Start Watta

VII. Fejezet

Tatú

 - Elég komoly sérüléseket szenvedett a hiperhajtómű, kétséges, hogy eljutunk Koszorúra. – mondta a pilóta, miután ismét normál sebességen voltak.

King Kong végig tapogatta arcát, majd örömmel nyugtázta, hogy a szeme, a füle és az orra is ugyanott van. A fénysebesség ugyanis komolyan megmozgatja az emberek arcát.

- A droid ugyan áthidalta a hibás részeket, de teljesen nem tudta megjavítani. – folytatta a pilóta.

- Hát ez komoly gond. – mondta higgadtan a dzsedáj mester. Az ajtó azonban félre siklott és Pannon jelent meg. Ugyanis miután leszálltak, a kapitány hátra ment megnézni, hogy vannak a kubaiak és a királynő. Arcán feszültség volt látható.

A karjában pedig, a már megint elájult Jár Jár volt.

- Hát vele meg mi történt? – kérdezte Ubi van, nem kis kárörömmel a hangjában.

- Nem tudom. Szerintem beverte a fejét, abban a helyiségben találtam, ahol a szerelő droidokat tároljuk. Most viszont ennél sokkal komolyabb bajunk is van. – mondta Pannon, majd Jár Járt ledobta a földre.

- Mi a baj? – kérdezte rosszat sejtve King Kong.

- A kubaiak. – mondta gondterhelten a kapitány és megtörölte izzadó homlokát. -  A menekülésünk során kaptunk még egy találatot. Ennek következtében, mintahogy azt önök is érezték – mivel gondolom nem hülyék – a hajó egy kicsit megborult.

- Igen, és? – tért a lényegre Ubi van.

- Nos, a borulás következtében, elborult a rumos láda, és a benne lévő összes rumos üveg – itt Pannon nagyot nyelt, majd folytatta – eltört. – fejezte be a kapitány és látszott rajta, hogy nagyon nehezen vette rá magát arra, hogy ezt kimondja.

- Ki nem tolja le? – kérdezte King Kong, és látszott rajta, hogy ennél komolyabb gondra számított.

- Ki nem tolja le??????- háborodott fel a kapitány- Én, és a kubaiak. Mintahogy azt az utazás elején is mondtam, ők csak addig segítenek nekünk, amíg van rum. De nincs! Ez a baj. A kubaiak most felháborodottak, és túszul akarják ejteni a királynőt, hacsak nem kapnak rumot.

- Akkor semmi kétség, szereznünk kell rumot- szögezte le King Kong.- szóljon a kubaiaknak, hogy nyugodjanak le és ne aggódjanak. Leszállunk valahová és veszünk rumot. – ekkor a tanítványa felé fordult. – Ubi van, kérlek, keress a közelben egy bolygót, ahol tudunk venni rumot.

- De mester, van nekünk erre időnk? – kérdezett vissza Ubi van, aki nagyon aggódott a küldetés és főleg a saját élete miatt- nem találnak ránk a kereskedelmiek?

- Nem! – mondta teljesen határozottan King Kong – Már elég messze vagyunk a kereskedelmiektől. Itt jól el tudunk rejtőzni egy darabig.

Ubi van nem kérdezősködött tovább. Leült a térképhez, és elkezdett keresgélni rajta.

Pár perc múlva, a dzsedáj felkiáltott:

- Mester! Találtam egy közeli bolygót! A tatú. - mutatott a térképre, amin Kong egy tatú- szerű bolygót látott. A dzsedáj mester mostmár tudta, hogy a bolygó miről kapta a nevét.

- Jónak tűnik. – mondta King, majd hozzátette-, de a királynőt nem lesz egyszerű meggyőzni.

- Mert? – értetlenkedett Ubi van.

- Mert a va- kondok tartják rettegésben ezt a térséget.- mondta King Kong olyan hangsúllyal, hogy majd bepisilt.

*

Este volt. Az égen és a földön egyaránt rengeteg jármű volt. Az egyik bár előtt egy csapat részeg fiatal üvöltözött és verekedtek.

- Jajj de döcög ez a busz! – monda az egyik, majd bérletét elővette és odaadta társának – tessék ellenőr bácsi, nem bliccelek.

- Köszönöm szépen. - mondta a másik, és mielőtt elvehette volna, eldőlt. A másik meg rá. Ez a jelenség esténként nagyon gyakori volt Koszorún. Ez a bolygó volt a köztársaság és a szórakoztatás szíve. Tele volt a bolygó bárokkal, sikátorokkal és persze hotelekkel. Minden utcasarkon állt egy-egy kaszinó és egy-egy verőember, meg persze egy-egy alkoholista, akiket a verőemberek vertek. Ezen a bolygón nem voltak növények, csak maximum a lakásokban, de azok is műk voltak. Mármint a növények. Viszont tele volt hatalmas épületekkel, felhőkarcolókkal és azon dolgozó tériszonyos alpinistákkal.

