Start Watta

XIII. Fejezet

A csata kezdete

 

 

A mocsár melletti dombvidéken történt a gyülekező. Már ami a gennyek seregét jelenti. Ők voltak ugyanis azok, akik elterelték a droid seregek figyelmét, amíg a királynő és a többiek bejutnak a palotába. Nemes feladat volt ez, meg ugyanannyira veszélyes is.

Nass főnök, aki nagyon rühellte a droidokat, úgy döntött, hogy a távolból, ürülékből készült trónján nézi a csatát.

Nagy és bátor vezető volt, aki szeretett az emberi között lenni.

Már mikor nem fenyegették az életét. Már pedig most pont ez történt.

A sereg kezdett csatarendben állni, a kémek ugyanis jelentették, hogy a konzerv sereg perceken belül ideér.

Hosszú, megszámlálhatatlanul sok sorba állt fel a genny sereg, a harcosok mögött pedig a katapultokat állították fel, ami mellett az ürülék golyókkal teli kocsik voltak. A csatasorok között a tábornok járkált és öntötte a lelket a többiekbe. Jár Jár Szarni, akit időközben tábornokká neveztek ki, pedig nem is csinált semmit, a sereg élén állt.

Illetve egészen pontosan ült.

A lován.

Mert hogy ők ezen harcoltak. Nem volt egy modern harckocsi, de a semminél több volt.

Egy kicsivel.

A terület a következő képen nézett ki:

A mocsár mellett volt egy nagyobb kiterjedésű síkság, aminek a vége egy széles dombig tartott. Nass főnököt és az összes többi tábornokot – Jár Járon kívül – ez a természeti forma roppant módon zavarta, ugyanis így nem látták a közeledő droid sereget. De aggodalmuk felesleges volt, hiszen a több ezer fős fémsereget és tankjaikat tökéletesen lehetett hallani.

Erre mindenki rájött.

A következő sorra.

Nagy morajlás, gépek zaja erősödött fel ugyanis.

A gennyek dicső serege rögtön megszilárdult és elcsendesedett. Egyesek lélegzetvisszafojtva, míg mások ujjukat harapdálva várták, hogy most mi lesz.

Ezek közül mindkét cselekvés elég kellemetlen lehetett egy idő után. De volt a seregen belül egy harmadik csapat is.

Akik elájultak.

Akik rövid pofozgatás után magukhoz tértek, azok valószínűleg megint elájultak, ugyanis most már nem csak hallani, de látni is lehetett őket.

A droid sereg több ezer tagja, valamint a mögöttük haladó- szintén elég magas darabszámú- tankok, elég félelmetes látványt nyújtott.

Jár Jár és az egyik másik tábornok, aki mellesleg Szarni egyetlen barátja volt, egyszerre nyeltek egy nagyot.

A droid sereg egyszer csak megállt, és így még ijesztőbb látványt nyújtottak. Vezetőjük egy sárga csíkokkal ellátott droid volt, aki most épp távcsővel kémlelte azokat a gennyeket, akik szintén távcsővel kémlelték őt.

A harc nem ígérkezett a gennyek számára könnyűnek, hiszen a lézerpajzsaik és trágyagolyóik álltak szemben a droidok lézerfegyvereivel és tankjaival. Mivel Nass főnök a távolban ült, ezért Jár Jár volt a sereg helyszíni vezére. Szegény gennyek.

A városba nem volt nehéz bejutni, még százötven embernek sem, hiszen a bejáratot nem őrizte senki.

A baj azonban ott kezdődött, hogy a börtön épületét igen.

- Cu-Na-Mi, mert hogy így hívják a célszemélyt, a negyedik szinten van, rögtön a harmadik felett. – mondta suttogva a királynő, az épülettel szemben, az egyik ház mögé bebújva. Mondanom se kell, hogy a ház bazi nagy volt, hiszen másképp nem fértek volna el ennyien itt.

- Hát felség, ezzel most nagyon okosat mondott. – mosolygott Ubi van, aki valahogy szeretett belekötni a királynőbe.

Vy Agra késztetést érzett arra, hogy beverjen az ifjú dzsedájnak egyet, de tudta, hogy most meg kell őriznie hidegvérét.

- Mivel, nagyon sokan vagyunk ezért az a biztos, ha a dzsedájokra bízzuk a feladatot, ők ugyanis értenek ehhez. – folytatta a királynő.

