Start Watta

III. Fejezet

Esküvő

A két dzsedáj és King Kong, az idős exdzsedáj udvarán ültek és egy díszített oltárt néztek. Az oltár fehérfából készült, a talapzat és a tető között négy oszlop volt. Az oszlopok mentén szép liliomok lógtak le, és ez a virág mindhárom férfit ámulatba ejtette. Pedig a nőket szerették.

Még Ubi is.

Az oltárral szemben több száz szék volt kipakolva, az udvar közepén, kettéosztva. A baloldali szárnyban ültek ők, és nagyban beszélgettek.

- Nem hittem volna, hogy valaha is megnősülsz. – mondta Ubi van jókedvűen. – Főleg a hörcsögös eset után. Ráadásul mikor anno elváltunk, azt tervezted, hogy nagy világi életet fogsz élni, mindennap más nővel, sok droggal és piával.

- Tudod Ubi van, mikor találkozol egy olyan nővel, mint Corélia, megváltozik az életed. Nem tartasz semmit sem fontosabbnak nála, nem vágysz parti-élet után, csak ő kell. – válaszolta szerelmesen King Kong. – Ráadásul tíz év eltelt azóta, és ez idő alatt érettebb leszel. Még te is. Hiszen látom, kisszakállat növesztettél, nálad ez már haladás.

- Ez mind szép és jó Kong, - szólt bele Amdul is. – de akkor is, esküvő?

- Eleinte én se akartam. Kezdjük azzal, hogy csak egy nővel?! Az szánalmas. Aztán ott van az is, hogy mindig megmondja valaki, hogy mikorra gyere haza, állandóan dirigál, és az anyja egyfolytában ott veri magát nálunk. – kezdett bele Kong, majd rátért a dolog pozitív oldalaira is. – Mindazonáltal, ami a legfontosabb: van, aki főz, mos, takarít rám. Ráadásul miután visszavonultam, nem nagyon volt munkám, csak egyszer kétszer voltam gyümölcs a Jogobellában, ezért aztán Corélia hozza házhoz a pénzt is.

Amdul és Ubi van szinte röhögve nézett egymásra, ez utóbbi érv tűnt a legütősebbnek.

Ilyen és ehhez hasonló, az esküvő témakörével kapcsolatos beszélgetések zajlottak, mikor az égen sorra tűntek fel a hajók.

- Úgy látom, érkeznek a vendégek, szóval én el is kezdek készülni, ha kérhetem, fogadjátok őket. – mondta King Kong az eget fürkészve.

Ubi van és Amdul bólintott, majd miután Kong elindult a házba, – továbbra is az eget bámulva, aminek az lett a következménye, hogy belelépett egy kutyagumiba és elesett három alkalommal, és csak másodjára találta meg az ajtót is. – elindultak az esküvő helyszínétől nem messze található nagyobb pusztához, ami leszállópálya gyanánt működött. 

A hajóból sorra szálltak ki a vendégek, egy kisebb hajóból a mennyasszony családja, – ez onnan derült ki, hogy Amdul megkérdezte – a többi járműből azonban jórészt dzsedájok és politikusok szálltak ki. Ubi van megpillantotta a nagy Joghurt mestert, Ész Winetut, majd közvetlenül a nyomukban lépett ki Húzdmeg Vy Agra szenátor – az ő arcáról Amdul aggodalmat olvasott le, Alfateam Valuta kancellár és egy pompás díszkíséret. Mikor a tömeg kezdett felgyülekezni, Amdul megpillantotta Q-Ka-t, akivel volt már közös múltja.

Na, nem úgy.

A droid egy másik mellett állt, akit Amdul szintén felismert, mivel ő építette.

Sztrip-10 és egy mindkét szemét szemfedővel védő férfi, épp nagyban beszélgetett Pannon kapitánnyal.

Amdul sorra fedezte fel az ismerősöket, amikor az egyiket meg is hallotta.

- Amdul, Ubi van! – jött a hang valahonnan az érkező hajók felől.

Az ifjú dzsedájtanonc előbb mesterét kereste meg szemével, és mikor látta annak riadt arckifejezését, rögtön tudta, hogy ki az ordító hang tulajdonosa.

Mondjuk logikusabb lett volna a hang tulajdonosát keresni, de mindegy.

Jár Jár Szarni olyan elánnal ugrott Kenőmájassal ölébe a díszes szenátori ruhájába, hogy Amdul nem bírta ki röhögés nélkül.

