Start Watta

XII. Fejezet

A haditerv

A próbák után, Amdul kicsit furcsán érezte magát. Ennek az volt az oka, hogy nem igazán tudta eldönteni, hogyan is sikerült a dzsedáj vizsga.

King Kong és Ubi van a tanácsterem előtt várta a fiút, nem is titkolva izgatottságukat.

Amdul oda lépett hozzájuk, de nem szólalt meg.

- Na? Hogy sikerült? – tért a lényegre Ubi.

- Hát… Fogalmam sincs róla. – mondta a színtiszta igazságot Amdul. – Elég jól kezdtem, valahogy mindig tudtam, hogy Winetu mester melyik kezében van a vasgolyó.

- Az kitűnő. – dicsérte meg leendő tanítványát King Kong.

- Igen, én is ezt hittem – folytatta szerényen Amdul – egészen az utolsó kérdésig.

- Mert mi volt az utolsó kérdés? – kérdezte Ubi van, aki nem emlékezett, hogy az ő vizsgáján, a vasgolyón kívül más teszt/tesztkérdés is lett volna.

- Joghurt mester csendben ült és figyelt végig. De amikor indultam volna ki, feltett egy kérdést:

Azt, hogy Ubi van meleg-e?

Ubi van magában szitkozódva, míg King Kong félig vigyorogva, félig pedig csalódottan kommentálta a nagymester által feltett kérdést.

- Nem igaz, miért nem tud rólam leszállni. Állandóan az ülepemben van. – bosszankodott Ubi.

- Először is, ha ilyen mondatokat használsz, mint amilyet az előbb, akkor ne is csodálkozz, hogy mindenki azt hiszi, hogy meleg vagy.

Másodszor pedig, Joghurt már öreg. Őt már csak az ilyen apróságok érdeklik.

- De akkor is…- Ubi van nem tudta befejezni mondatát, mivel most esett le neki az, aminek már a nemi hovatartozásáról folytatott vita előtt le kellett volna esnie. – Várj, Amdul, te nem tudtál válaszolni erre a kérdésre?

Amdul tudta, hogy most jól kell válaszolni, Ubi van nagyon hamar dühbe tudott gurulni, főleg ha erről a témáról volt szó.  Nagy levegőt vett, majd válaszolt:

- Nos, nem. Tudod Ubi van, úgy gondoltam, hogy bosszanthatnád kicsit Joghurt mestert. Mert ha végül is belegondolsz az most a legnagyobb problémája, és amíg nem tudja, hogy milyen a szexuális beállítottságod, addig biztos álmatlan éjszakái lesznek. Gondoltam ezzel büntethetnéd, azért amiért, nem tudja, hogy melyik táborhoz tartozol. Úgyhogy mielőtt megölsz, tudd, hogy miattad kockáztatatom a vizsgám sikerességét.

King Kong, nem igazán értette a fiú válaszát, nem is csoda, mivelhogy nem volt értelme.

De úgy tűnt Ubi van értette, mert könnyes arccal megölelte Amdult, és elmondott vagy harminc köszönömöt.

Ezt a megható pillanatot, King Kong komlinkje szakította félbe, ami veszettül csipogott.

A dzsedáj mester elővette az eszközt, majd félre vonult beszélni.

Pár perc múlva visszatért, a még mindig egymás karjában lévő fiatalhoz.

- Nos, engedjétek el egymást és menjetek csomagolni, a Szenátus ugyanis elfogadta Vy Agra királynő indítványát, megyünk vissza a Na Búra.

A két dzsedáj és Amdul futva érkezett Koszorú legnagyobb hangárjába, ahol a hajójuk és kéttucatnyi kubai várta őket. Valamint Na Bú királynője és hű testőre. De ott volt még Alfateam, Koszorú kancellárja, és az ő személyi védelmére kiképzett katonák.

- Elnézést a késésért, csak akadt egy kis gond a hotelben. Valami baltás pedofil akarta megerőszakolni Amdult. De lerendeztük. – magyarázta kimerülten King Kong, aki nem bírta már a futást úgy, mint régen.

- Semmi baj. A lényeg hogy itt vannak. – válaszolta kedvesen Húzdmeg Vy Agra. – Most pedig induljunk amint lehet.

A dzsedáj bólintott, és felment a hajóra, két társával együtt.

- Nos, akkor azt a negyvenfős különítmény, az előzetes terveknek megegyezően, délutánra megérkezik, Na Bú erdeibe. – összegezte Alfateam a tervet, ami lényegében csak ennyiről szólt.

