X. Fejezet
A rejtélyes harcos
- Képzeljétek, ma kora reggel találtak egy holttestet, és nem messze tőle egy villanyoszlopon logó, kalimpáló férfit. – újságolta Amdul, amint elolvasta az aznapi újságot. Egyszerűbb lett volna odaadni a többieknek, de a fiú inkább elmesélte. – Előzetes vizsgálatok szerint a halott egy drogos rabszolga volt, míg a másik férfi feltehetően a dílerje volt. Senki sem tudja, hogy kikapta el, de a férfi állítása szerint egy fura zöld karddal harcoló másik férfi volt.
Ubi van kétszeresen meglepődött. Először is azért, mert nem is hitte volna, hogy ilyen gyors a sajtó, és az aznap reggel történteket, ugyanazon a napon, délelőtt le is hozták az újságba. Másrészt, felismerte a díler által leírt férfit. Tudta, hogy mestere, tegnap este sokáig kimaradt. Ráadásul a színezett dzsedáj kardja is zöld volt. Összenézett mesterével, aki elengedett egy kis mosolyt. Ubi van ebből rögtön tudta, hogy helyesen vonta le a következtetést.
Reggeli után Kong és Sims hosszasan beszélgettek a konyhában, mely után az asszony nagyon szomorúan, ám mégis büszkén hagyta el a helyiséget.
- Miről beszélgettetek mester? – kérdezte Ubi van, aki nagyon kíváncsi személyiség volt.
Az ifjú dzsedáj látta és érezte mestere vívódását. Az idős mester nem tudta eldönteni, hogy elmondja e neki vagy sem. Végül King Kong erőt vett magán és válaszolt:
- Amdulról. Szeretném ugyanis magammal vinni Koszorúra és dzsedájt faragni belőle.
Ubi vanon, - King Kongot teljesen meglepve – nagy öröm kezdett mutatkozni.
- De hisz ez nagyszerű! Bírom azt az idiótát, jó fej. – mondta mosolyogva az ifjú tanítvány.
- Viszont van még egy kis gond. – szomorodott el Kong. – Vackort meg kell győzni, hogy engedje el. Hiszen Amdul az ő rabszolgája, és az édesanyja belement. Bár van egy tervem.
Ubi van a terv meghallgatása után csak röviden ennyit mondott:
- Csináljuk!
A terv elvégzéséhez két dolog volt szükséges. Egy kis sör, és Vackor fogadás iránt érzett szenvedélye. King Kong látszólag azért is örült tanítványa támogatásának, mert így nem neki kellett a sört vennie. Már délután volt, amikor Kong és tanítványa elindultak. Vackor természetesen a helyén volt, és épp leltározott, amikor hőseink beléptek a helyiségbe.
- Mit köröstök itt? – kérdez Vackor, kicsit se leplezve gyűlöletét. – Még több mindönt ölakartok vönni tőlöm?
- Hát hogy őszinte legyek, igen. – mondta őszintén Kong. Mondjuk ez el is várható volt, hamár egyszer azt mondta, hogy az lesz.
- Mi kénö ha volna?- kérdezte Vackor rosszat sejtve.
- A fiú. Amdul. – mondta a dzsedáj mester nem kertelve.
- Tö pörvörz pödofil állat. – mondta Vackor felháborodottan. – Nöm szégyöllöd magad? Azt hiszöd, hogy odaadom nököd a fiút, hogy utána kitudja milyön pörvörzségököt művölj völö? Nos ha özt hiszöd, akkor jól gondolod. Mönnyit adnál értö? – tért a pénzügyekre. Vackor mindig is sokat törődött a rabszolgáival, mindig szerette jó kezek alatt, biztonságban tudni őket.
Kong ezután a kérdés után döntött úgy, hogy megvalósítja tervét.
- Fogadjunk! Fogadjunk, hogy hamarabb ürítek ki egy korsó sört, mint te. – ajánlotta Kong, mivel tudta, hogy Vackor ráfog harapni. Mivel hogy imádott fogadni.
