Start Watta

XIV. Fejezet

Jók vs. Rosszak

 

 

- Azt hiszem, mi másfele megyünk! – mondta Vy Agra, majd a többieknek intve elindult egy másik, kisebb ajtó felé, magukra hagyva a dzsedájokat a sötét alakkal.
Ez nagy bátorságra vallott.

Az olajos képű lovag felmérte ellenségei helyzetét, majd gyors fejszámolás után, pontosan melléjük ugrott. Ez azért nem volt egy nagy teljesítmény, mert hogy a dzsedájok mindössze három centire voltak tőle, de a shit úgy érezte, hogy ezt most muszáj.

- Azt hitted legyőzhetsz öreg? – szólalt meg a sötét lovag, majd piros fakardjával King Kong fele csapott.

- Azt. – válaszolta őszintén Kong, miközben hárította a csapást az ő saját, zöld színű fakardjával.

- Engem ne hagyjatok ki! – sírt Ubi van, aki nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy hosszú idő óta, végre elővegye fegyverét.

Mármint nem azt.

- Hát, ha mondasz valami bosszantót vagy sértőt, akkor beszállhatsz. – volt engedékeny a shit, miközben egy újabb csapást intézett az idős dzsedájra.

Ubi van elgondolkozott, majd megszólalt:

- Te olajos képű shit! – mondta, majd mestere felé fordult, hogy megszülessen az ítélet.

King Kong megrázta a fejét.

- Hát ez nem volt épp ütős. – mondta, miközben továbbra is hárította ellenfele kardcsapásait.

- Valóban nem szívtam a mellemre. – értett egyet a dzsedájjal a Darts is, és ezt megerősítvén, még egy csapást intézett az idős mester ellen.

- Nem lehetne ettől a sértegetéstől eltekinteni? – próbálkozott Ubi van, akinek most nem jutott semmi bántó az eszébe, noha egy olyan emberre kellett ”szép” jelzőt találnia, aki momentán meg akarta ölni.

- Sajnos nem. Ez a párbajozás alapja. – mondta a mester, majd lehajolt a felé szálló piros fakard elől, ami így belenyírt tanítványa hajába.

- ROHADJON KI AZ ÖSSZES BELED TE SZERENCSÉTLEN BAROM! REMÉLEM, KÍNHALÁLLAL HALSZ!! – kezdett káromkodni Ubi van, amit a nemrégiben említett cenzúra miatt nem írhatok tovább. Az ifjú dzsedáj nagyon kényes volt a hajára, ezért aztán eléggé megviselte, hogy belenyírtak abba.

Illetve ezzel, összességében nem lett volna baja, ha ezt egy profi fodrász teszi.

De nem az tette.

Ezért aztán Ubinak volt vele baja.

- Ez igen. – dicsérte meg tanítványát King Kong. – Ez nagyon szép és összetett káromkodás sorozat volt. Nem így gondolja? – fordult az olajos képű shit felé.

 - De valóban nagyon szép volt. – alkotott véleményt a Darts is. – Ezzel együtt, akár elkezdhetnénk a normális párviadalt is, nem?

- Ez valóban pompás ötlet. – mosolygott King Kong.

- Juhú. – szólt hozzá a dologhoz Ubi van is, aki végre elővehette kéken izzó fakardját, és már fogadhatta is a shit első csapását.

A harc tehát elkezdődött, melynek végén valaki győz, valaki nem. Ki melyik lesz? Azt senki sem tudja.

Csak én. Meg aki végig olvassa a könyvet.

- Mit gondolsz Q-Ka, nem kéne csinálnunk valamit? – kérdezte Amdul, akivel néhány napja, csak a droid áll szóba. Bár ez egy kis túlzás, mivel Q-Ka nem tud beszélni.

De kétségkívül kommunikálnak.

- Tütütütü. – mondta Q-Ka. Amdul ezen nem is csodálkozott, mivel a droid mindig ezt mondta, csak különböző hosszúságokban. A fiú általában nem értette, hogy mit akar mondani a robot, de most kivételesen igen.