A bárral szemben, egy hatalmas épület, hosszú erkélyén két sötét alak sétált. A sötét nem az elmeállapotukra értettem, hanem ruházatukra. A lakásban bent, már nagyban ment a buli, a drogosok és az alkoholisták mind együtt ünnepelték- a számukra nem túl hosszú – életet. A két sötét árny azonban kint volt. Ők nem rúgtak és téptek, vagy esetleg nem téptek vagy rúgtak be. Ők ugyanis máshogy próbálták rontani a társadalmat. A világ elfoglalásán és leigázásán fáradoztak, hogy miként hajtsák uralmuk alá az emberiséget és egyéb állatokat.  A két árny olyan szinkronban mozogtak, hogy még egy kínai szinkronugró pár is megirigyelte volna őket. A magasabbik árny megállt. A másik ezt majd később vette észre, csak úgy, mint az erkély végét. A zuhanás nagyon fájdalmas volt, ám egy Shit lovagnak korántsem volt annyira, mint egy átlagembernek. A Shiteknek ugyanis nagy volt a fájdalomküszöbük. Nem sokban különböztek a dzsedájoktól, csak abban a pár apróságban, hogy mindenkit legyilkoltak, akik csak a közelükbe kerültek és a csí sötét oldalán álltak, mert nem volt pénz villanyra. Emellett a Shiteknek pirosra színezett fakardjuk volt és nagy kezdőbetűvel írták a nevüket.

A Shit lovag szitkozódva állt fel a betonról és már rohant is a lépcsőn, vissza mesteréhez. Amikor felért, arcáról, az olaj mellett, letörölte az izzadságát, majd mesteréhez fordult:

- Ne csináld ezt mester, mert ez elég hülye vicc.

- Hehe. – mondta szórakozottan Darts Sicosíto, majd komoly hangon folytatta – Mól kút, az idióta helyttartó és az a furcsa Íti segédje elvesztették a királynőt.  Ha nem írja alá a megszállási terveket, akkor sokkal nehezebb lesz leigáznunk a világot.

- Értem, mester – szalutált Mól kút.

- Nem rég kaptam meg az információt, hogy fénysebességre kapcsoltak, majd egy rövid ideig észlelték őket a Tatú nevű bolygó körül. Legjobb, ha azon a bolygón kezded a kutatást. – mondta a Shit sötét nagy ura.

- De mester, azóta már eltűnhettek arról a környékről. Miből gondolod, hogy nem repültek tovább? – kérdezte Mól, akinek nagy volt az arca és nem bírt semmit sem kommentár nélkül végrehajtani.

- Onnan te idióta, - mondta dühösen Sicosíto, akit nagyon idegesített tanítványának ez a tulajdonsága-, hogy a legfrissebb jelentések szerint, a hajó komoly sérüléseket szerzett. A hajtóművük elég súlyos találatot kapott, ezért nem igazán juthattak messzire.

- Nos, ha tényleg a Tatún vannak, akkor biztosan megtalálom őket. Nincs sok lakójuk, és azért nem sok hajtóművet áruló bolt van ott- mondta teljesen logikusan Mól.

- Remek kiképzést kaptál ifjú tanítványom. – dicsérte meg Sicosíto a tanítványát. – Könnyedén elbánsz majd a dzsedájokkal és a királynővel.

- Köszönöm mester. – hajolt meg mélyen Mól, aki még három év után sem szokta meg mestere hangulat változásait.

- Most viszont bocsáss meg mester, de lekéne csapolni az arcomról az olajat és elvinni a MOL-hoz, ahol szép summát kapok érte. Mindezt az előtt, hogy elindulok a Tatúra. – mondta Mól kút, majd mestere válaszát megsem várva visszaindult a szobája felé.

Sicosító elmerengett a tervein és tanítványa különös pénzszerzési módján. Belesem mert gondolni, hogy valami nem a terv szerint alakul, vagy hogy tanítványa kudarcot vall. Miután rendezte gondolatait, gyorsan megdobott, pár részegen tántorgó fickót egy zsák téglával. Aztán röhögve indult tovább, hogy lakosztályában a plazma tv mellett elszórakozzon a szép és szende szobalányokkal, és hogy egy jó nagyot… aludjon.

*

- Nem, nem és nem. – tiltakozott magából kikelve Pannon. – A va-kondok bűnözők, nem vihetik oda a királynőt.