Vackoron most is látszott, hogy nem bírja visszafogni magát.
- Én nöm fogadnék öllönöm fiam. Ugyanis nálam gyorsabban sönki söm issza a sört. – mondta büszkén, ám mégis atyáskodóan.
- Először is, nem vagyok a fiad, - oktatta ki a tulajt King Kong – másodszor pedig, nem érdekel, akkor is ki állok ellened, és hogy lásd milyen nagylelkű vagyok, én fizetem a sört.
King Kong ekkor csettintett tanítványának, aki bosszúsan vette elő pénztálcáját és adott oda mesterének pár kreditet.
- Öbbön az ösötbön, azt is böszéljük mög, hogy mi lösz ha én nyörök? – kérdezte Vackor, aki örült annak, hogy nem neki kell fizetnie.
- Ha nyersz, nem öllek meg. – mondta fenyegetően a dzsedáj mester.
- Öz för ajánlatnak tűnik – mondta nagyot nyelve Vackor.
- Akkor talán kezdhetitek is. – javallotta Ubi van. – Ugyanis a pakolás lassan befejeződik, és nem sokára indulnunk kell.
Vackor bement a közeli kocsmába, míg Kongék mentálisan is felkészítették magukat.
Pár perc múlva, a tulaj két korsó sörrel jött vissza, és miután megtörtént a mérlegelés, leültek az asztalhoz.
- Az győz tehát, aki a leghamarabb üríti ki a poharat. – ismertette a szabályokat Ubi, aki átmenetileg átment bíróba. Kezébe vette sípját, majd háromig elpróbált számolni, és amikor rájött hogy nem tud, belefújt a sípjába, ezzel jelezve, hogy indulhat a verseny.
Vackor rögtön elkezdett inni, és alig fél másodperc alatt a söre fele már a máját támadta, King Kong azonban ráérősen nézegette az óráját. Amikor látta, hogy ellenfele poharában már tényleg csak pár kortyni sör van, a dzsedáj mester fogta és kiöntötte a pohár tartalmát az asztalra.
Vackor diadalittasan kiáltott fel, a levegőbe bokszolt és épp táncra akart perdülni, amikor észrevette ellenfele poharát, aminek tartalma immár az asztalról folyt le.
- Öz..öz mög mi? – mondta kétségbeesetten, majd dühösre váltott. – Te nyomorult csaló, te féreg, ez nem volt fer!
A két dzsedájt nem érte váratlanul Vackor nyelvtani hibájának elmúlása, hiszen mint ahogy azt nektek én, és nekik meg Amdul említette már, amikor Vackor dühös volt az ö-zése elmúlt.
- Nyugodj meg! – nyugtatta le Vackort Ubi van. – Sajnálattal kell közölnöm veled, hogy nincs miért dühöngened. A szabályokat nem értelmezted jól. Ez nem a mi hibánk.
- HE? – kérdezte ingerülten a tulaj.
- A szabály szerint az nyer, aki hamarabb kiüríti a poharat, és ez nem csak ivással volt kivitelezhető.
- Hát, akkor remélem elbúcsúzol Amdultól. Biztosan jól esne neki, hiszen nem sokára már megszűnik rabszolga lenni. – mondta egy kicsit pimaszul Kong.
- Rohadjatok meg! – mondta dühöngve Vackor, de nem szállt vitába a dzsedájokkal, hiszen, egy: félt tőlük, és kettő: a sötét lelke mélyén tudta, hogy tényleg figyelmetlen volt.
- Örülök, hogy megismerhettelek, a viszont nem látásra. – búcsúzott el Ubi van Kenőmájassal kedvesen, majd kiment az ajtón.
- Viszlát! – mondta King Kong is, majd az ajtóból visszafordulva vigasztalásképp csak ennyit mondott:
- Csak egy kicsin múlott. – azzal kiment, magára hagyva a dühös elmebeteg Vackort.