- Kicsit több emberre számítottam, de köszönöm a Köztársaság segítségét. – hálálkodott Vy Agra.

- Sajnálom királynő, de csak ennyire van keret. Na de ne búsuljunk azon, hogy lehet nem lesz elegendő a katona, és magát megölik mert nincs aki megvédje, hanem haladjunk. Vigyázzon magára királynő. Sok sikert! – búcsúzott el Alfateam, aki már túl akart lenni ezen.

- Isten Önnel, kancellár. – köszönt el, tömören Vy Agra is, majd követte társait a hajóra. 

A fedélzetre érve, a királynő elindult kabinja felé, ahol ebben a könyvben elég sok időt töltött. A kabinajtó félresiklott, és Vy Agra bement, hogy a csata előtt lerészegedjen.

 - Uram, hajó lépett be a bolygó légkörébe, majd landolt a mocsárban. – jött a póttizedes a jelentéssel. Kivételesen azonban, a jelentés nem Ganaj Túrónak szólt, de még csak nem is Ítinek a segédnek. Hanem a sötét, olajos képű Darts Mól kútnak. - A hajó jelzése megegyezik azzal, amely pár hete megszökött innen.

- Rendben van, rendeljen el riadójelzést minden egységnek, és sorakozzanak fel a mocsár mellett. – rendelkezet a shit. – Ja, és keresse meg azt a mihaszna helyttartót.

A póttizedes szinte rohanva hagyta el azt a helyiséget, ahol eddig tartózkodtak.

A mosdót.

 A droid eléggé unta már, hogy állandóan ezen a büdös helyen kell jelentést tennie a shitnek, de hát nem volt mit tenni. Ha ellenszegül megölik, ha nem akkor majd később.

A póttizedes az utóbbit választotta.

- Mégis, hogy találjam meg a helyttartót. Napok óta nem látta senki. – gondolkozott magában a droid. Rejtély hogyan csinálta.

A póttizedes befordult az egyik folyosón, aminek a végén várta a parancsnoki központ. Kinyitotta az ajtót, majd belépett a helyiségbe, ahol rengeteg droid volt.

 Meg Íti, a segéd.

 De mivel neki nem volt katonai rangja, ezért a póttizedes felette állt.

Szó szerint.

Íti ugyanis épp fejét fogva feküdt a padlón, mert két perccel előbb, orrba vágta egy droid, amiért a droidok nemi élete iránt érdeklődött.

Ezért amikor a póttizedes belépett az ajtón, a fémből készült lába, pont Íti nemzőszervére érkezett.

A droid táncolt még egy kicsit, aztán leszállt a helyttartó talpnyalójáról, majd az egyik alacsonyabb beosztású társa felé fordult:

- Szóljon a készenléti egységeknek, hogy gyülekező a mocsárnál. Nem sokára csata lesz.

- Értettem. – mondta a droid, majd elindult, hogy a parancsot végrehajtsa.

A póttizedes most egy másik droidhoz szólt, aki szintén alatta volt (Most, nem szó szerint. - a szerk.):

- Maga pedig a benti egységeknek szóljon, meg kell találnunk a helyttartót, különben ez a budin ülő elmebeteg lefejez, és ha ez megtörténik, akkor utána én fogom magát lefejezni. Értve vagyok?

- Igen, uram. – szalutált a droid, majd egy vezérlőpanelhez sétált és kiadta a parancsot a Ganaj-kereső akcióra.

- Azt mondta neki, ha magát lefejezik, akkor ön fogja őt lefejezni. – akadékoskodott Íti, akinek a zsibbadó fájdalom a férfiasságánál, már kezdett alábbhagyni.

- Igen, és? – kérdezett vissza a póttizedes, aki nem egészen értette, hogy most megint mi a baja ennek a szerencsétlennek.

Aztán a segéd következő kérdése elárulta, hogy mit nem ért:

- Hogy akarja őt bántani, ha magát már lefejezték? 

A póttizedes biztos elvörösödött volna a dühtől, ha képes lett volna rá.

De nem volt rá képes.

Ezért inkább csak elkezdett káromkodni.

Ezt azonban a kiskorúakra vonatkozó korlátozás miatt nem írhatom le, hiszen azt ki kéne pontozni, ami elég furcsán nézne ki.

Sőt mondhatni hülyén.

Ezért aztán nem is írom le, de ellehet képzelni.

