V. Fejezet
Nyomás a hangárba!
Ubi van Kenőmájassal, King Kong, Vy Agra királynő és Jár Jár Szarni, egyemberként nézett a féllábú és félkarú holttestre. A királynő azt próbálta kitalálni, hogy ez kivolt, a dzsedáj mester leszidta hülye tanítványát, Jár Jár pedig, hát igen, ő egy bokorban volt, és azt a cselekvést csinálta, amiről a nevét is kapta.
- Te idióta! Dzsedáj lovag vagy. Ez azt jelenti, hogy figyelmes körültekintő vagy, aki a békét és az embereket szolgálja! Nem legyilkolja őket! – ordibált King Kong magából teljesen kikelve.
- De mester, nem tehetek róla! Olyan hirtelen bukkant elő…- védekezett Ubi van.
A királynő előbb végig szagolta a földön heverő testet, aztán végigmérte vonalzóval, majd fel alá járkált, hogy hátha eszébe jut, ki is volt ez az ember. Vy Agra tudta, hogy milyen rangot viselt ez az ember, de a neve a fenébe sem akart az eszébe jutni. Már épp azon volt, hogy feladja, amikor a veszekedést már abbahagyó és teljes figyelmét a hullára irányító Kong megszólalt.
- Felség, ki volt ez a…Cu-na-mi?
- Honnan tudja, hogy, hogy hívták?- kíváncsiskodott Vy Agra, akit egy kicsit zavart, hogy a dzsedáj mester előbb jött rá az ex katona nevére. Ez a versenyszellem.
King Kong értetlenkedve válaszolt:
- De hát kint van a névtáblája a ruháján. – mondta és megmutatta a fent említett kis táblácskát.
A királynő rácsapott a homlokára – amit a dzsedáj mester egy kicsit zokon vett, főleg mert még be sem mutatkozott, de most az egyszer megbocsátott, mert a legfontosabb elve az volt, hogy nőt nem szabad megütni. Ezt általában be is tartja, így volt ez a múltkor is, amikor megrúgta az eladónőt, amikor az nem beszélt vele a hüvelygombáról.- majd Ubi van fele fordult.
- Hogy nem vette észre? – förmedt rá szegény, fiatal dzsedájra.
- Hát, épp azt a szemetet üldöztem- itt Jár Járra mutatott, és fenyegetően megrázta a kezét-, amikor láttam, hogy hirtelen megtorpant. Gondoltam majd most elkapom. Már csapni készültem, amikor az a f… lehajolt és véletlenül ezt a férfit találtam el- mondta Ubi van, és közben továbbra is dühvel fűtve nézett Jár Járra.
King Kong előbb szájon csapta tanítványát a durva káromkodásért, hiszen ez egy művelt könyv-szerűség lenne, aztán pedig Jár Jár felé indult.
Jár Jár behúzta a nyakát és már előre félt a veréstől. Kong azonban csak barátian hátba veregette egy székkel és tovább indult.
Volna.
Ha tanítványa nem állítja le. De leállította, mert ő már csak ilyen volt. King Kong tudta, hogy tanítványát mi zavarja. A halottnak hitt katona ugyanis felébredt.
A helyttartó kényelmesen elhelyezkedett a trónon, ami immáron már az ő birtokában volt. Már épp azon volt, hogy előveszi az általa oly annyira szeretett drogokat és elfogyasztja annak a módja szerint, majd jól betépve meztelenül fog rohangálni és táncolni, miközben Ítit fogja seggbe rúgni. Csak rúgni. Ezért Ganaj Túró bezárta, többszörösen az ajtót, három különféle lakatot rakott rá, majd ismét visszaült a trónra. Már vette volna elő az első csomag heroint, amikor Íti lépett be a csukott ajtón. A helyttartót ez meglepte, ám ennek a csodálkozásnak nem sokáig adott helyet az arcán. Hisz végülis, ő helyttartó volt és nem helytadó.
- Mi a kénköves ménkűt keresel itt?
- Pont azt, uram. – jött a segéd válasza. Ezen a helyttartó megint meglepődött.
- MI? Kénköves ménkűt keresel? Itt? Ahol víz és mocsár van mindenütt? – akadékoskodott a helyttartó
- Igen uram, úgy hallottam, hogy mindent ott kell keresni, ahol a legkevésbé várod, hogy megtalálod. – válaszolta roppant tudálékosan Íti, a segéd
- Jó hogy nem a fenekembe keresed. – viccelődött Ganaj Túró, ám mikor a drága, hű és kicsit meleg segédje elindult felé, azét gyorsan leintette egy bunkóval.
- Csak vicc volt maga agyalágyult, inkább mondja, megtalálták a királynőt? – tért rögtön a tárgyra Ganaj, mert nem ért rá egésznap. Várták a brazil transzvesztiták –akikről ő azt hitte, hogy brazil nők – és a drogok dögivel.