Mivelhogy a repülőbe, amiben ültek volt tolmács program.

Szóval innentől kezdve a droid-beszédet is értően el lehet olvasni. Egészen addig, amíg Q-Ka ki nem száll a gépből, mert onnantól kezdve visszatérek a tütütütü-zésre.

- Azt hiszem, bekapcsolom a fűtést- mondta Amdul, majd megnyomta a fűtés bekapcsoló gombnak vélt hát… gombot. Ami mindent vezérelt, csak a fűtést nem.

A pilótafülke tetején, a védőüveg – szélvédő félresiklott, a motor beindult és a gép felemelkedett a plafonig.

- Van egy olyan balsejtelmem, hogy most fogom megszegni azt, amit King Kong mesternek ígértem. – mondta Amdul Q-Kának, majd a két dzsedáj fele pillantott, akik épp nagyban harcoltak egy olajos képű, ijesztő alakkal.

- Ahogy elnézem, nem érdekli túlzottan, hogy mit csinálsz. – írta ki a monitor, a droid válaszát.

A gép közben elhagyta a hangárt, és a robotpilóta az űr fele vitte Amdult és kis kuka formájú barátját.

Az űr ugyanolyan volt, mint mindig, leszámítva azt a nagy űrcsatát, ami épp Amdul orra előtt zajlott.                                   

Jár Jár úgy futott, mint még soha. A droid tankok lövedékei méterekkel csapódtak be mellette.

A csata nagyon rosszul állt. A droidok már órák óta kaszabolták a gennyeket, akik még mindig tartották magukat, noha valószínűleg ezt a csatát elvesztették.

Jár Jár épp segítséget kérő társait taposta el, amikor az egyik lövedék pontosan az orra előtt csapódott be.

A genny, aki mellesleg nagy vitéz tábornok volt, akkorát vágódott, a becsapódás hatására, hátra, hogy még Pannonnak is fájt, pedig ott se volt.

Szarni mozdulni sem tudott, úgy érezte közel a vég.

Pedig nem az jött.

Hanem Nass főnök.

A szaros népség góréja, a csata felénél döntött úgy, hogy ideje főnökhöz méltóan harcolnia, és nem csak a távolból figyelni a harcot, egy aranytrónon.

Legalább is ő ezt mondta alattvalóinak.

Valójában azonban, az történt, hogy az aranytrón, amiről szó volt, felrobbant.

Nem magától, hanem a droid ütegek közreműködésével.

Nass felsegítette Jár Járt, miközben további lövedékek csapódtak be a földbe. Visszahurcolta ezt a szerencsétlent a parancsnoki állásra, miközben újabb és újabb tűzparancsot adott ki.

Az ürülékkupacok azonban, lepattantak a droidok tankjairól. Viszont a droidok ellen, hatásosak voltak. Ezek a konzervek ugyanis nem bírták el a kulagolyók súlyát, és megsemmisültek alatta. Milyen szép is a háború.

Meg büdös.

- Főnők, mi a helyzet? – érdeklődött Jár Jár, miután biztonságos távolságba kerültek a lövöldözéstől.

- Nem hazudok, nagy szarban vagyunk- jött a válasz.

- Nem volt túl nagy szemétség, hogy ott hagytuk a dzsedájokat, azzal az alakkal?- kérdezte Pannon a királynőt. Mióta otthagyták King Kongot és Ubi vant azzal az olajos képű lovaggal, Pannont szörnyen marta a lelkiismeret.

- Nem. Ha ott maradunk, minket halomra öl az sötét férfi és akkor most nem beszélgetnénk. Így viszont lényegesen tovább élhetünk, és végre kicsinálhatom a helyttartót. – válaszolt Vy Agra, és szemében az elmeháborodottság első jeleit lehetett megfigyelni.

A menet egyszer csak megállt, aminek senki nem örült, hiszen egy-egy ilyen hirtelen megállás, komoly galibát tud okozni.

De erre már kitértem.

Az, aki ezt a megállás sorozatot intézte, maga a királynő volt, hiszen arra a folyosóra érkeztek, ami eredetileg a célpont volt.

