Start Watta

VII. Fejezet

Újra a Na Bún

Vy Agra mosolyogva nézte szülőbolygója körül keringő szellemeket. Már egy jó ideje nem tért haza, mert a kötelesség mindig Koszorún marasztalta, és soha sem volt alkalma meglátogatni családját és barátait. De ez most nem érdekelte, mert újra itt lehet és az örömét nem ronthatja el semmi. Több órán keresztül utazott egy kis szállítóhajón, ami mellesleg tele volt menekültekkel és kövér, de nagyon kövér emberekkel. Általános érvényű dolog, hogy ha sok túlsúlyos vagy legalábbis erősen meghízott személy utazik egy kis helyen, akkor előbb utóbb szagos lesz ez a kiruccanás, ami jelentősen csökkenti annak élvezetét. Ez most is pontosan így történt.

A szenátornő végigpásztázta a leszálláshoz készülő hajót még egyszer, és szeme végül Amdulon akadt meg. A barna, tüsi hajú ifjú volt talán a legjobb ebben az útban, hiszen nem volt kövér és büdös se, ezen kívül rengeteg viccet tudott, ami nagyon feldobta ezt a hosszú és monoton utat. Az ifjú dzsedáj Q-Ka-val malmozott már egy ideje, és arcáról leolvasható volt a nagy orrcsipesz ellenére is, hogy megkönnyebbült, mikor a hangosbemondó tájékoztatta az utasokat arról, hogy leszállnak. Vy Agra mélyen elgondolkozott, valahol, legbelül vonzónak találta a fiút, noha ezt hangosan nem ismerte volna el.

Gondolatait egy rezgő tárgy zavarta meg.

Nem OLYAN tárgy.

Hanem a mobilja.

Vy Agra előkotorta a lila válltáskájából a készüléket, és hamar megállapította, hogy sms-t kapott. A feladó Pannon volt:

Szia Cuncikám! Nagyon aggódom érted, remélem nem kellemetlen inkognitóban utaznod… Úton vagyunk egy űrkikötőbe, ahol Ganaj Túrót látni vélte egy alkoholista hipohander. A dzsedájok bíztak meg az üggyel, de többet nem mondhatok, mert a Kereskedelmiek lehallgathatják, a tel..

A telefon ekkor megint rezgő hangot adott ki, és egy újabb sms jött. A szenátornő egyből megnyitott a folytatást.

efonokat, és visszaolvassák az smseket is. Így egy darabig most nem beszélhetünk, mert még a végén rájönnének, hogy elmentél a Na Búra bujkálni egy dzsedájjal, és hogy szüleidnél fogsz lakni, ahová több helyen is, mint például a meggyengített baloldali résznél be tudnak törni és el tudnak vinni téged. Szóval, pszt. Ahogy lehet, megkereslek, addig is gondolj rám magán..

A harmadik, egyben legrövidebb rész is megérkezett:

yos éjszakáidon miközben tudod…grr. Puszii a te Pannonod)))

Vy Agra elmosolyodott egy pillanatra, és rögtön szégyellni kezdte magát, amiért nem régiben arról ábrándozott, hogy megcsalja partnerét, mondjuk Amdullal....

Pár perc múlva már az ifjú dzsedájjal és Q- Ka-val Na Bú utcáin lépdeltek.

Az utóbbi inkább gurult, hiszen a kis droidra maradt a poggyász.

- Nincs ínyemre, hogy ott kellett hagynom Koszorút, mikor olyan fontos kérdésben döntenek, mint a hadsereg felállítása. – dühöngött Vy Agra. Az utazás alatt egyszer sem gondolt erre a kérdésre, de most valahogy hirtelen eszébe jutott.

- A te biztonságod áll mindenekfelett. – nyalizott Amdul. – Ha Koszorún maradsz, nem biztos, hogy a harmadik merényletet is megúszod. 

A szenátor nem felelt semmit, de azért látszott rajta, hogy ezzel egyetért.

- Ráadásul te dolgoztál a legtöbbet a sereg ellen, mindent, amit majd a szavazáson felmutatnak a támogatóid te hoztál létre. – érvelt Amdul. – Hidd el, amit lehetett megtettél.

A nő arca lágyabb lett, de méltóságát megtartott, ezért inkább nem válaszolt. Hirtelen azonban elmosolyodott és megszólalt.

- Tudod Amdul, sokkal érettebb lettél az utolsó találkozásunk óta.

- Hát igen, főleg nemileg. – ábrándozott a fiú. – De tudod, tíz év alatt sokat változik az ember.

- Ez igaz.

- Q-Ka, - fordult a dzsedáj, droidjához. – nem ártana, ha sietnél, nem akarunk a végén órákig várni rád.

- Tütütüü tü. – válaszolt a szokásos módon Q-Ka.