A mocsárban, ahol nem sokkal ezelőtt a hajójuk landolt, elindult a szervezkedés. Húzdmeg Vy Agra és hűséges kapitánya Pannon, valamint a két dzsedáj: Ubi van Kenőmájassal és King Kong, Amdul Skywalkman, Jár Jár Szarni (aki a könyv nagy részében fenyítve volt) és még vagy száz kubai tette ki azt a sereget, amelyik fel akarta venni a harcot a helyttartóval és több ezerfős seregével. Haditervet kellet kieszelni, ami rendszerint a vezető dolga volt, aki ebben az esetben King Kong helyett Vy Agra volt. Noha semmi érdemlegeset nem csinált az elmúlt százhúsz oldalon, attól még ő volt Na Bú királynője és sokkal több pénzt keresett, mint a dzsedáj. Ez nem volt King Kong ínyére, de sajnos nem tudott mit tenni.

Miután Vy Agra félrevonult pár percre, és tartott egy kisebb népszámlálást, a következő igen igaz megállapításra jutott:

- Kevesen vagyunk.

- Felség, bár semmi kétség, hogy magának nagyfokú tudása van, amit bizonyított azzal, hogy erre a tényre rájött, de ezt már eddig is tudtuk. – hülyézte le finoman Vy Agrát King Kong – Amire szükségünk van egy haditerv, és ahhoz hogy egy haditervet kidolgozzunk kéne egy biztos háttér, amit jelen esetben sok ember jelentene.

- A dzsedájnak igaza van. – értett egyet Konggal, Pannon kapitány, a történet során először. – Felség embert kell szereznünk. A városban élő, a megszállás ellen lázadó, tisztek sincsenek túl sokan, ráadásul a kancellártól is alig több mint negyven katonát kapunk, akik még meg se érkeztek.

Vy Agra a semmibe meredt, majd hirtelen megszólalt:

- Amíg maguk a rostonsült csirkéről beszéltek, én rájöttem, hogy kevesen vagyunk, és hogy embert kell szereznünk, hiszen a kancellár támogatása meg se érkezett, és a városban élő lázadók sincsenek túl sokan.

King Kong dühösen a kapitány fele nézett, de az jelzett tekintetével, hogy hagyja rá. Ő is tudta, hogy Vy Agra nem az eszéért került a trónra.

Meg nem is, azért mert mindig mindenkire figyelt.

- Az én népem biztos segítene. – szólt közbe a megbeszélésbe Jár Jár. – Nem igazán kedveljük a Na Bú-iakat, de a droidokat még annyira sem.

- Nézd Jár Jár, semmi kétség hogy a néped tehetséges…valamiben, de ahhoz hogy felvehessük a harcot a droidokkal, kell egy pár ember. – szólt közbe Ubi van is.

- De mi sokan vagyunk.

- Mennyien? – érdeklődött Pannon kapitány.

- Egyezerkilencszázkilenvenkilencen. – válaszolt a genny, majd miután látta a döbbent tekinteteket folytatta. – Mindnek én pucoltam ki a fülét, ezt azért megjegyzi az ember.

- Nos, - kezdte Vy Agra fintorogva, mégis a mennyiségnek nagyon örülve. – akkor azt hiszem indulhatsz Jár Jár a népedhez. Szólj nekik, hogy kell a segítség.   

Jár Jár se szó, se beszéd elindult a gennyek városába, arra az irtózatosan büdös helyre, ahonnan undorodva jött ki minden ember, így a két dzsedáj is.

Főleg Ubi van.

Még most is rémálmai vannak, arról a bizonyos csokiról.

- Felség, ha megengedi, van itt még egy kis gond. – akadékoskodott King Kong, aki mindig talált egy kis gondot. – Még ha meg is lesz a kellő embermennyiség, alaposan átgondolt terv nélkül nem fog sikerülni a helyttartó elfogása.

 - Nyugodjon meg dzsedáj mester, eddig csak tettem, hogy hülye vagyok, de a visszafele úton – kicsit ittasan – kitaláltam a tervet.  

- Na, ha ez valóban így van, kérem fejtse ki. – válaszolt szelíden, és kicsit gúnyolódva a dzsedáj mester.

A királynő ekkor a kör közepére állt, - mert hogy kör alakban álltak, miközben a gyűlés zajlott – és bár nem volt szerencséje, hisz pont a sárba lépett, (Igaz azért a mocsárban ez nem ritka) erős hangon, szilárd tartással belekezdett mondandójába:

- A droidok már nyílván észrevették, hogy a hajó leszállt a mocsárba. Ha ez így van, akkor körülbelül van másfél óránk, hogy mindent elintézzünk. Ha sikerül a gennyeket meggyőzni, hogy harcoljanak, akkor miközben ők elterelik a ránk kiküldött konzerveket, addig mi és a kancellár által küldött emberek behatolunk a palotába.

