Start Watta

IX. Fejezet

A fogat-húzó verseny

King Kongnak könnyebb volt meggyőznie Vackort mint gondolta. Vackor kifejezetten örült, hogy elnyerheti Kongék összes vagyonát, így az sem érdekelte, hogy Amdul lenne az a versenyző, aki ellene versenyezne. A fogadás tétje a következő volt. Ha Vackor nyer, akkor elnyeri Kong összes pénzét, és a hajóját, míg ha Kong nyer, akkor a dzsedáj elvihet harminc liter rumot, és a hajtóművet. Ubi van kockázatosnak tartotta ezt a fogadást, és a királynő is biztosan annak tartotta volna.

Ha tudta volna.

De nem tudta.

A versenyig csak pár nap volt. Szám szerint kettő. A két dzsedáj meg Jár Jár, addig Amduléknál szállt meg. Amdul anyja, Sims Skywalkman egyáltalán nem örült a fiú versenyének. De ezzel nem volt egyedül. King Kong sem volt kifejezetten boldog. Sokszor látott már ilyen versenyt, és a résztvevőknek, ez a megmérettetés, igen fájdalmas volt. Ubi van és Jár Jár azonban nagyon is boldogok voltak. Ennek fő oka az lehetett, hogy nem tudták mi az a fogat-húzó verseny, és a többiek meg nem mondták el nekik. Így nem volt miért aggódniuk.

- De komolyan muszáj ezt? Hisz ő még kisgyerek. – rimánkodott King Kongnak, Sims. – Épp most hagyta abba, azt hittem megnyugodhatok, erre maguk jönnek és maguk miatt újra elkezdi ezt az őrültséget.

- Asszonyom, én sem örülök a fiú döntésének. De senki más nem segítene nekünk. Az ön fia az utolsó reményünk.  

Simsen látszott, hogy még akarna mondani valamit Kongnak, de végülis nem szólt semmit. Inkább kiment és nekiállt a vacsora sütésének. King Kong félrevonult és meditatív állapotba hozta magát. Ubi van, Amdul és Jár Jár pedig Amdul szobájában az új XBOX-on játszottak. Távoli bolygó volt Tatú, de azért ide is eljutottak a technika legújabb vívmányai. Újdonság volt, hogy Ubi van már nem akarta megölni Jár Járt, mert miután kirúgta a gépből ezt a szerencsétlen állatot, úgy érezte, hogy mostmár kvittek. Mondjuk, Jár Jár ezt nem így látta. Továbbra is bosszút forralt, de egyelőre örült a békének.

- Amúgy erre a versenyre, nem kell készülni, vagy ilyenek? – kérdezte játék közben Ubi van, Amdult.

- Hát nem igazán, csak egy spéci szerszám kell hozzá, meg tűrőképesség. – válaszolta Amdul szinte oda se figyelve. Ubi van nem igazán értette a dolgot, ő, valahogy ha említették ezt a versenyt mindig lovakra, vagy esetleg kocsikra gondolt.

Két óra múlva következett a vacsora. Sims megterítette az asztalt és már tálalta is a vacsorát. Jár Jár, Ubi és Amdul együtt jöttek ki a szobából. Kong pedig telefonját a füléhez tartva érkezett meg a vacsora helyére, a konyhába.

- Akkor mondom mégegyszer, küldjék a megadott koordinátákra azt a droidot, aki megmentett minket. Igen azt. Q-Kát. – mondta egy kicsit dühösen a dzsedáj mester, majd lecsapta a készüléket.

Pár perc hallgatás után, Ubi van szólalt meg:

- Mester, minek hívtad ide Q-Kát?

- Ja, csak hogy ne unatkozzon. Ráadásul segítségére lehet Simsnek is. Mos, főz, takarít. – válaszolta Kong, majd egy kis mosolyt is eleresztett.

- Mond Kong, ez a Q-Ka droid? – kérdezte Amdul.

- Ne tegezz te kis tetű! – mondta kedvesen King Kong – Amúgy igen. Miért érdekel?

- Csak mert nekem is van egy droidom. Én terveztem és építettem, még mikor Vackor a didi bárban dolgozott, és jártam oda takarítani. – mondta Amdul szinte büszkén. De hogy mire volt büszke, arra hogy a didi bárban dolgozott, vagy, hogy épített egy droidot, azt nem tudni.

