VIII. Fejezet
Rémképek és fejvadászok
A sárga ajtó félresiklott és egy fiatal, ragyás bőrű troll nézett vissza Ubi van Kenőmájasra, aki hamar megállapította, hogy ez is pont ugyanolyan, mint a többi.
- Szia Baba, apukád itthon van? – szólította meg a kis trollt Shake Err.
- Ja. – jött a tömör és egyáltalán nem udvarias válasz a ’’ kisfiútól ’’. Félreállt az útból, és miközben a jövevények beljebb mentek, beordibált az egyik szobába:
- Apa! Shake Err van itt, meg valami fickó, az nem mutatkozott be.
Ubi van elszégyellte magát, mivel tényleg kihagyta ezt a részét a látogatásnak.
Hamarosan megjelent az előszobában egy újabb troll, amin Ubi meg se lepődött, azon már annál inkább, hogy ez a példány akkora volt, mint ő.
Arcára kiült a csodálkozás, és valószínű ezt Shake Err is észrevette:
- Majd elmagyarázom. – hazudott a dzsedáj fülébe.
Tango Fej jól nevelt rusnyaság volt, és hogy példát mutasson a dzsedáj mesternek, kezét előre nyújtva bemutatkozott:
- Üdvözlöm, drága idegen! Én Tango Fej vagyok, ő pedig a fiam Baba Fej, örülök, hogy hajlékomban láthatom.
Ubi vannak nem tetszett az alak, nagyon is erőltetettnek találta a szavakat, amelyek elhagyták Tango száját, valamiért úgy érezte, hogy a férfi nagyon is utálja őt. Ettől függetlenül viszonozta a kézfogást.
- Ubi van Kenőmájassal vagyok, dzsedáj lovag. Csak egy apró kérdés erejéig zavarnám.
- Egy dzsedájra mindig van időm. – mondta továbbra is negédesen Tango.
Ubi van körülnézett, a lakás elég kicsi volt, alig lehetett két szobás, a falak pedig fehérek voltak. Lényegében ez volt az egyetlen, nem sárga lakás vagy épület, amit eddig látott ezen a bolygón.
- Jártál mostanában Koszorún? – tért a lényegre a rövid lakástúra után Kenőmájassal.
- Ig..izé..nem. Már jó pár éve nem mozdultam ki erről a bolygóról. – válaszolt, kissé idegesen a troll.
- De hát apa, két napja nem ott vo…- kezdett bele Baba, ám az apja egy lábon rúgással lecsendesítette.
A dzsedáj belefúrta tekintetét a férfi szemébe, ami eléggé ijesztő majd csak ennyit mondott.
- Hát jó. Köszönöm, hogy rám szántál egy kis időt, már megyek is. Egy élmény volt. – köszönt el Ubi van, majd egy rövid kézfogás után távozott a szobából.
A sárga folyosóra a dzsedáj belemerült gondolataiba, ahonnan Shake Err húzta ki.
- Szóval ezért a két percért kellett magát idehoznom? Fél órát kutyagoltunk, amíg ideértünk a központból, és maga egy kérdés után lelép?! – dühöngött a kombino-i.
- Igen. – nyugtázta Ubi, majd miután elindultak a folyosón a hajója felé, hozzátette. – De nem akármilyen kérdés volt.
Shake Err értetlenkedve nézett a dzsedájra.
- Nos… - fogalmazta meg aggodalmait a dzsedáj, gondosan megválogatva a szavait, amely után döbbent csendet várt. – bár nem vagyok benne biztos, de szerintem… hazudott.
- Könyörgöm Amdul, mondd már el, hogy hova készülsz? – rimánkodott Vy Agra. A fiú egy órája csak pakolt be-ki, de nem szólt egy szót sem. Elég fura volt, hogy az ifjú nem vette észre, hogy semmi értelme annak, amit csinál. Ez azonban jelenleg senkit nem érdekelt, hiszen a szenátor csak kiabált és kiabált, ami már nagyon idegesítette a ház többi lakóját.
- Emberek, szeretnénk aludni! – a baloldali szomszédházból a felháborodott lakó hangja pedig már Amdult idegesítette.
- Kuss legyen, vagy átmegyek, és addig ütlegellek a bőröndömmel, amíg meg nem döglesz. – kiabált vissza a dzsedáj lovag.
- De nagy a szánk, odaátról. – feleselt továbbra is a szomszéd.