- Szóval megint mi vigyük vásárra a bőrünk. Jellemző. – sértődött meg King Kong, de miután látta, hogy ez Ubi vanon kívül senkit nem érdekel, intett tanítványának, hogy indulhatnak.

Két embernek, nem volt túl nehéz odalopakodni az épülethez, főleg ha velük van a csí. De a bejutás már megint más.

- Mondd csak Ubi van, meddig tudsz felugrani? – k érdezte tanítványát King Kong, aki ahhoz képest, hogy ő tanította a fiút, nem igazán volt tisztába annak képességeivel.

- Hát mester, a harmadikig sikerül felugranom, de miért kérdezed?- kérdezett vissza Ubi van, aki kicsit lassabb felfogású volt.

- Na jó mondom a tervet: Te felugrasz és az ablakot betörve leped meg őket, majd felmész a negyedikre. – válaszolt King, a Kong.

- De mester, nekem nem tetszik ez a terv. Az ablak betörése a saját testeddel, elég fájdalmas. Nem hiszem, hogy menni fog. – akadékoskodott Kenőmájassal.

- Ne félj, bízz magadban, meg tudod csinálni. Veled lesz a csí. – bíztatta tanítványát az idős dzsedáj.

Ubi van vett egy mély lélegzetet és legyőzve félelmét, rászánta magát az ugrásra. Mielőtt azonban elrugaszkodott volna a talajtól, egy utolsó kérdést még megengedett magának:

- Mester, te hogy jutsz be?

King Kong sejtelmesen körülnézett, majd értetlenkedve válaszolt:

- Milyen hülye kérdés ez? Az ajtón. – majd eltűnt.

- Persze már megint az övé a könnyebb módszer. – zsörtölődött magában az ifjú dzsedáj, majd felugrott.

A harmadik emelet kihalt volt, amin Ubi van csodálkozott, hiszen az ablak betörése, nem kis hanggal jár, és mégse volt még nyakán az egész épület. A cellák üresek voltak, a börtönőrök biztonságos odúja és üresen tátongott.

- Pedig, legalább most ölhettem volna droidot. – kesergett Ubi van, miközben mestere fakardjának fémhez csattanó hangját hallotta lent.

- És még a droidok is az övé. – folytatta az önmagában lejátszódó gondolatsort.

De nem volt mit tenni, ő volt a fiatalabb és muszáj volt azt tennie, amit a mestere akart.

A dzsedáj ezért felment a negyedikre, ahol állítólag a célszemélyt őrizték.

A negyedik emelet, a harmadikkal ellentétben, tele volt droiddal. Ubi van a fal mögül kikukucskálva már látta, hogy melyik lesz a katona cellája. Ugyanis feltűnően sok droid állt, az egyik középen elhelyezkedő cellánál. Ubi van csodálkozott, ugyanis a lenti zajok ide nem hallatszódtak fel, pedig csak egy emelettel feljebb jött. Ennek az lehetett az oka, hogy a lenti harc abbamaradt.

- Itt az ideje, hogy én is harcoljak egy kicsit. – mondta magának Ubi, aki mostanában elég sűrűn tette ezt.

Túl sűrűn.

Már nyúlt volna fakardjáért, amikor egy kéz ért a vállához.

Ubi van reflexből csapott hátra, ám mesterének még jobb reflexe volt, ezért elhajolt tanítványa csapása elől.

- Halálra ijesztettél mester. – mondta szívét markolászva Ubi van. – Épp készültem a roncstelepre küldeni a droidokat.

- Most biztos nem fogod őket elintézni, az egyik konzervnek sikerült ugyanis értesíteni a palotában lévőket, hogy betörtünk. Így nincs vesztegetni való időnk. – mondta a mester feldúltan, és nem kicsit fáradtan.

- De mester… - kezdte volna rinyálását Kenőmájassal, de mestere lepisszegte, majd egy detonátort vett elő, amit bowling mozdulattal a droidok közé dobott, majd elkiáltotta magát:

- Cu-Na-Mi, fedezékbe!

 

 

*

 

 

- Ez nem lehet igaz! – üvöltött Darts Sicosito.

- Sajnos mester, igaz. Most jött a riasztás a börtönből. – felelte alázattal Darts Mól kút.