A folyosón hemzsegtek a droidok. De nem csak a sima, csökkentett szellemi szinttel rendelkező droidok, hanem a gömbdroidok is.

Mögöttük pedig egy olyan ajtó, amit a királynő ezer másik közül is felismerne.

Nem azért, mert annyira otthon van az ajtók csodálatos világában, hanem azért, mert már egy ideje ezt az ajtót kellett bámulnia, mikor a trónján ült és a politikusokat hallgatta.

- Az lesz az, a trónterem. – mondta a királynő, olyan csodálattal, hogy azt elképzelni is nehéz.

- Igen, meg vagy nyolcvan droid előtte. – mondta Pannon pesszimistán, majd két nagyon logikus kérdést tett fel:

- Egyáltalán, hogy férnek el? És hogy intézzük el őket?

- Hát erre van egy tervem. – mondta Vy Agra.

A fakard nyele olyan mérhetetlen nagy sebességgel közeledett Ubi van fele, hogy az - ha nem lenne dzsedáj, és nem maga a nagy King Kong és Joghurt tanította volna – most biztos berosált volna.

De nem tette.

Bár elég közel állt hozzá.

Ehelyett inkább lehajolt, majd egy lenti csapást intézett a shit fele. A csapást, a Darts hárította, mint ahogy az elmúlt kétszázat.

A párviadal, már kezdett nagyon fárasztó lenni. Ubi van és King Kong is izzadt már, sőt Ubi van biztos volt benne, hogy ellenfelük is izzad, csak rajta ugye nem látszott, mivel az olaj mindent elborított.

 A shitnek kétpengéjű fegyvere volt, így növelve annak esélyét, hogy sikeresen veheti fel a harcot, egyszerre két dzsedájjal.

De azért mégis könnyebb eggyel.

Így volt ezzel a shit is, ezért úgy döntött megszabadul az egyik dzsedájtól:

Az egyik vágást hárítva, a magasba szökkent, lenyomott három duplaszaltót és megivott egy kávét, majd egy pontos rúgással meggyengítette Ubi vant.

A fiatal dzsedájnak, úgy fájt ez a rúgás, mint még semmi.

Még a történet eleji tökön rúgás sem.

Összeesett, miközben mestere tovább folytatta a harcot.

A hangárból, egyenletesen változó mozgásban, eljutottak a palotába.

A shit is kezdte már unni a párbaj, és így egyre dühösebb lett, mivel az nem fejeződött be.

Az idős dzsedáj nem győzte védeni magát, miközben a fáradtság is kezdett úrrá lenni rajta. Ubi van, bár a földön feküdt, tudta, hogy ennek nem lesz jó vége.

- Szeretném megemlíteni, hogy épp két droid vadászgép van a nyakunkon, és nem úgy tűnik, hogy teázni akarnak velünk. – adott helyzetjelentést Q-Ka Amdulnak, aki nem igazán értékelte a droid humorát.

- Köszi a jelentést, de én is látom. – morgott Amdul.

Kezdett a hócipője tele lenni azzal, hogy mióta elhagyta a hangárt, csak droid vadászgépek akarják szétlőni.

Egyáltalán hogy bárki is szét akarják lőni.

Az űrcsata kezdett véget érni, a droidok ugyan is szép lassan, levadászták a Na Bú-i pilótákat.

Ellenben a pilóták, még mindig nem robbantották szét a parancsnoki hajót.

- Szerintem be kéne kapcsolni a hátsó elhárító pajzsot, különben ropogósra sülünk. – adott jó tanácsot Q-Ka.

- Jó, de melyik az? – értetlenkedett Amdul. – A foghúzásban inkább érzem magam otthonosan.

- Én tudjam? – kérdezett vissza a kuka alakú droid. – Én csak egy droid vagyok, aki a fegyvereket meg az elülső pajzsot felügyeli. A többi a te dolgod.

- Kösz. – sziszegte Amdul, és végső kétségbeesésében elkezdett össze-vissza mindent nyomogatni. Ennek az lett az eredménye, hogy vagy kétszer leállított a hajót, és háromszor rálőtt a saját társára.