- Ne akarja, hogy átmenjek…
- Amdul, ne ordibálj már azzal a hülyével, hanem figyelj végre rám! – sikítozott Vy Agra.
- Milyen hülyével?! Rólam beszél? – háborodott fel a másik lakás hangos lakója. – Hívjam a rendőrséget?
- Azoknál már csak a maga felfogása a lassabb!- szólt bele megint Amdul.
- Csend legyen már!
A jobboldali szomszéd se bírta már sokáig, így ő is bekapcsolódott a vitába.
- Na, jól van, ha még egyszer valaki megszólal ordítva, azt feljelentem. – fenyegetőzött a szenátornő.
Erre nagy csend lett. Az ok annyi volt, hogy mindkét szomszéd olyan illegális dolgokkal foglalkozott, amelyre nem lett volna jó, ha a rendőrség rátalál.
- Még az előbb, a rendőrséggel fenyegetőzött. Ebből is látszik, hogy csak beszél és beszél! – üvöltött át a baloldalra Amdul, ám Vy Agra az ő dühöngését is megunta, ezért leütötte a fiút egy vaslapáttal.
Két és fél óra múlva, Amdul sajgó fejjel ébredt, de úgy érezte, hogy most már megnyugodott.
Szenátor barátnője mellette ült, valószínűsíthetően már várta, hogy a fiú visszatérjen a körébe.
- Szóval, - kezdett bele teljesen higgadtan Vy Agra. – miért kezdtél el pakolni?
Amdulnak kezdtek derengeni dolgok, amelyek az ütés után kiszálltak a fejéből.
- Láttam anyámat. – mondta lassan. – Bajban volt, szerintem elrabolták a va-kondok.
Húzdmeg Vy Agra tátott szájjal hallgatta végig Amdul beszámolóját az álomról.
- Te most egy álomra alapozva akarsz elutazni, itt hagyva engem, miközben már kétszer meg akartak ölni?! Egy héten belül!! – a lány kicsit dühös lett, hiszen az ő életét helyezték a háttérbe, olyannal szembe, akivel talán nem is történt semmi.
- Igen… Már egy ideje ezt álmodom, szóval biztos vagyok benne. – zárta le az el sem kezdett vitát Amdul, majd egy kis gondolkozás után hozzátette. – Plusz, kaptam egy e-mailt, amiben egy pasas azt állította, hogy ismeri anyámat, és hogy pár napja eltűnt.
Úgy tűnik ez az elektronikus üzenet, már a szenátornőt is meggyőzte, és mivel rejtett szerelme Amdul iránt, ott motoszkált benne, eldöntötte, hogy segít a fiúnak.
- Nem mehetsz egyedül. – mondta komolyan. – Apám boltja mögött van egy csillaghajó. Hasonlít a kubaiakéhoz. Azzal elmegyünk a Tatúra, és megkeressük édesanyádat.
A dzsedáj először tiltakozni akart, de mikor látta Vy Agra elszánt tekintetét, a szerelem úrrá lett rajta és csak ennyit mondott:
- Akkor húsz perc múlva indulunk és..és..köszönöm!
A lány elmosolyodott, majd elindult pakolni.
A sárga ajtó a sárga leszállópályán kinyílt, és Tango Fej rohant ki rajta, fiával. Ubi van Kenőmájassal már hosszú percek óta erre várt, mióta csak elhatározza, hogy magával viszi a fejvadászt.
Egy hajó mögött bújt el, amiről Shake Errtől úgy értesült, hogy Tangoé. A kis Baba már felfutott a hajóra, ám mielőtt az apja is utánamehetett volna, a dzsedáj előugrott rejtekéről és elállta a férfi útját.
- Netán elfelejtett valamit? – Tango ezúttal is próbált barátságos lenni, ám ez most nem ment neki.
- Én nem, ám mestereim szívesen kérdeznének magától egyet-mást. – válaszolt Ubi van mosolyogva.
Tango Fej nem erre a válaszra várt, és úgy gondolta, a dzsedáj mester rájött arra, hogy nem sokkal ezelőtt hazudott neki. Eldöntötte tehát, hogy nem adja magát könnyen. Előhúzta tokjából kétlövetűjét, és rögtön meg akarta célozni a férfit, aki azonban átlátott rajta és válaszképp kék lézerfakardját tartotta felé.
- Megadom magam! – kiáltotta a fejvadász, aminek nem volt sok értelme, hiszen a dzsedáj ott állt előtte két centire.
Azért, hogy szavainak nyomatékot adjon el is tette a fegyverét.
És várt.