- Ez a királynő kezd az idegeimre menni. – mondta dühösen a shit sötét nagyura. – Nem úgy volt, hogy a városon kívül ütköznek meg a droidokkal?

- Úgy volt nagyuram, és a legfrissebb jelentések szerint, a csata alig két perce kezdődött el. – jelentett Mól kút.

Darts Sicosito arcán csak egy pillanatig látszódott az elismerés, amiért ilyen gyorsan kapnak hírt mindenről, ugyanis megint dühösre váltott.

- Akkor mit keresnek itt?

- Minden bizonnyal az a tisztet próbálják kiszabadítani, akit még a helyttartó fogott el. – fejtegetett a fiatalbbik shit.

- Nekem csak konkrét tényekkel szolgálj Mól kút nagyúr. - dorgálta meg tanítványát Sicosito.

-A börtöni jelentésből kiderül, hogy csak egy támadó volt, aki zöld karddal harcolt. – mondta dühösen Mól kút, ő ugyanis tudta, hogy ki ez az illető, miután az csúnyán elbánt vele a Tatún.

- Szóval a királynő visszahozta a dzsedájokat. – vonta le a következtetést a shit idősebb nagyura. – Vy Agra nem fog addig nyugodni, még Ganaj Túrót el nem kapja. Így sajnos meg kell szabadulnunk tőle.

- Eddig az volt a parancs, hogy a királynőt ne bántsuk, most változott a terv? – kérdezte a Darts tanítvány, de már sejtette a választ.

- Öld meg őt is és a társait is! Mindet! – hangzott a kegyetlen parancs, majd Sicosito bontotta a kapcsolatot.

- Na persze, mindet. Hol élsz te? – beszélt a komlinkjéhez az olajos képű shit, akinek ilyenkor nagy volt a szája.

A komlink azonban megint megszólalt. Darts Mól kút fogadta a hívást, és a komlink hologramján Íti, a segéd jelent meg.

- Nagyságos uram, megtaláltuk a helyttartót. – kezdte jelentését nagy alázattal a segéd. – A nyolcas szint legutolsó helyiségébe volt. 

A shit gyorsan lefutatta magában a palota tervrajzát, hogy beazonosítsa mi van ott, és az emlékezete nem hagyta cserben. Kőkemény hangja, most érdeklődőre váltott:

- Az nem egy klotyó? 

- De uram, az. – válaszolt Íti, aki pontosan tudta, hogy miért lepődött meg a shit. – Beszorult, és nem tudott kijönni.

- Szóval az a szerencsétlen még a wc-ből sem képes kiszabadítani magát, - vonta le a következtetést Mól kút dühösen. – miközben az ellenség már a közelben van. Rendben, máris megyek.

A shit nagyura kikapcsolta komlinkjét, amikor lövésekre lett figyelmes.

A zaj kintről jött, az udvarról. Mól kút odarohant az ablakhoz és azt látta, amit a legkevésbé akart.

Az udvaron egy rakás kubai harcolt a droidokkal – akiknek harcmodorán látszott, hogy meglepte őket a támadás.

A shit olajos képe eltorzult a dühtől. De nem is csak a kubaiak miatt. Az egyik szűk folyosón,- ami nem volt lefedve és így látható volt, hogy ki használja, csak épp senkit sem érdekelt –a királynő, két dzsedáj lovag, egy kisfiú és egy kuka alakú droid, valamint jópár katona haladt át, élükön egy féllábon ugráló tiszttel.

A Darts gyorsan hagyta el a szobát, ahol eddig tartózkodott, és már a folyosón szaladt. Sietett, hogy még időben beszélhessen a helyttartóval.

 

 

*

 

 

- Cu-Na-Mi, fedezékbe! – kiáltotta valaki a börtön negyedik emeleti folyosójának elejéről.

Cu-Na-Mi nem tudta, hogy ki az, de elég meggyőzőnek tűnt, ezért a katonatiszt hallgatott rá.

Eléggé unta már a bezártságot, mióta az a sánta elmeháborodott fejbe verte, és a droidok parancsnokságán ébredt elég rossz volt a féllábú katona élete. Alig kapott enni, amit meg kapott, az meg egy nagy rakás trágyára emlékeztette.

Mondjuk valószínű azért, mert az is volt.

De ezt ő nem tudta.

