XV. Fejezet

Az utolsó fejezet

- El se hiszem mester, hogy tényleg visszavonulsz. – mondta szomorúan Ubi van, miközben mesterével a Na Bú-i palota trónterme felé haladtak.

- Én se gondoltam volna, de mikor tegnap, a shittel harcoltunk, rájöttem, hogy már túl koros vagyok. Mostanában még az is gondot okozott, hogy téged bántalmazzalak. – felelt őszintén King Kong. Válla be volt kötve a szúrás helyén, és még mindig pokolian fájt az idős dzsedájnak.

- Van valami terved a későbbiekben? – érdeklődött Ubi van.

- Valószínűleg a következő években utazgatni fogok, aztán pedig letelepedek valahol, ahol van sok nő és munkalehetőség. Ha kellően idős leszek, pedig eggyé válok a csível, és szellemalakban fogom a gyerekeket ijesztgetni. – mondta King Kong, miközben bele is gondolt, hogy mi vár még rá.

- Szép terv, mester.

A trónterem ajtajához érve, King Kong és Ubi van Kenőmájassal megállt.

- Ide már nem kísérlek be. – kezdett neki búcsúzásába Kong. – Nagyon örültem, hogy téged taníthattalak, ha bármikor szükséged lesz rám, hívj fel nyugodtan. Ha esetleg nem veszem fel, akkor épp nővel vagyok, de majd visszahívlak. Vigyázz magadra Ubi van, a csí legyen veled, és bár sokat szekáltalak, büszke vagyok rád!

- Én köszönöm a tanításod mester, sok szerencsét az életben! A csí legyen veled. – ölelte meg mesterét Ubi van, könnyes szemmel.

King Kong utoljára rákacsintott tanítványára, majd sarkon fordult és elindult a nagyvilágba, ahol nem kellett dzsedájként élnie, ahol nem kellett harcolnia.

A trónterem, hetek óta most volt először ennyire üres.

Még a trón se volt bent, ezért aztán elgondolkozhatnánk azon, hogy miért hívják trónteremnek, amikor az, amiről a nevét kapta, nem volt bent.

Joghurt azonban bent volt. Az ablak mellett volt, és meghatottan nézett ki az udvarra, ahol kubaiak, Na Bú-iak, gennyek és köztársasági harcosok, pilóták egyaránt gratuláltak egymásnak.

Alfateam – aki nemrég érkezett meg-, Vy Agra, Pannon kapitány, Amdul, Jár Jár Szarni és Cu-Na-Mi épp King Kongtól búcsúzott el.

Az utóbbi kicsit vonakodva.

- Azért az ünnepséget megvárhatta volna. – mondta Joghurt a helyiségbe most belépő Ubi vannak.

Az ifjú dzsedáj tudta, hogy a nagymester egykori mesterére gondol.

- Menni akart. Megérdemli a pihenést. – válaszolt Ubi van.

- Semmi kétség, igazad van. – adott igazat Joghurt, majd arcán a komolyság jelei kezdtek megjelenni. – A Dzsedáj Tanács döntött az ifjú Skywalkman ügyével kapcsolatban. Tekintve, hogy egyedül felrobbantott egy droid anyahajót, a tanács úgy döntött, hogy dzsedáj lehet belőle.

- Helyes. – nyugtázta mosolyogva Ubi van, aki őszintén örült ennek a hírnek.

Joghurt folytatta mondanivalóját:

- Mivel King Kong visszavonul, ezért a tanács rád bízza Amdul kiképzését.

- De úgy tudtam, hogy dzsedáj mesterek taníthatnak. – vonta fel szemöldökét Kenőmájassal.

- Ez így is van, ebből jön a logikus következtetés, hogy innentől kezdve, a hivatali rangod: dzsedáj mester. Nem vagy többé tanonc. – mondta mosolyogva Joghurt, majd olyan valakit pillantott meg, hogy nyomban arcára fagyott a mosoly.

A helyttartót, annak a shitnek a társaságában vezették a rabszállító siklóhoz, akit elvileg Ubi van kicsinált.

Ubi van, aki időközben Joghurt mellé ment, szintén megdöbbenve vette észre, hogy a Darts még él.

- Ez hogy lehet? – kérdezte Ubi van, nem titkolva dühösségét.

- Ifjú dzsedáj mester, vannak olyan dolgok az életben, amelyekre nincs magyarázat. – mondta Joghurt, majd miután látta Ubi van értetlen tekintetét, folytatta. – Hát ez pont nem ilyen.

A Na Bú-n elég gyakran előfordult, hogy részegek törtek be a palotába, és ki azért mert annyira berúgott, hogy nem tudott járni, ki pedig azért mert üldözték őket, rendszerint beleestek a liftaknába. A liftek már évek óta nem működnek. Ezek miatt a sajnálatos halálesetek miatt, hoztak egy rendeletet, hogy helyezzenek el többrétegnyi gumimatracot a liftakna aljába.