Várt.
Nem is kellett sokáig várnia, mert a hajó motorja felzendült, és pár perc múlva már a levegőben is volt.
Ubi van Kenőmájassal annyira meglepődött, a rá szegeződő négy ágyútól, ami a hajó külső részén volt, hogy el is felejtette Tangot.
Az ki is használta a helyzetet, és rakétáit beindítva felrepült a hajóra, ami most a dzsedájra tüzelt.
- Büszke vagyok rád fiam. - mondta Tango, Babának, miközben lehuppant a pilótaülésbe.
Baba elmosolyodott, rögtön ki is húzta magát, hiszen jól estek neki apja szavai. Az igazat megvallva egy ocsmány képet mutatott a két troll együtt.
- Most pedig tűnjünk el innen. – mondta a fejvadász, és pár gomb lenyomása után, a hajójuk már az űr felé tartott elhagyva ezt a sárga bolygót.
*
Ubi van Kenőmájassal csalódottan nézett a távolodó, papucs alakú hajó után.
Csalódott volt, hiszen nem sikerült elkapnia a fejvadászt, akiről immár biztosan állította, hogy megszöktette a helyttartót és megölt egy másik szakmabelit. De azért valami öröme is volt a mesternek. Bár a lövések elvonták a figyelmét, mégis sikerült egy jeladót rádobnia a távolodó hajóra.
Nyomban elindult a saját vadászgépéhez, hogy követni tudja a menekülőket.
- Az a nyamvadt kis troll. – szitkozódott, miközben beindította a hajtóművet. – Alig van negyven centi, de lövöldöz itt rám az ágyúval…
Valamiért a dzsedájt mélyen érintette, hogy egy kissrác majdnem elintézte.
Lehet azért, mert kiskorában molesztálták.
Azért a mester szerette, és tisztelte is a gyerekeket, hiszen övék a jövő. Ubi is sokszor megbánta, hogy cölibátust fogadott, lehet, hogy akkor most lenne egy kis lurkója, akit nevelne, etetne, itatna, és még fürdetné is, valamint megtanítaná neki az élet nagy dolgait. Nem hiába, érzelmes ember volt.
- …ha a kezem közé került, megfojtom!
Furcsa érzés kerítette hatalmába az ifjú Admul Skywalkmant. Visszatért szülőbolygójára, de még nem tudta, hogy ennek örüljön-e vagy sem. Utált mindent, ami csak itt történt vele a Tatún. A meleget, a bűzt, a rabszolgalétet, de így utólag már a fogat-húzó versenyt is. Boldog volt azonban, hogy újra láthatja édesanyját.
Már ha életben van még.
- El is felejtettem, hogy itt milyen meleg van. – fintorgott Vy Agra, miután kilépett az űrhajójából a szabadba. – Nem hiányzott.
Amdul elgondolkozott. Nem rémlett neki, hogy látta volna szerelmét a bolygón, mikor oly sok éve a két dzsedájjal megismerkedett.
A szenátor, mintha olvasna a fiú gondolataiba, hozzátette:
- Sokat lófráltunk erre-arra, miközben Ubiékra vártunk.
A két fiatal elég sokat beszélgetett Mos Apart városába menet, többet, mint eddig valaha, ám mikor átléptek a határt, Amdul elcsendesedett, és csak figyelt, így az exkirálynő már nem tudott vele kommunikálni.
Egy idő után a lány láthatóan aggódni kezdett:
- Valami baj van Amdul?
- Semmi.. csak újra és újra látom anyámat… egy..egy sátorban. De csak mióta megérkeztünk a városba.
- Nem látsz esetleg valami mást? Valami nyomot, hogy hol lehet?
A dzsedáj felsóhajtott.
- Sajnos nem. Mindig csak képeket látok.
Már egy ideje sétáltak, és bizony Vy Agrát a fiú állapotán kívül más is érdekelt.
- Egészen pontosan, hova is megyünk most, ha nem tudod, hol van édesanyád?
Az ifjú először nem felelt, mintha még ő is csak most döntené el pontosan, mit is akar csinálni.
- Vackorhoz. – nyögte ki végül. Anyám az ő tulajdonában van, biztos tudja, mi történt.
- Talán az e-mailt is ő küldte. – tette hozzá a szenátornő.
Skywalkman bólintott, és most, hogy teljesen tisztázták az útvonalat, már ő is határozottabban lépkedett.
És még kevesebbet beszéltek.
Vackornál nem volt nagy tömeg.
