IV. Fejezet
A kimenekítés
A szellőzőbe elég hideg volt. De hát mért ne lenne hideg, hiszen nem fűtik, mert nincs rá pénz és gáz se. Vy Agra már háromszor megbánta azt, hogy sajnálta a pénzt a fűtésre. Mondjuk az tény, hogy az sem segített a dolgon, hogy egy szál hálóingben már egy órája mászott bent. Nem tudta, hogy mi legyen, és azt se nagyon, hogy most egyáltalán hol van, de azt tudta, hogy el kell tűnnie innen minél hamarabb. De az élet nem azt hozta, amit várt, mint ahogy senkinek ebben a társadalomban, ugyanis hirtelen egy nagyon rossz érzés fogta el. Úgy érezte, hogy a szellőzőcső- amiben épp tartózkodik- kezd leszakadni.
Lehet azért érezte így, mert így is volt.
Nem sokára bekövetkezett, amitől a legjobban félt.
*
- Jelentsen! – csendült fel a kegyetlen és hűvös hang
- U.. ur… uram, a dzsedájokat, még nem találtuk meg. – felelte, izgatottan a helyttartó. Ettől a beszélgetéstől tartott, mióta a póttizedessel beszélt. Nagyon izgult, tudta, hogy a nagyúr bármelyik pillanatban megölheti őt. Hirtelen lepergett előtte az élete. A sanyarú gyerekkora, amikor a spájzba dugták a szülei, egy samponnal. Hirtelen nagy viszketés fogta el ott alul. Eszébe jutott, hogy mit kellett kiállnia mire sikerült egy kis örömet okoznia magának, és a samponnak. Azt, hogy ez után a szép emlék után meg kellett innia. Igen, Ganaj Túró nem volt túl okos ember és nem tudta, hogy mire is jó a sampon. Ezért is állt politikusnak. Hiszen elég jól megtanult hazudni az évek alatt, és egész jól elsikkasztotta a kormány pénzét. Aztán persze elkezdte keresni a rendőrség, amit meg is vásárolt, és kénye kedve szerint gyilkolászta a kissebséget. Nemhiába, nagy szemét volt ez a helyttartó. De úgy tűnt már nem sokáig fog élősködni az adófizetők pénzén, hiszen Darts Sicosito nagyon dühös volt.
- Maga szerencsétlen, tetű, béna elmebeteg fogyatékos köcsög, magára nem lehet bízni semmit.
- De, uram, minden figyelmemet leköti az invázió vezetése. Kérem, uram adjon még pár óra haladékot.
- A királynő aláírta már a szerződést? – váltott témát, kevésbé dühösen Sicosito.
- Nem, uram. – válaszolta halkan a helyttartó, hiszen tudta, hogy a nagyúr hogy fog reagálni rá, és mielőtt a Darts válaszolhatott volna, gyorsan elköszönt, és bontotta a kapcsolatot.
- Uram, elkaptuk a királynő tanácsosát, épp most hallgatjuk ki – jelent meg íti a segéd a semmiből
- Rendben van, mindjárt megyek!
Az út elég hosszú volt, hiszen a táborhely és a palota között hosszú volt az út. Még a hiperhajtású megatankkal is, amely piszok drága volt és ahhoz képest nagyon lassú. Ganaj Túró nagyon közel állt az öngyilkosság gondolatához, de tudta, hogy ennek az útnak a végén ott vár rá a trón, amint a királynő aláírta a szerződést, legalábbis ő ezt hitte. Hehe. De ezt majd a végén. A helyttartó és segédje valamint a droid sereg, az unokaöccse és a szobatársa és a… mindegy, megérkezett a palota előtti nagy udvarhoz. Az udvar tele volt növényekkel és szökőkutakkal, amiben egy rakás kredit volt. Bár az összképet rontotta a kútban úszkáló, és a pénzt kihalászó csöves. Az egész palota és a környezete is hatalmas volt. Olyannyira, hogy az egész droid sereg elveszett benne. Ám a helyttartót most ez nem érdekelte. Rendíthetetlenül ment előre, annyira belemerült diadalittas gondolataiba, - hogy a tanácsos majd elárulja a királynő tartózkodási helyét és ő, a helyttartó majd átveszi a trónt-hogy észre sem vette az előtte lévő hatalmas táblát, amit stílusosan le is fejelt. Ezt egy profihoz méltóan ki is magyarázta. Azt mondta, hogy egy teknős kiugrott egy repülőből, az épp arra járó kamion elé esett, az megcsúszott az úton, és kiestek belőle a tekegolyók, olyan erősen, hogy felrepültek a levegőbe, át a palota külső falán és az udvar közepébe esett és őt találta el. Az igaz, hogy senki sem látta ezt a bizonyos tekegolyót. Mikor erre a tényre az egyik kis talpnyaló rávilágított, a következő sorra el is tűnt. A helyttartó méltóságát megtartva lépett be a palota belsejébe. Miután két óra múlva sikerült megtalálniuk azt a szobát, ahol a királynő tanácsosa volt, megkezdődött a kihallgatás. A helyttartó, több kínzást is bevetett a cél érdekébe, hogy megtudja hol a királynő, Ezeket most nem részletezném, mert elég durva lenne, és még amúgy sem találtam ki. Miután a tanácsost már órák óta kínozták, Ganaj végre megszólalt:
- Jó napot, Ganaj Túró vagyok és lenne egy kérdésem: Hol van a királynő?