- Az tök király – ámuldozott Jár Jár. – megmutatod?

- Persze egy pillanat. – válaszolt Amdul és kirohant a konyhából. A többiek addig elkezdtek enni, és jókat beszélgetni. Úgy tűnt Sims is lenyugodott és most már kész volt kedves lenni. Amdul a másodikra ért vissza. Egy kicsi sértődöttséget lehetett rajta észrevenni, amiért nélküle kezdtek enni, de végülis nem mondott semmit ezzel kapcsolatban. Helyette behívta droidját.

Egy furcsa, burkolat nélküli, leginkább Csak Norrisra hasonlító droid látványa tárult a vendégek szeme elé.

- Bocsánat a késésért, csak azok a szemét va-kondok megint betörtek és elvitték szerencsétlennek a fél szemét. Szóval megkerestem és halomra öltem őket. Aztán visszahoztam a szemet és beindítottam az én nagyszerű gépemet. – itt egy kis szünetet tartott, hátha valaki felsikít izgalmában, netán valaki el is ájul, majd miután látta, hogy ebből egyik sem következik be folytatta. – Ő itt Sztrip-10.

A két dzsedáj elismerően nézett Amdulra és megis dicsérték, Jár Jár viszont lemaradt a va-kondok halomra ölésénél. Úgy érezte most nagyon meg fog változni az ő és a fiú kapcsolata. Elkezdett félni Amdultól.

- Jó napot! A nevem Sztrip-10 Csak Norris utánzat és hatmillió nyelven is beszélő droid vagyok. – mutatkozott be Sztrip-10.

- Mond csak Amdul, hogy tuszkoltál bele a szájába hatmillió nyelvet? Innen egy se látszik. – fordult a fiú felé Ubi, ám mestere megsuhintotta őt egy tányérral, ezzel jelezve azt, hogy most épp egy nagyon hülye kérdést tett fel.

*

A verseny egy közeli kocsma hátsó részében került megrendezésre. Ez, valamint hogy az udvar kisebb volt, mint a kocsma pultja, épp elég volt arra, hogy megzavarja Ubi vant. Mert így már tényleg nem volt halvány sejtelme sem arról, hogy miről is szól ez a rendezvény. A kis csapat elég korán elindult, így nem is volt csoda, hogy ők értek a helyszínre legelőször.

Mármint a versenyzők közül.

A szurkolók már ott voltak, és a rendezvény szervezői is.

Valamint Vackor.

Az ő által benevezett és kiképzett versenyzőt támogatta, testileg, lelkileg.  Ergo, mégsem hőseink voltak a legelsők. Amdul felismerte Vackor ”tanítványát”. Már sokszor harcolt vele az ehhez hasonló versenyeken. Egy drogos, leginkább pincsihez hasonló ellenfele, nem a fer játékáról volt híres. Mindig hamisított és ezért igen jó időeredményeket produkált. Arról, hogy pontosan mit is hamisított, majd egy kicsit később beszélek. A lényeg az, hogy egy mocskos kis csaló volt, akit mindenki utált.

Kivéve Vackort. Ő ugyanis szép kis summát nyert a csalásokkal, így egy idő után ő maga is elkezdett rosszban sántikálni. Versenyről versenyre azon gondolkozott, hogy milyen rafinált módon is tudnák átverni a népet.

A versenyzők és mentoraik már szép lassan megérkeztek, így elkezdődhetett a verseny. Akik mégsem érkeztek meg, azokat félholtra verték, és egy órát nyomtak az ülepükbe, hogy megtanulják, hogy késni bűn. Ez a procedúra jó hatással volt a többi versenyzőre, hiszen eléggé elvette a kedvüket a késéstől.

Egy furcsa élőlény mászott fel a tálakkal megrakott asztalokkal szemben álló színpad szerűségre. Ubi van azt is megtudta Amdultól, hogy egykori versenyző, aki a csúcson hagyta abba. Azóta műfogsorral él. Ekkor kezdett leesni az ifjú dzsedájnak, hogy miről is szól ez a verseny.