- Nem rég találtuk meg az egyik droid egységünk maradványait. A póttizedes, ebben a pillanatban vizsgálja a helyszínt a CSI csoporttal.
- Tehát még itt van. – vonta le a következtetést a helyttartó. Aztán a nagy drámai csöndben megszólalt a helyttartó adóvevője. Ganaj Túró elfogadta a hívást és máris egy gépi hang hallatszódott.
- Uram, egy nagyobb egységgel jelenleg is két dzsedáj és egy hálóinges nő ellen küzdünk.
- Más nincs velük? – kíváncsiskodott Íti.
- Várjon,…de uram, látok egy fura hosszú fülű teremtményt az idősebb dzsedáj hátán. Bevan kötve a szája a végtagjai meg össze vannak kötve mégpedig, ha jól látom... Te jó ég! A nyelvével! BETEG ÁLLTATOK!
- Jó ennyi elég volt. – zárta le a beszélgetést a helyttartó és bontotta a kapcsolatot. Íti csodálkozott, mert azt várta, hogy esetleg kiad valamilyen parancsot. De semmi.
- A droidok teszik a dolgukat. Erre most nem kell külön parancs. Nemsokára itt lesznek előttem a foglyok. – találta ki segédje gondolatát a helyttartó. Még nem is tudta, hogy mekkorát tévedett.
*
A lövedék csak egy fél milliméterre Ubi van feje mellett csapódott be a falba. Már egy órája harcoltak ezzel a hatalmas droid sereggel és még mindig semmi. Amikor előrenyomulnának, a droid tankok visszaverik őket, amikor a droidok nyomulnak előre, nos, hát igen, akkor ők egyre hátrébb mennek. Ubi van már megbánta, hogy otthagyták azt a félkarú, féllábú katonát, akit Jár Jár ütött le megint, mert azt hitte,hogy egy zombi és meg akarta menteni King Kongékat. Szegény katona. Mondjuk az könnyített az ifjú dzsedáj lelkén, hogy megígérte a haldokló katonának, hogy visszajönnek érte. Ezután történt az, hogy Jár Járt megint leütötték, majd a nyelvével összekötötték a bal lábát a jobb kezével és a jobb lábát a bal kezével, majd a száját betapasztották szikszalaggal. Ez csak azért volt érdekes, mert ugye a nyelve a szájából jött ki. Szóval képzelhetitek, hogy nézett ki szegény. Utána Kong mester a hátára vette és elindultak egy űrjárművet keresni. Nem jutottak sokáig, hiszen összetalálkoztak ezzel a droid hadsereggel. A királynő a dzsedájok mögött kuksolt, miközben azok az életüket adták érte. A droidoknak viszont nem volt pénze, hiszen rosszul fizették őket, ezért inkább megpróbálták elvenni tőlük. Azóta megy a harc. Ubi van kezdett fáradni, mesterére pillantott, hátha neki van valamilyen ötlete. Mestere azonban nem is volt ott. Már a falon mászott, Jár Járral a hátán, és a királynővel a mellkasán. Ubi vannak egy kicsit rosszul esett, hogy így itt hagyták, de nem állt le gondolkozni, hanem gyorsan mestere után mászott. A droidok közben továbbra is lövöldöztek, nagyrészt vaktában. Amikor felértek a falmentén egy emeleti folyosóra, rögtön eltették fegyverüket és futásnak eredtek.
- Mester, mért nem szóltatok? – kérdezte futás közben, nem kicsit lihegve- hiszen törött lábbal nehéz futni- Ubi van.
- Bocsáss meg tanítványom, de muszáj volt, hogy fedezz minket addig, és másként nem mentél volna bele. Ismerlek. – mosolygott King Kong – Hidd el, többet nem fordul elő, tényleg bocsáss meg.
Ubi van válaszolni sem tudott, mert egy hajó jelent meg az égen. Nagy sebességgel száguldott a hangár felé. Ahogy közelebb ért már olvasható volt egy felirat az oldalán:
MADE IN CHINA CUBA
Aztán a hangárban hirtelen eltűnt. Ubi van tudta, ha ez a hajó ott marad amíg oda érnek, akkor lesz esélyük elmenekülni vele. Erről a csodálatos felfedezésről akart szólni mesterének, ám mikor oldalra pillantott, nem látott senkit. Ekkor tudatosult benne, hogy amíg ő az eget kémlelte, addig a többiek megint otthagyták. De nem csak ez jelentett számára rossz hírt. Hanem az egyre közeledő folyosóvégi korlát. De sajnos ezt az utóbbit már csak későn vette észre. Már nem tudott megállni és átesett a korláton. Az esés nagyon fájt. Emellett egy újabb lábtörést okozott. De sajnos nem a lába okozta a legnagyobb problémát. Ubi vant a körülötte álló háromszáz droid valahogy jobban foglalkoztatta.