A tanácsos – aki elég zokon vette azt, hogy előbb megkínozták és csak utána kérdezték – meggyötörten válaszolt:
- Nem tudom, és ha tudnám, akkor sem mondanám el.
- Márpedig most elfogod mondani, mert különben találkozni fogsz a kiherélő szerkezetemmel. Nagyon hatásos, kérdezd csak meg az íti segédemet.
Íti, a segéd helyeselve állt a sarokban, és már azon volt, hogy megmutatja a beavatkozás helyét, de végül is lebeszélték egy baltával.
- Nem érdekel, akkor sem tudom, hogy hol van. De van egy ötletem várjon itt és hátha majd az ölébe pottyan. – feleselt vissza nagyon keményen a tanácsos. Még nem is tudta, milyen igazat szólt.
A helyttartó épp válaszolni akart, amikor hirtelen hangos morajlás hallatszódott a plafon, pontosabban a szellőzőcső felöl. Ekkor hirtelen a cső leszakadt és egy hálóingben lévő nő esett a helyttartó felé. Egyenesen az ölébe. A helyttartó meglepetten és nagyon finoman vágta földhöz a nőt. Rögtön felismerte a hálóinges jövevényt. Semmi kétség, ő volt Húzdmeg Vy Agra. A helyttartó rögtön intett a droid őröknek
- És most drága királynő, önre és kedves jós barátjára vár a cella, ahol elgondolkozhat azon, hogy mikor írja alá a szerződést, amivel törvényesíti az inváziót.
- Na, azt aztán lesheti. – válaszolt a királynő elég keményen és magabiztosan.
- Majd meglátjuk… felség
A droidok kivezették a két foglyot. Ganaj még utoljára ránézett a királynőre, pontosabban a hátára, na jó, a fenekére és nagy fájdalommal gondolt a samponra.
*
Egy hajó bukkant elő a vízből. A hajó, fedő része félresiklott, és három alak lépett ki rajta. Pontosabban csak kettő. A harmadik csak később csatlakozott hozzájuk, előtte még tizenötödjére is kinyomta a taccsot. Igen ám, csak hogy az volt a gond, hogy a hajó és a part között elég komoly különbség volt. Mondjuk feljöhettek volna közelebb is a parthoz, vagy akár fel se kellett volna jönniük, de hőseink ezt az utat választották, ha nem tetszik, nem kell olvasni.( persze ezt nem komolyan gondoltam, nyugodtan olvasd csak tovább, majd a következő részben, az lesz, amit te akarsz. Vagy nem.) King Kong épp azon gondolkozott, hogy hogyan is kéne kijutni a szárazföldre, a palota melletti erkélyre. Ekkor vette észre, hogy Jár Jár- akit az utazás közben többször is megvertek, aminek meg is volt a nyoma- épp horgászik. Ami ebben különös volt, hogy a nyelvével tette mindezt. Kong ugyanis most vette észre, azt az apró részletet, hogy Jár Jár nyelve több mint
- Azonnal ki kell szabadítanunk a királynőt- kezdett bele mondani valójába King Kong.
- De honnan tudod mester, hogy ő az? – kérdezett vissza Ubi van, akinek csak ilyen lényegtelen és igen hülye kérdései voltak.
- Érzem a vizeletemen, ifjú tanítványom- bölcselkedett King Kong.
- Értem mester – hazudta Ubi van és szinte rögtön letekintett, hiszen a királynőt az udvaron át vezették át a másik épületbe, Ubi vanék pedig az emeleten voltak. Ubi vant rossz érzés fogta el, hiszen tériszonya is volt, és elég beszari is volt, ahhoz képest, hogy dzsedáj volt.
Mikor Jár Jár is befutott, King Kong sokat sejthetően rákacsintott tanítványára, ezzel jelet adva a támadásra. Kong átadta magát a csínek és leugrott. Ubi van nyelt egy nagyot, keresztet vetett, elmondott három mi atyánkat és épp készült egy szaltóra, amikor hirtelen valaki meglökte hátulról. King Kong az udvaron volt és zölden villogó dzsedáj kardjával aprította a droidokat és küldte őket a roncstelepre, ahová majd ő is kerül. Na de ez majd később lesz, Ubi van végül sikeresen földet ért, egy karcolás nélkül, csak a lába tört el. Két helyen. Mire összeszedte magát és kiordította a fájdalmát, már csak a roncshalmokat látta, valamint a hálóingben álldogáló királynőt és mesterét, aki szánakozva nézett rá. Ekkor érkezett meg Jár Jár szintén fentről. Ubi van előtt rögtön világossá vált, hogy ki lökte le. Jár Jár egyszer csak furcsa zümmögést hallott. Felnézett-, mert eddig a földet nézte, hiszen ő nem dzsedáj, neki igen is fáj, ha kiugrik húsz méter magasról és egy betonaszfaltra érkezik- és meglátta Ubi vant, kék festékkel bevont kardjával, amint felé igyekszik, és az arcán nem épp barátságos kifejezés ült. Tudta, csak egy dolgot tehet.