*
Darts Mól kút szitkozódva állt fel a hajón lévő asztalától.
- A francba, már megint szétesett. Nem igaz, hogy nem bírom felépíteni a Mount Everestet legoból.
Mondjuk lehet sokat segített volna neki, ha a hajó nagyobb, vagy ha esetleg a legot rendeltetés szerűen használja. De ezt nem részletezném. A lényeg az, hogy nem rendeltetésszerűen építkezett, és hülye volt.
Mól már épp azon volt, hogy hetvenharmadjára elkezdje építeni a hegyet, - ami ezúttal is kudarccal végződött volna – amikor megszólalt a hajó radarja. Ez akkor történt meg, amikor valami vagy valaki, a hajó 2 méteres körzetében tartózkodott. Mólnak már elege volt, hiszen ez a hang minden második percben megszólalt. Tatú ugyanis tele volt, kis élőlényekkel, akik azzal szórakoztak, hogy fel-alá rohangáltak a sivatagban. Szóval Mól már azon volt, hogy kikapcsolja a berendezést, amely tönkretette többek között az első, a negyedik, az ötödik, a hetedik, a harmincnegyedik és most az előbbi próbálkozását, de tudta, hogy nem szabad. A három szemtelen gömbrobot ugyanis bármelyik percben befuthat. Mól eltakarította a romokat, majd kiment a szabadba.
Végre volt értelme kimenni. Most ugyanis nem egy féreg vagy más állatfajta volt kint, hanem az, amire várt. A három robot egymás mellett felsorakozva lebegett, és ha lett volna lábuk és normális testük, látszott volna, hogy vigyázban állnak.
- Remélem, jó hírekkel szolgálnak. – mondta Mól keményen.
- Uram, megtaláltuk őket. Mos Apart városában. – mondta az egyik robot, aki engedelmes volt, épp ezért minden további vita nélkül jelentett. A robot hátának az alján volt egy kis nyílás. A robot megfordult farát Mól felé tartva, majd egy kis hanghatással kísérve kiadott egy apró merevlemezt. Ha ezt a cselekvés egy olyan ember látja, aki nem ismeri a robotok működési elvét, könnyen azt hihette volna, hogy a robot most könnyített magán.
Hátul.
Hála Istennek azonban senki ilyen nem tartózkodott a közelben, épp ezért nem volt, aki ezt félreértette volna.
A shit lovag előkapott a köpeny ujjából egy szintén nem túl nagy gépet. A merevlemezt berakta a gépbe, és a gép egyből behozott egy videó fájlt. Mielőtt azonban a Darts megnyitotta volna a fájlt, a robotokat lemészárolta, a roncsokat pedig elásta valahol messze. Aztán kényelmesen leült.
Volna, ha egy robot nem élte volna túl a támadást. Mól felismerte a robotot, a három közül ez volt az, aki a küldetés elején összeveszett vele. Akkor még szüksége volt rá, most viszont már nincs. Ennek a gondolatsornak az volt a vége, hogy a shit megtámadta a félig már üzemen kívül helyezett robotot.
Újra.
A szerkezet kitért a pirosra színezett fakard elől, de ellenfele ökle elől már nem tudott. Nagy erővel csapódott bele a hajó oldalába, majd a földre zuhant.
Mól, mint aki jól végezte dolgát, leült a székre és elkezdte nézni a videót.
A shit felismerte célpontját, az egyik dzsedáj lovagot, aki épp most ugrott le az erkélyről. Egyenes egy fegyveres férfi elé. A fickó rálőtt, ám a dzsedáj ügyesen hárította a lövéseket, majd egy tigris bukfenccel, mögé került. A férfi – akiről Mól megállapította, hogy drogos – immár le volt fegyverezve. A dzsedáj lovag ekkor a csí segítségével felemelte a férfit és felrakta a villanyoszlopra, aztán elment.