*
A sarkon befordulva King Kongnak hiány érzete támadt. Megtorpant. Körbe nézett, rápillantott a királynőre és a bekötözött Jár Járra.
- Ubi va…- kezdett bele a dzsedáj mester, amikor eszébe villant, hogy mi is hiányzik
- Ezt nem hiszem el!!! – üvöltötte hirtelen.
- Mi történt? – érdeklődött a királynő, aki nem tudott semmiről. Mondjuk neki egyébként is lassú volt a felfogása.
- Megint elhagytam a tanítványom – mondta immár inkább szomorúan, mint dühösen.
- Azonnal meg kell keresnünk.- mondta és megsem várva a többiek válaszát, otthagyta őket.
Elindult visszafele és közben veszettül sasolt, hátha meglátja tanítványát. De ehelyett inkább meghallotta. Ugyanis lézerfakard zümmögését hallotta és rögtön el is indult a hang irányába. Mikor elért a folyosó végére, lenézett, és látta drága padawanját, amint több száz droiddal harcolt, igaz elég erősen sántítva. Mire Vy Agra odaért már csak a dzsedáj mester hűlt helyét találta. Természetesen ő is lenézett, és megpillantotta azt, amitől a legjobban tartott. A két dzsedáj és Jár Jár – mivel neki nem volt választása, hisz King Kong hátához volt erősítve – lent harcol a droid sereggel. Ismét. Mondjuk nem azért ijedt meg, mert féltette az új barátai életét, hanem mert a sajátját féltette. Mert hát ott állt egy hálóingben, fegyver nélkül, egyedül. A királynő ezért nem csak a droidoktól, hanem a szatíroktól félhetett. Erre gondolva, elkezdett sírni és leugrott King Kongékhoz. Inkább meghal harcolva a dzsedájokkal, mint egy perverz miatt egyedül. Erre az áldozatra nem volt szükség, hiszen mire leért, már a dzsedájok – főleg Kong- már végeztek a droidokkal. Mondjuk itt nem voltak tankok. Azért sikerült nekik. Meg persze azért mert ők a főszereplők, és ha nem sikerülne, akkor bénák lennének, meghalnának és nem kéne most tovább olvasnod.
De
Sajnos kell.
King Kong ragadta magához a szót, mint mindig.
- Bocsáss meg Ubi van! Most fordult elő utoljára, hogy egyedül hagytalak anélkül, hogy szólnék.
- Semmi baj, mester – nagylelkűsködött az ifjú dzsedáj.
- Hmmmmm – kapcsolódott be a beszélgetésbe Jár Jár is. Már régen szólalt meg a történetben, ezért gondolta ideje ezt az idegesítő dolgot csinálnia.
Szegény King Kongnak így is pechje volt. Ugyanis Jár Jár Szarninak igen jól működött a bélrendszere. Igen szapora volt. Hehe. Na de a szereplők. King Kong eleresztette Jár Járt és megsétáltatta, majd a királynő felé fordult.
- Felség, a nevem King Kong, mintahogy azt gondolom sejti, dzsedáj mester vagyok és azért jöttem, hogy figyelmeztessem az invázióról.
- Háát… kössz, eddig ezt nem vettem észre – gúnyolódott a királynő
- Elnézést felség, most viszont menekülnünk kell. El kell jönnie velünk Koszorúra. Ott biztonságban lesz.
- Nem mehetek sehová. A népemnek szüksége van rám- ellenkezett a királynő
- Tényleg? – kérdezett vissza Ubi
- Áá nem, megyek magukkal. Csak kihúzzák nélkülem is. – válaszolt a királynő.
- Ezesetben induljunk, nem késlekedhetünk. – sürgette King Kong
- A hangárba, nehéz lesz bejutni dzsedáj mester. Nem ártana pár katona. – vetette fel Vy Agra.
- Mi is megtesszük? – hallatszódott egy hang.
Mindenki a hang irányába fordult. Ott áll egy sereg ember, szivarral a szájukban, valamint egy Na Bú-i katona.
- Mit keres itt? – lepődött meg Vy Agra, hiszen rögtön felismerte bátor testőrét Pannon kapitányt és rögtön hozzátette- és kik ők?
- Visszajöttem magáért felség, ők pedig itt a barátaim. A kubaiak.
*
Póttizedes belépett a trónterembe. Megtett párlépést. Gyorsan szalutált. Majd megszólalt.
- Uram, a dzsedájok és a királynő… eltűntek – mondta, és gépies hangján hallatszódott, hogy nagyon fél. Ami egy droid esetében nagyon furcsa.