- Álljunk meg egy szóra. – szólt közbe Ubi van. – Maga már eleve számolt a gennyekkel?

- Nos igen, de mivel ők csak csalik és sokan közülük meghalhatnak, ezért úgy gondoltam, hogy megvárom, míg Jár Jár önként jelentkezik, és nem nekem kell megparancsolnom, hogy harcoljanak és meghaljanak. – válaszolt a királynő.

- Már ha segítenek… - szólt közbe Kong, aki nem hagyta figyelmen kívül, ezt az apróságot.

- Hát igen, ez kétség kívül nagyon fontos. Na de a tervre visszatérve – folytatta Vy Agra. – a palotába való bejutásba csak egy ember segíthet. Ő ugyanis már akkor itt dolgozott, amikor én még meg se születtem, és ami fontos – itt hatásszünetet tartott – ő tervezte a palotát. Ismer olyan rejtett zugokat is, amit mi nem. De itt két dolog is ellenünk van:

Az egyik, hogy ez a bizonyos személy börtönben van, ugyanis a droidok elfogták és a kiszabadítása időveszteség, a másik pedig az, hogy ez a bizonyos személy bizonyára neheztel ránk. Ugyanis ő volt az, akit még szökésemkor agyonvertünk. Tudják a félkarú féllábú.

- Várjon, maga fel se ismerte, akkor honnan tudja, hogy ő tervezte a palotát? – kérdezett egy nagyon okosat Ubi van. 

- Ami azt illeti, ennek a személynek a jelentőségéről, az egyik lázadó világosított fel, akivel felvettük a kapcsolatot a visszafele úton. – válaszolt a királynő.

- Szóval, azt akarja mondani, hogy menjünk oda, és kérjük, meg hogy segítsen, miközben valószínűleg miattunk van ott, ahol van? – kérdezett ismételten Ubi van, aki mást se csinált az elmúlt pár percben.

- Igen pontosan ezt akarom mondani. Egy kis pénzzel meglehet oldani. – nyugtázta Vy Agra, majd folytatta. – A lényeg, hogy ha bejutottunk a palotába, onnantól kezdődik a dolog nehéz része. Bent ugyanis komoly hadierő van, és attól hogy ott nem számítanak támadásra, még komoly harcra kell számítanunk. Amíg az udvaron a kubaiak és a katonák nagy része lefoglalja a droidokat, addig egy kisebb csapat, köztük a pilóták, a hangárba megy, ahonnan vadászokat küldünk fel az űrbe, hogy felvegyék a harcot a droid anyahajóval. Ha az elpusztul, akkor a földi egységek elvesztik a rádiójelet, és egyszerűen leállnak és így a gennyeknek sem kell tovább harcolniuk. Ha a pilóták felszálltak, a maradék katonával elindulunk és megkeressük a helyttartót, akit túszul is ejtünk, így ha az űrharcok nem is járnak sikerrel, a droid sereget akkor is lefejezzük. Ha nincs helyttartó, nincs sereg.

Na ennyi lenne a terv. – fejezte be mondandóját Vy Agra, amivel bepótolta lemaradását. Már ami a szövegmennyiséget jelenti, szereplőkként.

Mindenkin az elképedés jelei látszottak. Senki se gondolta, hogy a királynő az iváson kívül ért valamihez. Döbbent csendet King Kong törte meg először:

- Nos ez valóban jól átgondolt terv, ami jó pár genny életébe kerülhet. De ha ők vállalják, akkor szerintem érdemes megpróbálni.

A gyűlés ekkor látta meg Jár Járt, aki a sűrű lombok között rohant a hajóhoz, ahol a többiek is voltak.

Mikor odaért, Vy Agra letámadta.

Na nem úgy.

Meg nem is úgy.

Hanem így:

- Sikerrel jártál?

- Nem, senki sem volt lent. – válaszolt a genny lihegve, mint egy kutya.

- De attól függetlenül hamar megjártad. – összegezte Ubi van.

- Naná, szerinted mennyi ideig tart egy városról megállapítani, hogy tök üres? – kérdezett vissza kicsit dühösen Jár Jár.

Mielőtt azonban Ubi van válaszolhatott volna, mestere szólalt meg:

- De akkor hol lehetnek?