- Ez nem lehet igaz. – rángatózott Ubi szeme, de aztán erőt vett magán, és végül nem kezdett el ordibálni.

- Hát sajnos, előfordul az ilyen. Ezért most ezt a titokzatos shitet Koszorú legszigorúbban őrzött börtönébe viszik, míg Ganaj Túró bíróság elé áll tetteiért. – vigasztalta Joghurt, az újdonsült dzsedáj mestert.

- Most azonban siessünk, az ünnepség nem sokára megkezdődik.

*

- Nagyon sajnálom, hogy visszavonul. Sok szerencsét az életben. – zárta a King Kongtól elbúcsúzók sorát Vy Agra.

- Magának is, és vigyázzon, hogy legközelebb ne igázzák le a bolygóját. – viccelődött Kong, majd Pannonnal kezet rázott, és elindult a gépéhez, amely elrepítette valahová az ismeretlenbe.

- Azért engem még érdekelne a maga sztorija is, felség. – fordult Vy Agra fele Alfateam. – Már hallottam azt, hogy az ifjú Amdul Skywalkman hogy bírt el a droidok parancsnoki hajójával, a gennyek hősies helytállását, azt, hogy a dzsedájok hogy győzték le -itt a kancellár nagyot nyelt – a shitet, de hogy maga hogy fogta el a helyttartót, még nem.

- Két gránáttal elintéztük a folyosón lévő droidokat, ami a maga emberei nélkül nem sikerült volna, majd a kíváncsiskodó helyttartó és segédje, valamint egy droid, aki feljegyzések szerint egy póttizedes lehetett, ki nem jött a folyosóra.

Csak a droid kezében volt fegyver, de hála Amdulnak, a droid megszűnt működni. Így a fegyvertelen helyttartót könnyű volt elkapni. – válaszolt büszkén Vy Agra, miközben a rabszállító sikló fele nézett.

- Bár egy dolog azért nyugtalanít, - szólalt meg Pannon. – Íti, a segéd ugyanis megszökött, és a póttizedest is magával vitte.

- De hogy tudott megszökni? – értetlenkedett Alfateam. – Maguk azért elég nagy túlerőben voltak.

- Jól van na, a franc gondolta, hogy kiugrik az ablakon és túléli. – emelte fel a hangját Pannon, majd szúrós szemekkel elsietett a kancellár mellől.

Az ünnepség, ami egyfajta felvonulás volt, a győztes csata harcosaival – kivéve King Kong - a város leghosszabb utcáján történt.

Az élen Nass főnök és Jár Jár valamint a gennyek haladtak. Énekeltek, röhögtek, üvöltöztek és integettek a városlakóknak, akik szintén őrjöngve kiabáltak.

Mögöttük a kubaiak haladtak élükön Pannon kapitány. Ők visszafogottan csak integettek.

Meg ittak.

Rumot.

Mögöttük jött a kancellár negyvenfős serege, akik az előző két csoporthoz hasonlóan önfeledten kiabáltak, szórakoztak, integettek.

Őket követte a pilóták serege, élükön Q-Ka, aki azért velük haladt, mert nem fért fel arra a kocsira, ami a pilóták után haladt.

Egy nagy, hosszú fehér, limuzin-szerű fedetlen siklóról van szó, amiben Amdul, Ubi van Kenőmájassal és Cu-Na-Mi ült.

Valójában jutott volna hely Q-Kának, csak Ubi van úgy gondolta, hogy rontaná az összképet.

Az utca végén, egy emelvényen állt Húzdmeg Vy Agra Na Bú királynője, Alfateam a köztársaság kancellárja, valamint Joghurt, Ész Winetu, valamint a fél Dzsedáj Tanács.

Minden felvonuló aranymedált kapott a bátorságáért, mintha csak versenyen lennének.

Miután Amdul megkapta érmét, Ubi vanhoz fordult:

- Velem mi lesz? Mármint most híres vagyok, de ha elül a por, akkor utána mi történik velem?

Ubi van elmosolyodott és boldogsággal a szívében válaszolt:

- A tanács engedélyt adott arra, hogy kitanítsalak.

Dzsedáj leszel, ígérem. De még most itt a nyári szünet, szóval most vagy két hónapig kiélvezheted a hírneved.

- Meglesz. – mondta pajzán mosollyal Amdul, és Vy Agra királynőre nézett. Most látta csak milyen szép nőről van szó.

- Na gyere, álljunk be a csoportfotózáshoz. – mondta továbbra is mosolyogva Ubi van és beállt Pannon mellé.

Amdul abban a tudatban állt be leendő mestere mellé, hogy dzsedáj lesz belőle. Kemény edzések, mentális felkészültség és sok munka árán, de végre dzsedáj lovag lehet. De ami a gondolatot megédesítette az, az volt, hogy volt még mindezek előtt két hónap, amikor még az égvilágon semmit nem kell csinálnia.

(Folytatása következik!)

ELŐKÉSZÜLETBEN: Start Watta II.