Kula városát ugyanis akkor igázták le a helyttartó hű konzervjei, mikor Cu-Na-Mi börtönbe került. Épp ezért az ott felhalmozódott ürüléket el kellett tüntetni. Erre a legjobb mód az volt, hogy a raboknak adják.

Cu-Na-Mi balszerencséjére, Na Bú lakói rendes emberek voltak, aki meg nem, az meg nem bukott le.

Épp ezért az egész börtönben, ő volt az egyedüli rab. Ebből pedig világosan következik, hogy ő kapta meg salakanyag nagy részét.

Az összeset.

Szar a börtön élet. De ami a legrosszabb volt a katona számára, az az, hogy hetek óta csak gép hangot hallott. Még a helyttartó se látogatta meg, hogy megkínozza, ezért Cu-Na-Mi egyetlen társasága a droid őrzői voltak.

Ez vezethetett ahhoz, hogy a tiszt feltétel nélkül megbízott az emberi hangban. 

A cella nem volt túl nagy.

Sőt egész kicsi volt.

Cu-Na-Minak nem volt túl sok lehetősége az elbújásra.

Igazából csak egy lehetősége volt.

Ezért ezt ki is használta, és a mögé az egyetlen tárgy mögé bújt, ami a cellájában volt.

Az alig pár centis bidé, nem bizonyult a legjobb búvóhelynek, de a semminél jobb volt, és amúgy is a rácstól a legmesszebb volt.

A robbanás nem volt nagy kiterjedésű, de annál erősebb.

Cu-Na-Mi érezte a lüktető fájdalmat a fülében, de azt, hogy hall-e, még nem tudta letesztelni. A rács előtt az őrző droidok darabokra esve hevertek a földön. De ami a legérdekesebb volt, a robbanás sértetlenül hagyta a rácsot. Így Cu-Na-Mi továbbra is be volt zárva.

A cella előtt azonban megjelent két alak, akik miután rendesen megtaposták, az amúgy se működő droidokat, a tiszt fele fordultak.

Cu-Na-Mi nem tudta, hogy örüljön annak, hogy kiszabadították, vagy sem. A két jövevény ugyanis az a két ember volt, akik leütötték, majd sorsára hagyták a palota udvarán, melynek az lett a következménye, hogy ide került.

- Azért jöttünk, hogy kiszabadítsuk. – mondta az idősebb fickó, aki az első benyomás után a rendesebbnek tűnt.

- Minek, hogy utána leüssenek, és az udvaron hagyjanak? Megint. – feleselt vissza Cu-Na-Mi, aki

Bár ez egy félkarú, féllábú embernek nehéz lehetett.

- Ezúton is szeretnénk elnézést kérni a múltkoriért, sajnos tanítványom nem éppen a megfelelő módon viselkedett. De engedje meg, hogy bemutatkozzunk:

Én King Kong vagyok, ő pedig itt mellettem Ubi van Kenőmájassal. Dzsedáj lovagok vagyunk. – kért elnézést, majd mutatkozott be az idősebb.

A másik nem szólalt meg, csak lesütötte a szemét, ezzel is jelezve mennyire sajnálja a dolgot.

Cu-Na-Mit ez nem hatotta meg, de kénytelen volt azt mondani, hogy megbocsát, mert ez a két ember jelenthette neki a szabadságot.

- Akkor ha nincs ellenére, kiszabadítanánk, a királynő már vár minket, és nem lenne jó, ha a droid sereg találkozna vele előbb. – beszélt továbbra is az öreg.

- Nincs ellenemre, sőt megtisztelnének vele. – mondta Cu-Na-Mi. Örült neki, hogy a királynő él, de azon is csodálkozott, hogy visszajöttek érte. Ezen azonban nem volt túl sok ideje gondolkozni. Az idősebb dzsedáj elővette fakardját, ami zölden világított, és két csapásra szétdarabolta a rácsot.

A katona hallott már a dzsedájokról és híres fegyverükről is, ami szinte mindent átvág.

- Na gyerünk, siessünk! – sürgette a tisztet a King Kongnak nevezett dzsedáj, és elkezdett futni.

A legalsó emeletre érve, Cu-Na-Mi látta, hogy a két dzsedáj már járt itt, hiszen itt is droid holtestek voltak. Ezzel az információval ugyan semmit sem ért, de látta hogy bátor emberekkel van, akik meg tudják védeni magukat, és persze őt is.