Ubi van azonban nem pont így reagált. Egy szép mozdulattal levágta Jár Járt a földre, és a régi idők emlékére megrugdosta kicsit. Skywalkman tudta, hogy az egyetlen élőlény, akit Ubi mindennél jobban utált az Szarni volt. Miután elült a por, és mindenki elhagyta a hajóját, Amdul és Ubi van a tömeg élére állt, majd a dzsedáj mester tömören ennyit ordított:

- Utánam!

A tömegnek, - bár sokan közülük értelmi fogyatékkal élők voltak, mint Nass főnök – sikerült felfognia ezt az utasítást, és elindultak a két dzsedáj után.

Mármint Amdul és Ubi van után.

Mert volt ott sok más dzsedáj is.

De őket felesleges lett volna követni.

Az ideiglenes leszállópálya nem volt messze King Kongék házától, így aztán ezen a rövid úton nem halálozott el senki, csupán Jár Jár állt közel hozzá. Ő ugyanis már elfelejtette, milyen nézeteltéréseik vannak Ubival, így aztán erőszeretettel beszélt hozzá.

A dzsedáj mester viszont ezt nem vette jó néven, és – csak úgy, mint régen – megnevelte párszor a gennyt. 

Ezt leszámítva az út nyugodtan telt.

Az udvaron mindenki megtalálta a helyét, Alfateam a balszárnyon ült a többi politikussal, Joghurt és a dzsedájok pedig a jobb oldalon. Jár Jár Szarni pedig a gennyekkel, egy speciálisan erre a célra kialakított, hatalmas kerti budin ültek.  Húzdmeg Vy Agra elszakadt kíséretétől, és Ész Winetuval az oldalán Amdulékhoz ment.

- Skywalkman, Kenőmájassal, egy szóra kérlek. – szólalt meg Winetu dzsedáj mester.

-  Lökjed, tesó! – mondta Amdul miután Vy Agra, Winetu, Ubi és ő félrehúzódtak. 

- A helyzet az, hogy Vy Agra szenátor nagy bajban van. – kezdett el mesélni Winetu, ám semmi mást nem mondhatott, mert a szenátornő közbeszólt.

- Nemrégiben Koszorúra utaztam, hogy egy a Köztársaság számára felállítandó hadsereg ügyében kampányoljak, - kezdte Vy Agra csevegő hangon. – ám a leszállópályán a hajóm felrobbant. Nyílván valaki bombát helyezett el a hajón, hogy rohadna meg.

Mikor látta, hogy Ubi van és Amdul nagyban méregetik, folytatta:

- Hipo kapitány, a személyi testőröm előzőleg megkért, hogy az egyik vadászgépben utazzam, mint a kísérő osztag egy pilótája, ugyanis a kapitány számított a veszélyre.

- Bizonyára bölcs ember. – simította meg szakállát Ubi van.

- Nos, valóban hasznos munkaerő. - ismerte el a szenátornő.

- Alfateam kancellár úgy gondolja, hogy Vy Agra szenátornak szüksége lehet egy fokkal erősebb testőrségre. – szólt ismét Winetu.

- Így van! – kiáltott fel Amdul, Vy Agrának címezve. – Nem engedhetjük, hogy bármi bajod essék.

Vy Agra elvörösödött és huncutul elmosolyodott, ám szólni nem tudott semmit, ugyanis Ubi van vette át a szót.

- Gondolom, mi úgy jövünk a képbe, hogy nekünk kéne vigyázni a szenátornőre, régi ismeretségünket figyelembe véve.

-  Igen, pontosan ezt akartam mondani! – mondta sértődötten Ész Winetu. Nem tetszett neki, hogy a jóval fiatalabb dzsedáj az ő szövegét mondta el.

- Van valami nyom, amin elindulhatunk? – töprengett Amdul.

- Sajnos a merénylő nagyon tiszta munkát végzett, nincs semmiféle nyomunk. – válaszolta bánatosan Winetu mester.

- Szerintem Kuglóf gróf tette. – szólt közbe halkan a szenátornő.

- Hölgyem, ezt már ezerszer megbeszéltük. – kezdte türelmesen Ész. – Kuglóf gróf egykor dzsedáj volt, és most lehet, hogy szélsőséges politikus, aki nem egy mozgalmat szervezett a Köztársaság ellen, valamint sok civilt ölt meg, nem olyannak ismerem, aki megtámadna egy szenátort.