- Azt hiszem, ez nem lesz így jó. – mondta Q-Ka. Bár csak egy droid volt, azért az őket üldöző vadászgépek nyugtalanították.

- Tudo.. – kezdte mondani Amdul, viszont egy nagy morajlás félbeszakította. Ez a hangeffekt nem ritka egy csatában, de ez a morajlás a hajóból jött.

- Remélem, nem katapultáltad magad. – reménykedett Q-Ka. De hamar kiderült, hogy nem ez történt.

Egy hatalmas lövedék hagyta el a hajót, melynek célpontja, a droid parancsnoki hajó volt.

Persze nem szándékosan.

- Na most mit csináltam? – kérdezte magától Amdul, de a választ szinte egyből megkapta kérdésére. A lövedék, a parancsnoki hajó hangárjába repült és pár másodperc múlva fel is robbant.

Ez az egy robbanás viszont hatalmas volt és sok kisebb robbanást indított el.

- Te Sanyi, nézd már, magától felrobban a konzervek hajója! – mondta rádión keresztül, az egyik pilóta a másiknak, aki feltételezhetően nem látta, hogy nem magától robban fel, hanem Amdul miatt.

- Józsi, mondtam, hogy csata közben az álnevemet használd. – válaszolt a másik dühösen. – Amúgy meg, nem magától robbant fel, hanem az egyik gépünknek köszönhetően.

- Sany… Bravo hetes, nem ez a gép lőtt ránk az előbb? – kérdezte a Józsinak nevezett személy.

- De ez volt, de hagyd rá, végül is elintézte, hogy a droid anyahajó legyengül…

A mondatot nem tudta befejezni, aminek két oka volt.

A egyik, hogy faragtak a költségvetésből, ezért egyes szereplők szövegét le kellett minimalizálni.

A másik pedig az, hogy a droid parancsnoki hajó felrobbant.

 

 

*

 

 

- Tartsatok ki! – kiáltott Nass főnök. – Gyerünk verjétek vissza a mocskos gépeket!

A gennyek serege, már az utolsókat rúgta, de a főnök úgy gondolta, hogy felesleges volna menekülni. A sereg fele már odaveszett, és a droid sereg még mindig mozog, ezért feltételezhetően az űrcsata még tart, és a királynő se fogta még el a helyttartót.

Így aztán a gennyeknek is maradniuk kellett.

Jár Jár Szarni, aki nemrégiben nyert újra erőt a harchoz, épp három droidot vert meg.

Na jó, ez épp fordítva történt.

De legalább próbálkozik.

- Ágyúk, tűz! – adta ki a tűzparancsot Nass, és az eget megint belepték a trágyakupacok.

Aztán meg a droidokat.

Ez az egy sikeres fegyvere volt a gennyeknek, de a muníció fogyóban volt.

Nass főnök tudta, hogy egyre közeledik a csata vége.

Legszívesebben most ex feleségével lett volna.

Meg a mostanival is.

Csak arra várt, hogy ez a két szép hirtelen berobbanjon a csata színhelyére, és leteperjék.

Helyettük azonban más robbant be.

Sőt egészen pontosan fel. 

A robbanás hangja az égből jött.

Nass főnök és az összes megmaradt genny egy emberként nézett fel.

A droidok nem követték a példájukat, mivel hogy nem tudták.

Mindenki agyáig most jutott el, hogy mi történt.

- Felrobbant a droidok anyahajója! – kiáltotta Nass főnök, és a tömeg csak éljenzett. 

Mindenki a már nem működő droidokat ütötte, verte, rugdosta és győzelmi kiáltásokat hallatott.

A gennyek elkezdtek tehát ünnepelni, hiszen túlélték a droidok sereg támadását. Még Jár Jár is.

- Szóval ez lenne a terv? – kérdezett vissza Pannon. – Behajítunk két gránátot és lesz, ami lesz?

- Nagyjából valóban ez a terv lényege. – mondta szerénykedve Vy Agra.