A börtönből kiérve, a két dzsedáj egy szemközti épület fele vette az irányt.

- Cu-Na-Mi hadnagy, szeretném elnézését kérni, amiért itt hagytuk magát a múltkor, és szeretném most helyben garantálni, hogy ha vége lesz a harcoknak és maga még él, a Becsület és Bátorság érdemrendjével fogjuk kitüntetni. – kért bocsánatot Húzdmeg Vy Agra királynő sokadjára is Cu-Na- Mitól, akit ez a sok bocsánatkérés kezdett nagyon idegesíteni.

- El van nézve a dolog. – hazudta a katona. Majd rátért a lényegre. – Szóval, ha jól értem, kell egy titkos átjáró a palotába, aminek segítségével mindannyian bejutnak az épületbe.

- Valóban jó lenne egy ilyen átjáró. – mondta Vy Agra, aki a legjobbakat remélte.

Mióta a haditervet ismertették vele, egy hatalmas épület mögött, Cu-Na-Minak egyre szimpatikusabb lett a királynő. Mióta ott hagyták az udvaron, még hetekkel korábban, csak arra gondolt, hogy a királynő, akit eddig odaadással szolgált, szemét. De miután megtudta, milyen átgondolt és összeszedett tervet eszelt ki a csapat, megváltozott a véleménye. A terv első három mondata után eldöntötte, hogy segíteni fog.

- Rendben van. Azt hiszem, tudok segíteni. De ehhez tényleg nagyon jó elterelő hadművelet kell az udvaron. – mondta Cu-Na-Mi.

- Ne féljen, értjük a dolgunkat. – szólalt meg a kubaiak vezére, aki ezt eddig nem csinálta. Mindig csak Pannon beszélt helyettük, pedig nem is volt kubai.

- Ezt nem is kétlem. - dicsérte meg a kubaiakat Cu-Na-Mi, aki most jelenleg főnök szerűség lett. Már ameddig bejutnak a palotába, mert onnantól kezdve ő is csak egy harcos lesz. – Az udvar mellett van egy folyosó, amire soha senki nem figyel. Nem annyira titkos, mint amennyire maguk akarják, de a célra megfelelő. A palota nagy részéből rá lehet látni, de ettől nem kell tartani.

- Állj, ez nem tűnik túl biztos átjárónak, van valami bizonyíték arra, hogy ez egy hasznos folyosó? – szólt közbe Pannon kapitány.

- A palota bizonyíték raktárából, ezen a folyosón keresztül jutatták ki a drogot. Az ön és az akkori király orra előtt. – mondta Cu-Na-Mi. – Szerintem működni, fog mivel nem számítanak támadásra. A helyttartó meg túl hülye ahhoz, hogy észrevegyen minket a trónteremből.

- Igen ez jogos. – szólt közbe King Kong is.

- Az átjáró, a hangárhoz vezet, ahonnan a trónterem már csak egy köpésre van. Meg amúgy is maguknak szüksége van a hangárra, hogy a repülő osztagok elinduljanak. Onnantól kezdve meg lehet oldani a dolgot. – fejezte be mondandóját a féllábú tiszt.

- Na akkor mire várunk? Harcra fel! – adta ki a parancsot Vy Agra , akit ezt imádta a legjobban a munkájában.

Na meg a pénzt.

A ”titkos” átjáró bejáratához nem volt nehéz eljutni, mivel a droidok nagy része messze volt, és a gennyekkel harcoltak, míg a másik része a riadó miatt már valószínűleg a börtönbe voltak. A maradék rész pedig a hangárban, a palotában és annak udvarán volt.

- A kubai egység indulhat! – adta ki a parancsot Vy Agra. – Sok szerencsét!

- Köszönjük. – válaszolt a kubaiak vezére, aki most egyre nagyobb szerepet kap, és a több mint száz kubaival berohant a palota udvarába, – ami a titkos bejárat mellett volt egy kicsivel. – és elkezdték a harcot az ott lévő kisebb droid egységgel.

Eközben Cu-Na-Mi a falon, ami mellett most álltak, benyomta az egyik téglát, és a hatás leírhatatlan volt.

Na jó nem.

Simán kinyílt egy titkos ajtó. Nem nagy szám.