- Hát keressék meg őket, pó… póti… pöti… ötödös...póótttizedes- jött a furcsa, halandzsa, ám igen jó hangulatú válasz. A helyttartó nem volt túl becsületes ember. De amit ígért, azt általában betartotta. Mármint ha azt magának ígérte. Igen, most is ezt tette. Megígérte magának, hogy jól betép és meztelenül fog rohangálni. Hát ezt meg is tette. Most anyaszült meztelenül ült a trónján, továbbra is betépve és úgy hallgatta a póttizedes jelentését. Íti, a segédje ott térdelt mellette. Mondom mellette, nem előtte. Épp a hányást takarította fel, amit a kedvenc főnöke oda ürített. De Íti nem haragudott. Mindent megtett azért, hogy a helyttartó másban is a segédjének nevezze.
- Nem hiszem uram, hogy a városban vannak. Még két dolog uram, egy hajó szállt le a hangárban, de a legénység eltűnt. Ezért elfoglaltuk a hajót. – folytatta a póttizedes a jelentést.
- Hehe, biztos azért tűntek el, mert őket is felszívtam – jött Ganaj Túró nem épelméjű válasza.
- És… a másik dolog… elfogtunk egy félkarú, féllábú katonát. Mit… csináljunk vele? – folytatta a póttizedes, de zavarban volt felettese viselkedése miatt – egy droidhoz képest.
- Vigyék börtönbe, és hozzon nekem drogot.
Íti jelzett a droidnak, hogy csak a parancs első részét teljesítse, és utána leléphet. Miután kiment a póttizedes, Íti, a segéd próbálta megértetni főnökével, az imént elhangzottakat. Ezt úgy próbálta meg, hogy atyai türelemmel szóról szóra elmagyarázta a dolgokat, mint a hülye gyereknek az oviban. Ezzel viszont csak annyit ért el, hogy a helyttartó az ujját a szájába dugta és gügyögni kezdett. A segéd végül feladta. Arra gondolt majd visszajön később. Sokkal később. Már félúton volt az ajtó és a hülye főnöke között, amikor hirtelen csipogni kezdett a helyttartó személyi adóvevője. Az az adóvevő, amelynek a számát csak egy ember tudta. Íti megtorpant. Félelem lett úrrá rajta. Megfordult és ránézett a helyttartóra. Ganaj Túró arca ugyanazt tükrözte, mint az Ítijé. A helyttartónak most esett le az iménti jelentés súlya. Teljesen tisztán látott. Elszállt a fejéből minden drog. Elfogadta a hívást, mert nem mert mást tenni. Ekkor megszólalt az a hang, amitől a legjobban tartott, és megjelent annak az embernek a hologramja, akitől a legjobban félt. Darts Sicosíto alakja jelent meg.
- Jelentést kérek! – jött a magabiztos és kemény hang.
- Hogy vagy nagyuram?- jött a nyilvánvaló terelés a helyttartó felől.
- Ne terelj, jelents te féreg.
- Uram, ne haragudj, de nem találtuk meg őket. Az is lehet, hogy már nincsenek itt.
- Nem érdekel! Keressék meg őket! A papírokat alá kell írni!- hangzott az egyértelmű parancs.
- De uram, - itt Ganaj nagyot nyelt – ha nincsenek itt a bolygón, akkor máshol vannak, és akkor szinte lehetetlen megtalálni őket. – mondta a helyttartó ezt a nyilvánvaló tényt. Hiába azért az agyára még hatott a drog.
- Egy Shit lovagnak nem. Ő itt a tanítványom Darts Mól kút. Ő majd megtalálja azt a k… t és a dzsedájokat.
Egy másik alak jelent meg a hologramon. Arca, tiszta fekete volt, amelyről még mindig folyt az olaj. Fején pedig egy MOL emblémás sapka volt.
- Ne káromkodj uram. Nem illik. -oktatta ki a helyttartó a shit sötét és büdös nagyurát.
- Mi? Ne szórakozz, mert legyilkollak – jött a fenyegetés, majd a nagyúr bontotta a kapcsolatot.
- Uram, ez nem túl jó. Most már nem is egy van belőle, hanem- itt Íti gyors fejszámolásba kezdett, elővette számológépét, majd kinyögte- ketten. Viszont azt vette észre, hogy senki nem dicséri meg. Ez azért volt, így mert a helyttartó már a szekrényben kucorgott, és azon gondolkozott, hogy mi a francnak kezdett ebbe az egészbe bele. Mért nem maradt otthon, a tanyán, mért nem vett el egy tehenész lányt és most mért nem a karosszékében ül és a Győzike só nevezetű kulturális dokumentumfilmet nézi.
Utolsó kommentek