- Már pedig nincs sok választásunk. Előbb utóbb ránk talál itt a Kereskedelmi Szövetség, és akkor a királynőnek annyi. – mondta dühösen mégis nyugodtan Kong. Franc tudta, hogy csinálja, de sikerült neki. Már nagyon kezdte idegesíteni a kapitány. Mióta megmondta neki, hogy le kell szállniuk a Tatún, azóta hatvanhétszer mondott nemet.

- Ha lemegyünk arra a bolygóra, akkor is annyi neki. – vitatkozott a kapitány.

- Jó lenne, ha én is beleszólhatnék a dolgokba – szólalt meg szinte suttogó hangón Vy Agra, de lepisszegték.

- Mondjon egy indokot, hogy miért kéne oda lemennünk, a va-kondok több ezer embert ölnek meg naponta? – kérte a dzsedáj mestert, Pannon a lehető legbarátságtalanabb hangon.

- Mondok én hármat is. – mondta King Kong, mintha csak erre árt volna.- Először is a va-kondok nem keresik a királynőt és ez azért komoly előny, másodszor a va-kondok csak félezer embert ölnek meg naponta és így már nem is olyan ijesztő, és harmadszor, ha jól tudom a közelben ez az egyetlen bolygó ahol elég mennyiségű rumot vehetünk.

Ez a harmadik érv elég komoly rajongást váltott ki a kubaiak körében. Egy pillanatig Pannon elgondolkodott, de a végén csak belement, hogy leszálljanak. Ekkor a két eddig egymással vitatkozó a királynőhöz fordult és a dzsedáj így szólt:

- Felség, úgy döntöttünk, hogy leszállunk a közeli Tatú bolygóra. Homokos bolygó tele tatúval, és rummal. Itt találunk alkatrészeket a hajó hajtóművéhez valamint egy kis pénzt is kereshetünk.

A királynő, akinek a dzsedáj mester Pannonnak szánt érvei közül a legelső tetszett, habozás nélkül válaszolt:

- Rendben van, ezt az ötletet támogatom. – mondta majd Pannon fele fordult. – Kapitány úgy tudom, hogy szeretne még valamit mondani.

- Igen felség. – válaszolt immár nyugodt hangon Pannon – Szeretném bemutatni azt a javító droidot, aki megjavította a hajót és ezzel megmentette valamennyiünk életét.

Vy Agra csak most vette észre a dzsedáj és kapitány között álló, legjobban egy kukára hasonlító kis droidot.

- Ő itt Q-Ka- mutatta be Pannon a droidot.

- Köszönöm neked Q-Ka, hogy megmentetted az életünket, ezért hálával tartozunk neked. – mondta a királynő, majd kurtán bicentett.

- Tütütü- válaszolt Q-Ka majd előre hátra mozgott ezzel kifejezve tiszteletét.

Pannon és a többi kubai elment felkészülni a leszállásra, a két dzsedáj pedig a királynővel leült pókerezni. Ez egy kicsit egyoldalú volt, mivel a dzsedáj mester a csí segítségével befolyásolni tudta, a többiek akaratát. Még az Ubiét is, aki viszont csak tanítvány volt és még nem tudta elsajátítani ezt a képességet.  

A póker, ami időközben sztrippóker lett, nem igazán tartott sokáig, mivel Ubi megunta, hogy mestere állandóan csal, a királynő Vy Agra meg azt, hogy neki kell vetkőzni. Ebből komoly viták alakultak ki, így a veszekedő felek észre sem vették, hogy beléptek a bolygó légkörébe. Tatú nagyon poros és legalább ennyire büdös is volt. A homokos talaj tele volt tatúkkal, hullákkal és tevetrágyával. Ez utóbbiért Jár Jár nagy rajongást tanúsított, már miután felébredt a kómából, és kitántorgott a hajóablakhoz. Dzsedájok és a majdnem meztelen királynő, a felhívás után abbahagyták a veszekedést és becsatolták magukat. Legalábbis csak becsatolták volna magukat.

Ha lett volna biztonsági öv.

De nem volt.

Ígyaztán ordibálva, jajveszékelve, fel alá rohangáltak, amivel nem értek el az égvilágon semmit. Az egyedüli élőlény, aki biztonságban érezhette magát az Jár Jár volt, ugyanis Pannon kioldozta a nyelvéből, így azt a genny újra rendeltetésszerűen használhatta. Ebben az esetben övnek. A nyelvével odakötözte magát a székhez, és elámult az okosságától. A többiek, mostmár lenyugodtak, és meghallották a hangszóróból már órák óta kiabáló Pannont.