- Még hogy mi vagyunk a kegyetlenek. – mondta a shit, miközben megnyitott egy újabb videó fájlt.
Itt már délután volt. Két férfi és egy fiú sétált, azelőtt a ház előtt, ahonnan a dzsedáj kiugrott. Mól kút úgy gondolta valami fontos dologról beszélhetnek, ám sajnos hang nem volt hozzá. A fiú boldogan üvöltött fel, kiabált valamit, aztán a házból épp most kilépő nőre nézett, és elkomorodott. Aztán mindenki bement a lakásba.
- Vajon miről beszélhettek? – tette fel a kérdést magának Mól, tudván hogy senki sem válaszol rá.
Ám valaki mégis válaszolt.
- Arról, hogy a fiút magukkal akarják vinni, hogy dzsedájt képezzenek belőle. – mondta egy fáradt, megtört gépi hang, a shit mögött.
Mól nem volt egy ijedős fajta, de most úgy megijedt, hogy majdnem lángra kapott az olajos arca. Hátra nézett és meglátta azt a robotot, akit épp az előbb intézett el.
Kétszer is.
- Hát te még mindig élsz? – kérdezte Mól dühösen, és meg sem várva a robot nyilvánvaló válaszát, hirtelen eldobta fakardját, ami ismét átvágta a robotot, majd bumerángként visszarepült gazdája kezébe.
- Azért, mondjuk megköszönhetted volna az infót. – mondta elhaló, sípoló hangon a robot, majd sokadjára is kikapcsolt.
- Már kezdett nagyon idegesíteni ez az istenverte gép. – mondta most már nyugodtan Mól kút.
- Tehát magukkal viszik a kölyköt. – gondolta magában, és megnyitotta a harmadik, egyben utolsó fájlt.
A videón természetesen a két dzsedáj volt látható, valamint – Mól felismerte őket, a legfrissebb Na Bú-i jelentésekből – egy csoport kubai. Hajóalkatrészeket pakoltak be egy kis furgonba. Valamint pár rekesz rumot. A kamera, két droid felé fordult. Egy kis szemetes szerűség, és egy Csak Norrisra hasonló droid nagyban beszélgetett. Legalábbis a magasabbik beszélt, a kisebbnek ugyanis nem volt szája.
Mól összegezte magában a látottakat. A dzsedájok tehát nem sokára indulnak. Neki pedig meg kéne akadályozni ezt.
- Az lesz a legjobb, ha a hajónál csapok rajtuk. – gondolkodott magában, ugyanis két építkezés közben sikerült bemérnie a menekülők hajóját egy kósza hívás segítségével. Valaki a hajóról ugyanis használta a mobilját. Azt viszont a 12-es korhatár tiltja, hogy elmondjam mire. Elég csak annyi, hogy…nem még azt se szabad.
- Már csak az a kérdés – kezdte most már hangosan – hogy…
A Darts megállt, körül nézett, nehogy megint úgy járjon, mint az előbb. Azonban nem látott senkit, ezért nyugodtan folytatta:
- Mikor indulnak?
- Ha jól halottam a helyszínen, akkor ma délután ötkor. – szólalt meg a robot.
Mól az órájára pillantott és nagyon rossz érzés lett úrrá rajta.
- Úristen már fél öt van! – kiáltott fel.
- Hát a helyedben én sietnék. – tanácsolta a robot, kútnak.
- Na ne mond, - fortyogott Mól és berohant hajójába.
Nem sokkal később, motor hangja hallatszódott, és hirtelen a sötét ruhás shit kirepült motorjával, majd elindult.
Csak előbb leállította a hajó elektromos riasztóját és jeladóját, aztán tényleg elindult.
Csak azért fordult még vissza, hogy elpakolja a legot, majd ismét kirohant motorjához, ismét ráült és elindult.
- Sok szerencsét. – kiabálta a robot utána.