- Mikor a várost veszély fenyegeti, vagy kakiözön van, a gennyek feljönnek a felszínre. – válaszolta Jár Jár.

- Földrajzi pontossággal meg tudod mondani, hogy hol vannak? – kérdezte Pannon. 

- Olyannyira, hogy oda is vezetlek titeket.

- Messze van még? – kérdezte Amdul, aki szokatlanul csendben volt a leszállás óta, és az egyetlen beszélgető partnere Q-Ka volt, bár azt nem tudni, hogy értette meg.

- Nem, már a közelben vagyunk. – válaszolta Jár Jár Szarni, aki nagyon élvezte, hogy most – még ha csak egy kicsit is – ő vezeti a csapatot.

King Kong mellett jött, és egész úton próbált a dzsedáj mesterrel beszélgetni, de nem ment neki.

- Lemaradtam valami lényegesről? – próbálkozott Jár Jár.

- Áh, csak a haditervről. Nem fontos. – válaszolt Kong, majd elkezdett fütyörészni.

Jár Jár épp a következő kérdését tette volna fel, amivel a társalgást akarta előre vinni, amikor mindenki zajra lett figyelmes.

Az égen egy űrhajó jelent meg, de még nagyon messze volt. Vy Agra azonban még így is kiszúrta, hogy az egy Koszorú-i hajó.

- Emberek, megjött az erősítés. – kiáltott, majd Pannon fele fordult. – Hívja a lázadókat és hívja ide őket.

 Pannon nem kommentálta a parancsot csak végrehajtotta.

A sor viszont hirtelen megállt. Egészen pontosan csak Jár Jár állt meg és mindenki, aki mögötte volt, kénytelen volt ugyanezt tenni, mert különben komoly koccanások történtek volna.

Bár még így is történt egy pár.

A megállás oka az volt, hogy megérkeztek. Miután Ubi van felállt a földről, ahová azután került, hogy a hirtelen fékezés miatt beleszaladt egy félmázsás katonába, meglátta a gennyek teljes népét. Csodálkozott, hogy nem volt büdös, de ha belegondolunk, csak pár napja voltak itt, szóval nem valószínű, hogy már is teleürítették volna az erdőt. Bár helyenként azért már megtalálható volt. De ezt most hagyjuk.

Minden genny az érkezők fele fordult.

Nass főnök, aki épp táplálkozott, - hogy mit, azt most ne firtassuk- meglepetten tekintett a körülbelül kétszáz fős seregszerűségre.

- Mi a sz…t kerestek itt? – kérdezte barátságosan.

Vy Agra királynő most a sereg élére vonult, ahol eddig Jár Jár volt, és letérdelt.

- Ó nagyságos Nass főnök, – vagy ki a franc – én Na Bú királynője vagyok, és azért jöttem, hogy segítségedet kérjem. Könyörgöm segíts, szükségünk van rád és az embereidre, hogy legyőzzük a droid sereget.

Nass főnök furcsállotta, hogy a királynő letérdelt, de azért hízelgőnek tartotta a dolgot. Mivel a droidok miatt kellett elhagyni a várost, ezért nem lehetett kérdés, hogy segít az ellenük folytatott harcban.

A királynő azonban nem tudta, hogy a gennyek fővezére már az első mondat után segített volna nekik, ezért egy majdnem húsz perces könyörgéssel teli szöveget adott elő.

Miután abbahagyta, Nass főnök, aki az egészet végigröhögte, végre megszólalt:

- Bár sok az ellentét népeink között, de utálat nem volt köztünk soha. A droidok elüldöztek minket otthonról, ezért lakolniuk kell. A gennyek dicső népe támogat titeket és felajánlja szolgálatait.

A kijelentés után a Na Bú-i sereg üdvrivalgásba tört ki, sőt még a gennyek is.

Bár az nem tudni ők miért.

Vy Agra most Nass főnök mellé lépett és immár a gennyekhez és a Na Bú-iakhoz egyaránt címezve szavait, csak ennyit mondott:

- A sereg tehát egyesült, remélem népünk a csata után is békében él majd.

Erre megint mindenki ordibált, fütyült, ünnepelt és ölelgette a másikat.

Vy Agra Pannonhoz sietett, aki King Konggal, Ubi vannal, Amdullal és Q-Kával volt.

- Na, ezen is túl vagyunk, most ismertetem a tervet a gennyekkel, és ha megérkezett az utánpótlás és a lázadó csapatok is, megkezdődhet a támadás.