Az exkirálynő nem volt egy lángész, de annyi időt töltött már a droiddal, hogy felismerje a hangleejtésen a durva és sértő szavakat.

Nem kellett sok idő hozzá, és máris a Királyi Palota lépcsőin lépkedtek, majd végül megérkeztek a trónterembe. Mindenki könnyekkel küszködve emlékezett vissza, hogy régen mekkora buli volt itt, mikor megünnepelték a győzelmet. Ittak, ettek, hánytak majd megint ittak és aztán mindenki mindenkivel, kedvére… szóval jó hangulat volt az biztos.

A teremben épp egy gyűlés folyt, mikor hőseink megérkeztek, és elsőre nem is vették őket észre.

Másodjára se.

Ha az igazat megvalljuk, harmadjára se.

Két- három óra után, azonban az egyik szenátor kiszúrta őket, és bejelentette a társaságot a jelenlegi királynőnek.

- Nagyon örülök, hogy újra látlak téged Vy Agra, - köszöntötte az újdonsült királynő. – élve.

- Én is örülök Hayki. – mosolygott a szenátor, és miután mindenkit üdvözölt, Amdul felé fordult, aki ez eddig nagyon jól elbeszélgetett a sarokkal.

- Szeretném mindenkinek bemutatni Amdul Skywalkmant, a testőrömet, aki nem mellesleg dzsedáj lovag.

Amdul biccentett egyet, jelezve, hogy nem kíván a társalgás további fázisaiban részt venni.

A megbeszélés alig háromórás volt, így mire a dzsedáj és a szenátor elszabadult a palotából, már besötétedett.

- Ez jól ment. – szólt menet közben Amdul, nem kis iróniával a hangjában.

Vy Agra egy kicsit mosolyra húzta a száját, de ezt a napszak miatt Amdul nem látta.

- Mehetett volna jobban is, de azért elég sok mindent meg tudtam beszélni velük.

- Ez kétségtelen. – nyugtázta a dzsedáj, majd egy kis csend után, kérdően nézett a szenátorra. – Mondd csak, hova is megyünk pontosan?

- A szüleim házába. Teljes biztonságban leszünk ott, nekem elhiheted. – jelentette ki könnyeden Vy Agra.

Így is lett, miután megérkeztek az alig kétszázhúsz négyzetméteres kis erődbe, amely fegyveresekkel volt körülvéve, a dzsedáj tudta, hogy itt tényleg nincs mitől félniük, legalább is a külső támadásoktól semmiképp.  Az este további része italozással és persze a család megismerésével telt Amdul számára. Miután a család hölgy tagjai összeestek a fáradtságtól, Vy Agra apja pedig a Na Búi whiskytől, a szenátornő és Skywalkman ittas állapotban ugyan, de átvonultak a hálószobába. A szoba nem volt túl nagy, éppen csak egy francia ágy, két ruhásszekrény és egy tűzhely fért el benne. Amdul begyújtott, miközben Vy Agra feltett egy kis zenét. Sokáig csak nézték egymást, egyikük se tudott felhozni semmit témának.

- ööö… Mi újság a pasikkal? – kérdezte a dzsedáj, de magában már le is szidta magát.

- hát..izé..semmi. - hazudott a szenátor. Maga se tudta miért, de nem akarta elárulni a fiúnak, hogy ami közte és Pannon között van, az több mint egy futó kaland.

Leginkább három futó kaland.

Skywalkman viszont teljesen fellelkesült a hír hallatán, és innentől kezdve nem volt kérdés, hogy miről beszéljenek. Ahogy fogyott az alkohol, úgy folyt a társalgás a szerelem égető, boldogító mégis kínzó érzéséről.

Amdul egymás után, szebbnél szebb bókokkal bombázta Vy Agrát, aki pirulva fogadta azokat és igyekezett ugyanazokat visszamondani. Ez persze furán hangzott a dekoltázsra vonatkozó dicséret esetében, de ez őket nem érdekelte. Ahogy telt az idő a két fiatal egyre közelebb került egymáshoz, majd a romantika végén pedig elcsattant a nagy csók. Ennek hatására, hirtelen mindketten kijózanodtak, pedig az eddigi ’’üdítő” mennyiség után, lett volna esélyük arra, hogy másnap semmire se emlékezzenek.

- Ezt nem szabadott volna. – pironkodott Vy Agra.

- De hát miért nem? – értetlenkedett Amdul. – A szomszéd vak bácsi is látta, hogy vonzódunk egymáshoz, ma megismertem a családod, akiket megkedveltem és ők is engem, és egyikünknek sincs senkije. ( Itt a szenátornő köhintett egyet és újra elpirult.)

- Ez igaz, de én politikai tisztviselő vagyok, te pedig dzsedáj, így nem kezdhetünk közös életet.