- Kösz. – köszönte meg Mól, mert annyira azért nem volt tapló, majd hirtelen lefékezett. Olyan hirtelen jutott el az agyáig a felismerés, amilyen hirtelen csak lehet. Leszállt a motorról és elindult a robot felé.
A robot most már rájött, hogy lebukott. A shit kezében felizzodt a piros fényfakard és – a mai nap során sokadjára is- lesújtott.
- Gyerünk Amdul, siess. – sürgette Kong az ifjút. – Tudod, hogy késésben vagyunk.
- Megyek már, megyek. – kiáltott vissza Amdul a házból.
Sims Skywalkman, a dzsedáj mester felé fordult, és kimondta a könyv legkomolyabb mondatát:
- Vigyázzon rá. Kérem.
- Ne féljen, nem esik bántódása. – nyugtatta meg az idős dzsedáj, az aggódó anyát.
Ubi van, Jár Jár és Q-Ka már majdnem sírtak, amikor Amdul kilépett a házból az utcára. Mögötte Sztrip-10 és több év szép és kevésbé szép emléke.
- Hát vigyázz magadra Sztrip-10 és csak csínján költsd a pénzt a didi bárban. – köszönt el Amdul, az általa épített droidtól. Sztrip-
Amdul végül anyjához fordult.
- Ég veled anya, és te is vigyázz magadra. – mondta könnyeivel küszködve Amdul.
- Szeretlek Amdul, ezt soha ne feledd. Ég veled, fiam. – búcsúzott el Sims a fiától.
- Visszajövök, ígérem. – mondta Amdul.
- Tudom. – mondta Sims és könnyes arcán megjelent egy kis mosoly.
Kongék is gyorsan elbúcsúztak és Amdullal együtt elindultak a hajó felé. A Koszorú bolygóra, ott hagyva a még mindig síró, magányos Sims Skywalkmant.
A hajó nem volt nagyon messze a városhatártól, így az út nem volt elviselhetetlen.
Csak Amdulnak. De hát ő még fiatal volt, a szervezete még nem szokta meg a hosszú távú gyaloglást. Csak a foghúzást.
Kong azonban segített a fiúnak és támogatta, ahogy tudta.
- Menjetek előre. – fordult Ubi felé King Kong, amikor a hajó már elég közel volt. – Én segítek Amdulnak.
Ubi bólintott, majd Jár Járral és Q-Kával folytatták az utat. Kong a leghátul kullogó, a szinte már a földben kúszó Amdulhoz sietett.
- Jól vagy? – kérdezte leguggolva, de a választ már sejtette előre.
- Hát…hát…egy..picit..höö..fáradt vagyok. – lihegte Amdul.
Kong épp fel akarta ajánlani segítségét, amikor motorzajra lett figyelmes, és ez nem az akkor felszálló hajó zaja volt. Kong felegyenesedett és meglátta a közelgő bajt.
- Amdul fuss a géphez! – kiáltotta Kong.
- Kösz. – mondta kicsit dühösen Amdul. – Ha nem látnád, mindjárt összeesem.
- Nem érdekelnek a problémáid. – kiáltott továbbra is a dzsedáj mester. – Fuss a hajóhoz és szólj, hogy szálljanak fel vagy megdöglesz.
Ez az utolsó szó nagy hatással volt Amdulra. Rögtön felállt és elkezdett a hajó felé rohanni.
King Kong közben az egyre közelgő sötét alakot figyelte. Aki már szinte az orra előtt volt.
A dzsedáj mester átadta magát a csínek, - mint ahogy azt mindigis szokta – majd elővette fegyverét és védelmi pozíciót vett fel.
A száguldó motoros, amikor Kongtól csak pár centire volt, felugrott a járműről, és már a levegőben elővette harci eszközét ő is, majd földet érése után, támadott.
Miközben a motor nekiütközött egy sziklának, - ami egyedüliként állt a sivatag közepén – a zöld és a piros fakard egymásnak csapódott.
Utolsó kommentek