*
Cu-na– mi elég nehezen ébredt fel. Nagyon fájt a feje és a végtagjai is, amiből kettő meg sem volt. Mióta a droid hadsereg betört a városba, nehéz volt az élet. Előbb lemészárolták a társait, utána pedig azokat, akik megmenekültek. Azok, akik az írói gondviselésnek köszönhetően, mégis megmenekültek, most épp egy rakás droid fogsága alatt voltak, és azon imádkoztak, hogy ne lőjék fejbe őket egy uzival. Cu-na-mi is ezek közé az emberek közé tartozott. Amikor felnézett, észrevette, hogy az udvaron van és a droidok épp a börtönblokk felé vezetik őket. Cu-na-mi nem volt hülye, csak értelmi fogyatékkal élő, ezért rögtön látta, hogy őt most cipelik. Bizony, százhúsz kilós társa a vállán cipelte. Hiszen az ájult ember nem tud járni. Főleg ha hiányzik a fél lába.
Mint, Cu-na-minak.
Amikor a nagy benga állat észrevette, hogy Cu-na-mi felébredt, egyből le is dobta magáról, hiszen már órák óta cipelte magán. Nem volt túl kellemes, és a csípőprotézisének sem tett jót. Cu-na-minek kezdett rémleni, hogy mi is történt. Amikor a droidok bejöttek a városba, rögtön riasztották őket- mivel Cu- na-mi, katona-szerűség volt, bár a munkavégzést nehezítette, hogy nem volt, csak egy keze és egy lába-így Cu- na-mi, felvette sexi rucikáját, beült az elhárító ágyú mögé, és nem csinált semmit. De hogy is csinálhatott volna bármit is. Fél kézzel nem lehet egy ágyút használni. A harc hátralévő részét az ágyú mellett egy kis popcornnal töltötte. Végig nézte, míg barátját elcsapja a tank – amiről már beszéltem- és mikor már a droidok elfoglalták a várost, menekülőre fogta a dolgot. Már majdnem kijutott, amikor elgáncsolta egy mókus, előre esett, és négy bukfenc után lefejelt egy acéltankot. Amikor magához tért, az egyik droid fejbe rúgta és megint elájult. És itt ébredt fel barátja vállán akit – még pár emberrel együtt- épp a börtön fele vittek. Cu- na-mi tudta, hogy valamit ki kell találnia, ha nem akar borzalmas kínok között, szappanért hajolgatva, börtönben meghalni. Ám neki nem kellett semmit csinálni, mert a segítség magától jött. Egy hangra lett figyelmes, egy zümmögő hangra, majd lövéseket hallott, és egy őrült ordibálását, hogy eltört a lába. A droidok otthagyták őket és a hang irányába indultak. Így csak két őrző droid maradt ott. A menekültek, Cu-na-mival az élen, rögtön vad kézjelezésekbe kezdtek – Bár ez Cu-na-minak komoly gondot okozott- és megindították a támadást a két őr felé. Cu-na-mi szokásához híven távol maradt és onnan drukkolt a többieknek. De most komolyan, ki venné hasznát? A két droidot ez váratlanul érte, így könnyű volt legyőzni őket. A fegyvereiket elkobozták, majd miután kilőtték az összes tárat, egy arra járó vadgalamb csoportra, gyorsan futni kezdtek és követték Pannon példáját. De szép hely az a Kuba. Cu- na-mi azonban bátor volt és ott maradt. Hallotta, hogy nem hall semmit. Nagyon érdekelte, hogy kik voltak, akik elvonták a droidokat, és akik azt a bizonyos hangot kiadták. Elindult, kúszva, nagyon-nagyon lassan. Miután két óra múlva sem jutott hat méternél tovább, végül felállt és egy lábon ugrálva folytatta útját. Kiért a főudvarra ahol megdöbbentő látvány tárult a szeme elé. Egy hosszú fülű, furcsa lényt látott, aki fel alá rohangált és menekült egy fél lábbal csoszogó kékkardú és ordibáló elmebeteg elől, akit egy szakállas, zöldkardú férfi követett, aki után a hálóinges királynő futott üvöltözve.
- Állj meg te, istenverte genny – üvöltözött a csoszogó ember
- Ne bánts – védekezett a hosszú fülű
- Hagyjátok abba – próbált rendet tenni a zöldkardú férfi
- Ne üvöltözzetek már barmok, mert mindjárt elájulok- üvöltötte a királynő
Cu-na-mi meglepődött, hogy a királynő egyszál hálóingbe, futkározik és mocskosan beszél.
Ekkor rossz dolog történt. Az egész társaság Cu-na-mi felé fordult és immár felé futottak. Mindezt úgy, hogy észre se vették, hogy ott van. Cu-na-minak esély sem volt. Mire észbe kapott, egy kék kard tartott a feje felé.
Utolsó kommentek