- Köszöntök mindenkit a huszonötödik alkalommal megrendezett fogat-húzó versenyen. – kezdte el beszédét az élőlény. A későktől elnézést kérünk az órás büntetésért, de csak ezzel tudjuk a többieket meggyőzni arról, hogy késni nem túl jó dolog. Megkérem a…- itt megigazította a fogsorát - …versenyzőket, hogy foglalják el helyüket. Amdul és a másik nyolc versenyző beállt az asztal mögé, és a tálban található kis zsineget, rákötötték a fogukra. Eközben Amdul legnagyobb ellensége, a Csaló is akcióba lendült. Mikor nem figyelt oda senki, gyorsan behelyezte, a be- és kiszedhető tejfogat. King Kong és Ubi van azonban megérezték a csí segítségével, ezt az aljasságot, és amikor a Csaló se figyelt oda, egy jó erős pillanat ragasztóval, vékonyan bekenték a műfogat. Ezzel is megpecsételve Vackor és versenyzője sorsát. Épp ezért a két dzsedáj teljesen nyugodtan ment el inni egy felest, amíg a verseny folyt, hiszen tudták, hogy Amdul legnagyobb ellenfele már nem győzhet.

- Mester, a berakodást hamar el kell intézni. Minél többet időzünk, annál tovább tart, míg eljutunk Koszorúra, és a helyttartó is tovább tarthatja királyi helyét a Na Bú-n. – vonta le a teljesen helyes következtetést Ubi.

- Nos igen, szólok Pannonnak, hogy küldjön pár kubait. Ők majd bepakolnak. – válaszolta Kong, aki csak egy kicsit volt nagyon lusta.

A megmérettetés nem tartott, csak mindössze félóráig. Amikor Jár Járék meghallották a verseny befejezését jelentő kürt hangot, rögtön elindultak visszafelé, a verseny helyszínére. Örömmel nyugtázták, hogy Amdul áll a dobogó legfelső fokán. A fiú véres arca büszkeséget és boldogságot sugárzott. Egyik kezében az első helyért járó aranycsoki serleg, a másik kezében pedig a győztes zsineg és a rajta lévő fog volt. A Csaló, valamint Vackor pedig valahol a háttérben, próbálta kiszedni az odaragasztott műfogat.

King Kongnak furcsa érzése támadt.  Egy húsz év körüli fiút látott, aki nagyon hasonlított Amdulra.

Lehet azért, mert ő is volt. Viszont ami a legérdekesebb volt, Amdul dzsedáj volt. Ekkor a kép eltűnt. Az idős dzsedáj tudta mit kell tennie. Vagy legalábbis sejtette. Ez a látomás, azt igazolta, amire már nem egyszer gondolt, mióta megismerte a fiút. Jó reflexek, tehetség, és gyors felfogás. Ezek a feltételek elengedhetetlenek voltak egy dzsedájnak, és a fiúnak mindhárom tulajdonsága megvolt. Bár egy kicsit makacsnak ismerte meg a dzsedáj mester, az elmúlt pár nap alatt, de Kong tudta, a fiúból dzsedájt kell faragnia. Ez a felismerés csak most állt össze benne. King Kong már kezdett eufórikus hangulatba kerülni, amikor eszébe jutott az az egyetlen, aprócska, iciri-piciri probléma, ami beleköphet a fiúval kapcsolatos dzsedáj álmaiba. Mégpedig az, hogy Amdul rabszolga volt, és ahhoz hogy elvihesse magával Koszorúra, és meggyőzze a Dzsedáj Tanácsot arról, hogy a fiút ki kell tanítani, bizony attól az élőlénytől kellett engedélyt kérnie, akit épp az előbb fosztott ki. Vagyis Vackortól. Már előre irtózott a gondolattól, hogy még egy szívességet kell kérnie.

*

 Egy hajó lépett be Tatú légkörébe. Nem hogy belépett, de le is szállt. Bár nem, ez a bizonyos leszállás, nem volt túl sima. Mivel fejjel lefelé sikerült végrehajtani ezt a bonyolult manővert. Egy sötét árny szitkozódva szállt ki a hajóból.

- Mi a f…ér nem sikerül soha se ez a k… leszállás – ordibált suttogva. Senki se tudja, hogy ezt hogy csinálta. Az alak elég bunkó volt, az iskolában se tanították meg neki, hogy nem szabad káromkodni.

A sötét alak arca még sötétebb volt, és furcsa olajszerű anyag folyt a képéről. A fejebúbján pedig négy szarv ékeskedett. Magyarul nagyon randa egy fickó volt.