Amdul elkeseredett, mert tudta, hogy a társadalmi normák valóban nem engednék, hogy ők ketten együtt legyenek.

- Igaz. Dzsedájként megesküdtem, hogy senkihez sem kötődöm majd érzelmileg, neked már a karrieredet tenné tönkre, ha tudnának arról, hogy egy lovaggal vagy.

Vy Agra arcvonásai még jobban enyhültek, közelebb húzódott Amdulhoz és megölelte. Néma csend volt, majd végül felállt és az ajtó felé indult. Ott megállt majd visszafordult és csak ennyit mondott:

- Én is sajnálom. – majd kisétált a szobából.

A fiú csüggedten ült az ágyon, nem is nézett szerelme után. Most jött csak rá, hogy mióta csak megismerte Vy Agrát annak idején, szereti és tiszteli őt. Csalódott volt, hiszen nem csak hogy kikosarazták, de még meg is szegte az esküjét, amit egy szál pelenkába tett le Joghurt mesternek és a Dzsedáj Tanácsnak, fél lábon, két tojással a kezében és eggyel a fején.

Végül elterült az ágyon, és bár még mindig kavarogtak a fejében a szerelmes gondolatok, végül elnyomta az álom. Az álom, ami miatt az egész cselekmény megváltozik…

*

Éjszaka volt, és rohadt hideg. Egy csapat va-kond, a homokban kúszva haladt előre. Amdul Skywalkman és köztük volt. Hátulról figyelte az eseményeket, ahogy a többiek elfognak egy boldogan éneklő, és tatú ürüléket vidáman takarítgató nőt. Szegény pára, mit sem sejtett. Nem messze a helytől ahol voltak, egy nagyobb házból még fény szűrődött ki, ezért óvatosnak kellett lenniük, ha a nő egyet is sikkant… De nem fog. Ők nem hagyják. Már egészen közel értek, mikor Amdul eljelelte, hogy támadhatnak. Az idősödő hölgynek semmi esélye nem volt, száját befogták, kezét gyorsan megkötözték, és pár pillanat múlva már Amdul előtt gubbasztott. A fiú lenézett az áldozatra, aki lehorgasztott fejjel látszólag a homokot bámulta.

- Hogy hívnak? - kérdezte Amdul, furcsa, magas hangon, amely egy politikusnak is jól állt volna.

A nő nem felelt, kitartóan bámulta a nagy semmit.

- Mondd, meg hogy hívnak, és talán nem halsz meg. - fenyegetőzött a fiú ugyanazon a tőle szokatlan hangon.

Úgy tűnt ez hatott a fogolyra, ( – mert most komolyan, ez kire nem hatott volna? – a szerk.) mert felnézett Amdulra. 

A dzsedáj hátrahőkölt a látványtól.

Nem, nem azért mert olyan ocsmány volt, hanem mert felismerte az arcot. Az arcot mely sok éven át etette, mosdatta, és szerette.

A nő végre megszólalt, kemény arcvonásai ellenére, hangja remegett:

- A nevem…a nevem Sims Skywalkmen. – úgy tűnt, hogy ő nem ismerte fel a fiát.

*

Másnap Amdul Skywalkman a napsütötte, Na Bún, Vy Agra családi házának teraszán ülve gondolt vissza az előző esti álomra. Ha egyáltalán az volt. Olyan valóságosnak tűnt. Máskor is álmodta már ugyanezt. Tatún egy va-kond csapat vezéreként elfognak egy nőt. Egy nőt, aki az ő édesanyja, bár arcát most látta először. Mikor elsőnek látta a foglyul ejtést álmába, rögtön elrohant Joghurt mesterhez, aki viszont rövid úton elküldte őt kivizsgálásra, és drogtesztre. Mivel előző este elég sok drogot fogyasztott nem is csodálkozott mikor az pozitív lett, így aztán el is felejtette a dolgot. Most viszont nem szívott semmit, csak ivott.

Azt viszont jó sokat.

Vy Agrával.

Megitta kávéját, majd elővette laptopját, hátha küldött neki valamit a mestere, például a merénylőről, ami talán elfelejteti vele ezt a nyomasztó álmot. Belépett email fiókjába, és valóban kapott is levelet, de nem mesterétől.

Egy idegen email címhez tartozott az üzenet, amelynek tárgya ennyi volt:

Segíts!!!

- Biztos valami adománygyűjtéses hülyeség, amit egy gyorsan meggazdagodni vágyó ember működtet, akinek amúgy semmi baja. – gondolta magában Amdul, de mivel jótét lélek volt megnyitotta az üzenetet.

Hamar kiderült azonban, hogy egyáltalán nem erről volt szó. A levél rövid volt és tömör, és Amdul falfehérre válva olvasta végig. A kávés csészét kiejtette a kezéből, felpattant és csapot-papot ott hagyva, elindult, hogy becsomagoljon.