-Ahha… - gondolkozott el Pannon, majd folytatta. – Ha nem veszi tolakodásnak felség, mennyi ideig gondolkozott ezen a terven?

- Egy percet vagy kettőt. Igazából nem volt tervem, csak improvizáltam. – vallotta be a dolgot a királynő.

- Sejtettem. – mondta lesújtóan Pannon, majd intett a kancellártól kapott katonáknak, hogy hajtsák végre a tervben leírt cselekvést.

A terv valóban nagyon egyszerű, de annál hatásosabb volt. A katonák, pontos célzással, a folyosó két, egymástól távol eső pontjára gurították a két gránátot, aminek a robbanóereje a kellőnél is nagyobb volt.

A folyosó egy kettőre megtisztult a droidoktól.

- Én meg még azt hittem, hogy lövöldözni is fogok. – bosszankodott Pannon, aki mostanában nagyon kötekedő volt.

A trónterem ajtaja kinyílt, és egy Íti formájú lény, egy sárga színű droid, és maga a helyttartó jelent meg a folyosón.

- Itt meg mi történt? – kérdezte a helyttartó.

- Na, maga szerint mégis mi történt? – fakadt ki a sárga színű droid.  – Mi a fene történhetett? Robbanás hangja hallatszódott, a droidok szanaszét hevernek a folyosón, és robbanásnyom is van a föl… - a droid beszédét, egy másik robbanás zavarta meg, ami messzebbről jött, és fentebbről.

Az űrből.

A droid egyszer csak leengedte fegyverét és feje is előre bicsaklott, és mozdulatlanul maradt.

 Ubi van csak nagy nehezen szedte össze magát, majd elindult mestere és a shit után.

A fent említettek már egy hosszú folyosó végén jártak, és egy Nem Működik! táblával ellátott, tárva nyitva álló lift fele közelítettek.

Kenőmájassal nagy levegőt vett, hagyta, hogy a csí irányítsa testét, majd a harcolók fele futott.

De mielőtt odaért volna, megtörtént a baj.

A fáradt, idős King Kong eddig bírta a dühös shit egyre erősödő csapásait. Az egyik hárítás után a Darts hirtelen ritmust váltott, és vállon szúrta a dzsedájt.

King Kong érezte, hogy kínzó és perzselő fájdalom áramlik szét a vállában, majd miután a shit kihúzta piros kétágú fakardját Kong vállából, a fájdalom csak egyre erősebb lett. Az idős dzsedáj térdre rogyott a lift ajtó előtt, majd a földre borult.

A shit mosolyogva nyugtázta, hogy találata sikeres volt, és már készült a halálos csapásra, mikor Ubi odaért, és a történetben először valamit jól csinált. Egy szép ugrással mestere teste mellett teremt és kardjával kivédte a shit – King Kongnak szánt – halálos csapását. Újabb csapásokat intézett az egyik a másik ellen, de végül Ubi sem tudott elbírni a dühöngő shittel. Darts, egy szép mozdulattal kiverte ellenfele kezéből a fakardot, ami a liftaknába zuhant. 

Ubi van így épp egy piros fakard hegyével nézett farkasszemet, és tudta, hogy valamit gyorsan ki kell találnia.

- Te, tudtad, hogy emelkedett a benzin ára? – kérdezte a shittől Ubi van, figyelem elterelésként.

Normális ember nem dőlne be ilyen átlátszó trükknek, de egy ilyen elmebajos tömeggyilkos igen.

- Micsoda? – háborodott fel a Darts, és leengedte a kardját.

Ezt az apró hibát használta ki Ubi van és most kivételesen ő volt az, aki valakit megrúgott.  A shit meglepetten zuhant be a liftaknába. Meglepődött, hiszen egy ilyen átlátszó trükkel sikerült legyőznie valakinek őt. 

- Mester, Mester jól vagy? – kérdezte aggódva Ubi van, miközben leguggolt mellé.

King Kong ránézett tanítványára, majd ennyit mondott:

- Kiheverem, de tudott rájöttem arra, hogy ez a harc nem nekem való. Túl öreg vagyok már.