A félkarú, féllábú katona, King Kong, Ubi van, Vy Agra királynő, Pannon kapitány, aki kivételesen most nem a kubaiakkal harcolt, Amdul és Q-Ka, valamint a Köztársaságból kapott katonák belépetek az ajtón. Végig rohantak a rövid, fedetlen folyosón, ahonnan VIP kilátás volt, az éppen zajló udvari harcra. De ezzel most senki nem törődött, hanem futott mindenki előre.

A folyosó végén, lefordultak balra, majd jobbra és végül… mindegy. A lényeg hogy eljutottak a hangárba.

 

 

*

 

- Isten sorscsapása, te idióta barom, nem lehetsz ilyen szerencsétlen! – ordibált Darts Mól kút a wc-ben, ahova Ganaj beragadt, olyan dühösen, hogy még az arcán lévő olaj is majdnem felgyulladt a dühétől, ami eléggé fájdalmas dolog.

- Pont úgy beszél, mint a mestere. – mondta nevetve Ganaj Túró, de ezen senki sem nevetett rajta kívül, ezért inkább csendbe maradt.

- Na ide figyelj, most csak ez a pár sor jut nekünk, szóval sietek. Menj vissza a trónterembe, a droidokkal és segédeddel és maradj ott, amíg oda nem megyek! Nekem van még egy kis dolgom. – végrendelkezett a shit, majd faképnél hagyta a helyttartót.

A hangárban, sem volt túl sok droid, de épp elég ahhoz, hogy egy komolyabb csata vegye kezdetét itt.

A történetben másodjára.

- Amdul, menj és bújj el az egyik gépben. – parancsolta King Kong a fiúnak, aki szót is fogadott és Q-Kát fedezéknek használva, az egyik géphez menekült nagy lövöldözés közben.

Amdul bemászott az egyszemélyes gép fülkéjébe, és izgatottan nézte a csatát, amiben ők álltak jobban.

King Kong és tanítványa, fakardjával kaszabolta a droidokat, míg a sima lézerfegyverrel rendelkezők, mögéjük bújva lőtték a fém népséget.

Q-Ka közbe egy speciális lifttel szintén beszállt, Amdul egyszemélyes gépének droidoknak fenntartott részébe. Így lényegében két személyes volt a gép.

Körülötte, az összes pilóta felszállt gépével, és elindult az űrbe, hogy ott ők is felvegyék a harcot, a droidokkal.

Közben a hangárért folytatott csata befejeződött, persze a királynő győzelmével. Kicsit fura ezt mondani, hiszen lényegében rajta kívül mindenki lőtt droidot. Ő csak próbálkozott.

A hangárban a csata végeztével nagy csönd lett, amit természetesen Vy Agra és a háttérben zajló udvari csata tört meg:

- Eddig minden rendben halad. A gennyek még nem pusztultak ki, a pilóták felszálltak. Mi is haladjunk tovább. – mondta majd elindult a főbejárathoz, hogy onnan a trónterem fele vegyék az irányt.

- King Kong, én mit csináljak? – kiáltott a hangár másik végéből Amdul.

- Maradj ott, és ne csinálj semmi hülyeséget. – válaszolt higgadtan King Kong.

- Ugyan milyen hülyeséget csinálhatnék, egy ilyen kicsi gépben.

- Tütütütütütü- szólt közbe Q-Ka is, aki valószínű zokon vette, hogy őt senki sem veszi figyelembe.

- Hát például ne indítsd el a gépet, majd menj ki az űrbe és keveredj harcba te is a droidokkal. – sorolta fel Kong azokat a ”hülyeségeket” amiket Amdulnak nem szabadott csinálnia.

- Értettem! – mondta kicsit katonásan Amdul, aki valószínűtlennek tartotta, hogy mindez megtörténik.

A harcos társaság tehát a főbejárathoz tartott, amikor valami furcsa dolog történt.

A hatalmas ajtó magától kinyílt. Vy Agra és társai droidokat gyanítottak az eset mögött, de mikor az ajtó teljesen kinyílt, rájöttek, hogy komoly tévedésben vannak.

Az ajtóban ugyanis egy magas, sötét, olajos képű alak állt, akinek az arcán még így is látszott, hogy irdatlanul dühös. Félelmetes látványt nyújtott.

De ami a legrémisztőbb volt, hogy kezében ugyanolyan fakard volt, mint amivel a dzsedájok harcoltak. Annyi különbséggel, hogy az övé kétvégű volt és pirosan izzott.