Miután kitombolta magát, egy kicsibb távolabb ment a hajójától és koncentrálni kezdett. Becsukta vörösen fénylő szemeit, majd várt. Várt. Várt. Egyszer csak megtörtént az, amire valószínűleg várt. A hajó felemelkedett, szép lassan. Majd megfordult, és lezuhant a földre. Egyszóval, most már úgy állt a homokban, mint ahogy egy rendes hajónak állnia kell. Kivéve persze ha az illető hajó nem olyan, mint egy normális.

De ez olyan volt. Tehát erről ennyit.

A hajó rámpája lenyílt, és három gömbszerű robot repült ki belőle. Mindhárom a sötét alak felé repült.

- Mi a parancsa főnök? – kérdezte az elől lévő gömb, aki nyilvánvalóan a másik kettőnél bátrabb volt.

- Íme a körözött dzsedájok és a királynő leírása, adatai. Ezen a bolygón vannak. Keressétek meg őket, és a hajójukat, és jelezzétek, ha elindulnak a jármű felé. – jött a félelmetesen fagyos hangtól a parancs.

- Pontosan melyik jármű felé? – kérdezett vissza a robot, akinek nem telepítettek fel, gondolkozó programokat, mint például a droidoknak.

- A hajó felé te konzerv. – emelte fel a hangját a sötét alak.

- Anyád! – szólt be a robot, aki lehet hogy hülye volt, de ugyanannyira bátor is.  Ez az igen pozitív tulajdonság fogja okozni a vesztét.

- Ne sértegess, mert széjjelváglak. – fenyegetőzött az árny.

- Nem téged sértegettelek, hanem az anyádat. – feleselt vissza továbbra is gömb. A többiek inkább hátra húzódtak. Az árny arcán látszódott a düh, még akkor is, ha sötét volt. A sötét alak azonban most az egyszer türtőztette magát. Mivel szüksége volt a robotokra.

- Csak mennyetek! – szólt végül az alak nyugalmat erőltetve magára. A három gömb robot, a további veszekedést elkerülve elindult a legközelebbi városba megkeresni a körözött személyeket. A sötét alak egy darabig nézte őket, aztán visszament a hajójára és nekiült legózni.

*

Este nagy buli volt Amduléknál. Mindenki ott volt, aki számít. Vagyis a két dzsedáj, Jár Jár, Amdul, Sims, Sztrip-10 és Q-Ka. Mindenki alkoholizált, kivéve a droidokat és Amdult. Mindenki nagyon boldog volt, csak a kubaiak nem. Mivel ők pakolták be a hajóalkatrészeket és a több láda rumot a kisfurgonba.

Tehát bent volt a nép, kivéve egy embert. King Kong pár sör után, már az erkélyen ült, és bámulta az utcákat. A hajléktalanokat, a részegeket, a fiatalokat, a részeg hajléktalonokat, akik ráadásul fiatalok is voltak.

A dzsedáj mester nem bírt másra gondolni csak a víziójára és arra, hogy miképp fogja meggyőzni Vackort. Semmi se jutott eszébe, tanítványának pedig nem akart szólni mivel lehet, hogy enyhe féltékenység lett volna úrrá Ubin.  Ezért inkább a segítségkérésről lemondott a dzsedáj mester. Az utcák kihaltak voltak, a fent említett értelmiségieken kívül, nem tartózkodott senki sem a szabadba. Az egyik szűk utcán három gömb alakú robotszerűség haladt el. Egy másikba, pedig egy drogos lőtte be magát. Aztán meg a díler őt lőtte.

Le.

Kong nem nagyon figyelt oda erre a bűntettre, hiszen saját problémái jobban lekötötték. Pedig normális esetben a díler után ment volna, és jól ellátta volna a baját. De hát hősünk, most elég gondterhelt volt. Aztán hirtelen egy jó ötlet jutott az eszébe. Vagyis egy ötlet jutott az eszébe, amiről Kong úgy gondolta, hogy jó lehet.

- Érdemes lehet megpróbálni. – gondolta magában a dzsedáj mester, és azzal hogy talált megoldást a bajára, újra előbújt a kötelességtudó énje. Erőt vett magán, teleszívta tüdejét, átadta magát a csínek, becélozta a már menekülő drogdílert és kiugrott a harmadik emeleti erkélyről.