- King Kong a k…mindenit, told ide a pofádat!!

-  ööö..azt hiszem nekem szóltak. – mondta King Kong, majd faképnél hagyta tanítványát és Vy Agrát.

A hídon a pilóta, a másodpilóta, sőt még a harmadpilóta is idegesen járkált, kapcsolgatott, miközben Pannon és pár kubai, szintén ugyanezt csinálta, annyi különbséggel, hogy ők nem értettek hozzá.    

- Mi baj?- kérdezte Kong, akinek nem volt túl sok esze, de azt még ő is észrevette, hogy valami nincs rendjén.

- Nézzen le. – mondta a kapitány, akinek nem volt ideje pontosan elmagyarázni a történteket.

King Kong kinézett a pilótafülkéből és megdöbbentő kép tárult a szeme elé. Az a terület, ami alkalmasnak bizonyult a leszállásra, tele volt va-kondokkal. Géppisztoly a kezükben, hátukon hatalmas kardok és gránátok a mellkasukon. A legrosszabb viszont még hátra volt. Ugyanis nem csak tüzeltek rájuk a különböző fegyverekkel, de egy kisebb csapat, épp a páncélököllel szenvedett. A rakétát, amit bele készültek rakni, még  Kong is felismerte tanítvány korából. Egy hő követő rakéta volt. Most a dzsedáj mester is megértette a többiek feszültségének okát. Mivel látó és hallótávolságban voltak, és mivel lőttek rájuk, ezért egyértelmű volt, hogy észrevették őket. De ami a legnagyobb gondot okozta, az az volt, hogy a rakétát is nekik szánták, viszont ők, Kongék túl alacsonyan voltak ahhoz, hogy visszaforduljanak.

- Nem tudunk máshol leszállni? – kérdezte King, de már sejtette a választ.

- Nem. Az igazság az, hogy ez az egyetlen leszállásra alkalmas hely a bolygón. – mondta Pannon szinte oda se figyelve.

- Akkor, nincs más választás. Le kell küldeni egy csapatot, hogy megakadályozzák a cafatokra lövésünket.

- Micsoda bátor ember! – ámult el Pannon. – Maga elvállalja, hogy leugrik pár emberrel és megtámad egy fegyverekkel teli va-kond csapatot. Hát maga egy hős.

Mielőtt Kong közbe szólhatott volna, a kapitány eltűnt. A dzsedáj érezte, megint egy életveszélyes küldetést vartak a nyakába. Gyorsan elindult hátra, hogy szóljon tanítványának, ám mire hátraért, az már teljesen vörös arccal állt, és látszott rajta legszívesebben megölné mesterét.

- Bocsáss meg Ubi van, - mondta gyorsan Kong még mielőtt tanítványa megszólalhatott volna. – de rámsózták, csakúgy mint a hangáros feladatot.

Ubi van épp azon volt, hogy kifakadjon, de aztán mégsem tette. Erőt vett magán, majd a tőle telhető legnyugodtabb hangon megszólalt:

- Mi a terv?

- Ugrás ejtőernyővel. – válaszolt tömören King Kong helyett Pannon, aki időközben előkerült két ejtőernyővel.

- Nem úgy volt, hogy mi és még pár ember ugrunk? – kérdezte Kong, akit szemmel láthatóan zavart az ejtőernyők száma.

- Ja, senki nem merte elvállalni. Bocsi. –mondta a kapitány majd hozzájuk vágta az ernyőket.

A két dzsedáj hátra sétált, a rámpához, miközben a kubaiak röhögését és a királynő bíztatását hallgatták. Jár Jár is velük tartott, aki időközben egyre jobban lett, és újabb merényletre készült, előbb Ubi aztán Q-Ka ellen.

A kapitány már a nyitott rámpánál állt, ahonnan tisztán látni lehetett az ellenséget.

- Amikor szólok, ugorhatnak. – mondta a kapitány katonás szigorral.

A dzsedájok és a merénylő felkészültek.

- Go!Go!Go! – ordibálta Pannon, majd miután észrevette a két bambán álló dzsedájt, hozzátette – Magyarul: gyerünk!

Kong ugrott ki elsőnek, és ezzel egy időben Jár Jár is elindult, hogy lelökje Ubi vant. Ám a fiatal dzsedáj megérezte a csí segítségével a szemét genny tervét, és mielőtt az odaért volna hozzá, felugrott, majd egy dupla szaltóval Szarni mögé került. Egy gyönyörű rúgással pedig kirúgta a gépből. Ubi van, ránézett a meglepett és egyben dühös Pannonra majd gonoszan ezt mondta:

- Hehe, ezt muszáj volt.

Majd kiugrott ő is.