- Ezt talán ne most vitassuk meg. – mondta Ubi van, miközben oldalra pillantott, és látta, hogy a pap már az oltárnál áll. – Ugyanis kezdődik az esküvő. Ez King Kong és Corélia napja.

- Igaz, holnap majd foglalkozunk a merénylővel. – értett egyet Amdul.

Erre mind bólintottak és elindultak a tömeg felé.

A szertartás rövid, hagyományos és nagyon unalmas volt.  Mivel az emberek nagy része már többször is vett részt hasonló rendezvényeken, ezért nem igazán hatotta meg őket ez a szertartás. A gennyeket viszont igen. Jár Jár Szarni egyenesen bömbölt Nass főnök vállán, aki meg a mellette lévő genny vállára hajtotta fejét sírás közben, és így tovább. Groteszk látványt nyújtottak annyi szent. Sötétedés után pedig következett az esküvők legjobb része.

A parti.

- Ingyen pia dögivel. – kiáltott fel Pannon ex-kapitány, aki az előző könyv eseményei óta lemondott posztjáról és a kubaiakkal egy új békefenntartó egységet hoztak létre. Most pedig esküvőkön portyázott, és mindig kihasználta az ingyen alkoholt. Mint ahogy most is.

De nem mondhatnám, hogy ő egyedül volt így ezzel. Lássuk be, az emberek nagy része – a házaspárt leszámítva – az ingyen evést-ivást várja a legjobban ezeken az eseményeken.

Kora reggel mindenki részegen fetrengett valahol a bokorban, leszámítva King Kongot és újdonsült feleségét, akik már javában frigyüket ünnepelték.

A hálóban.

Kettesben.

Azonban Amdul és Ubi van is józanok voltak már, és a takarítást végezték.

Valójában Jár Jár Szarni takarított, Ubi vanék pedig a messzi távolból figyelték, hogy jó munkát végez e. Hamarosan Vy Agra is feltűnt, épp egy fa tetejéről mászott le Pannonnal, akivel eddig azért nem kezdett ki, mert a testőre volt. Most azonban már a kubaiak kapitánya volt, és így nem volt Vy Agra beosztottja.

Tehát jó éjszakájuk volt. 

Mikor Amdul meglátta őket, ahogy kézen fogva, egymást nyalják - falják, furcsa érzés kerítette hatalmába. Nem ismerte ezt az érzést, de tudta, hogy ezt neki nem szabadna éreznie. Mert a dzsedájoknak mindenfajta érzelem tilos. Nehéz egy élet volt. Féltékeny gondolatait Ubi van törte meg:

- Lassan nem ártana indulni. Amíg rá nem jövünk, hogy ki áll a merényletek hátterében, kénytelenek vagyunk a szenátornő minden lépésére figyelnünk. Neki pedig fontos jelenése lesz este a szenátusi ülésen. Úgyhogy hajrá.

Amdul örült, hogy most egy pár napig Vy Agra közelében lehet. Hozzáférhet a személyes tárgyaihoz, kitudakolhatja a titkos szenvedélyeit, az ágyában alhat, felveheti a ruháit.

Milyen szép is a szerelem.

Délre a vendégek nagy része már elment. A kubaiak először, aztán Alfateam kancellár és a gennyek. A Dzsedáj Tanács tagjai is útra készek voltak, csak úgy, mint Ubi van Kenőmájassal, tanítványa, és Vy Agra is. Így már csak egy rövid búcsúzkodás fért bele, majd miután King Kong könnyes szemmel tudomásul vette, hogy a vendégek és ex tanonca lelép, mindenki elindult haza.

- Rendben, ami a legfontosabb összeírtam egy rövid listát, a teendőkről és óvintézkedésekről, amit muszáj kiviteleznünk fenséged védelmére. – kezdte ismertetni a helyzetet Ubi van és a hajó asztalára csapott egy vastag könyvet, amit alig tíz perccel azelőtt írt meg. Vy Agra szörnyülködve nézte a vaskos gyűjteményt, mert ezt mind el kellett olvasnia, mindazonáltal örült neki, mert ez is fényes példája volt, hogy gondos emberek kezében van az élete. A Koszorúba tartó út így nagyon is hosszúnak ígérkezett, mivel a testőrség, és még Amdul is a könyv olvasásával volt elfoglalva. Ubi van azonban hanyatt vetette magát kabinjában, és mosolyogva aludt el. Mosolygott, mert, végre ő lehetett az, aki kicseszhetett mindenkivel.