Konkrétan, nem volt ott senki.
Csak!
Vackor.
- Mibön sögíthötök? –élénkült fel a beszédhibás tulaj, a vevők láttán.
Amdul kiskorában nagyon utálta kék főnökét, most mégis elmosolyodott, mikor meglátta.
Nem azért mert irtó hülyén nézett egy repülő, kék, kiselefánt szakállal, hanem mert valamennyire hiányzott neki volt tulaja.
- Látom, nem megy a bolt Vackor. – mondta a fiú, akit nem érdekelt, hogy nem a kérdésre válaszolt.
- Ismörjük ögymást? – érdeklődött A főnök.
- Ejnye, nem ismered meg az egykori rabszolgádat, akit oly sok éven keresztül kínoztál, és aki most dzsedáj lovagként tért vissza hozzád, egy dögös csajjal és egy kék fakarddal, amivel bármit szét tud kapni egy perc alatt? – vigyorgott a dzsedáj tanonc.
Vackor felnevetett örömében, de aztán rögtön el is menekült, mivel a mondat többi részét, valamiért fenyegetésnek fogta fel.
Valamiért.
Két órába és három doboz nyugtatóba telt, mire sikerült elkapniuk az őrülten fel-lemenekülő bolt tulajdonost.
- Megnyugodtál? – kérdezte finoman a leszedált élőlényt Amdul. – Rosszul kezdtem. Nem akarlak megölni, csupán édesanyámat szeretném látni.
Vackor úgy tűnik felfogta a dolgot, hiszen mosolyra görbült a szája és megölelte a fiút.
- Úgy örülök, hogy látlak. Öl söm tudom mondani.
Ezzel körülbelül eltelt még fél óra, és Vy Agra biztosra vette, hogy Vackor beleszeretett Amdulba. A láv sztorinak azonban hamar vége szakadt, mivel a szenátornő (talán féltékenységből?! – a szerk.) ismét rátért Sims Skywalkman hollétére.
- Az az igazság fiam.. hogy.. öladtam édösanyádat. Két évvöl azután, hogy ölmöntél. – fogott bele a mondandójába, és mikor látta, hogy az ifjú dzsedáj lovag arca eltorzul, gyorsan folytatta. – Adósságom volt, túl sokat jártam a didi bárba. Kénytölön voltam eladni, hidd öl! A bolt nöm mögy, abból nöm tudtam fizötni, nöm maradt más választásom.
- Ne használja már annyiszor a nem szót. Azzal nem változtat a tényeken, hogy képes volt eladni az anyját. – fortyogott Vy Agra, Amdul helyett is, mivel a fiú szóhoz sem jutott a dühtől.
- Jól van, na..
Ezután hosszú csend következett, amitől Vackor úgy beijedt, hogy belei működésnek indultak.
- Kinek adtad el? – kérdezte végül Amdul, mikor sikerült erőt vennie dühén.
- Egy farmörnök valami Lámának. – válaszolt a kék kis mit ugrálsz. – Ott lakik a város nyugati határán. Innön látszik a vögyipari gyárának a kéményöi.
- Reménykedj, hogy anyámnak nem esett baja. – fenyegette meg Vackort az ifjú dzsedáj, majd kiviharzott a boltból.
Vy Agra vetett egy szánakozó pillantást a tulajra, majd társa után ment.
Láma lakhelyét tényleg nem volt nehéz megtalálni, közvetlenül a gyára mellett volt.
Abba azonban se Amdul, se a szenátornő nem volt biztos, hogy ez egészséges és biztonságos.
A ház önmagában is elég nagy volt, de a mögötte álló gyárral, már félelmetes látványt nyújtott.
Az ifjú dzsedájon félelem lett úrrá, egyre jobban féltette anyját, és azt se tudta, hogy hogyan szólítsa meg Lámát.
De nem is kellett ezen sokat agyalnia, mivel hamarosan megszólították, méghozzá a háta mögül.
- Amdul? Amdul Skywalkman?
A fiú megpördült a tengelye körül háromszor, aminek következménye az volt, hogy megszédült, de végül csak rá tudott nézni a hang tulajdonosára.
A barna, rövid hajú, borostás férfi rokonszenves volt, és épp kezét nyújtotta felé.
- Baab Láma vagyok. Én írtam az üzenetet.
Ekkor jutott Amdul eszébe az e-mail, és az is, hogy ezt a dühtől elfelejtette megkérdezni Vackortól.
De így már nem bánta.
- Honnan tudta, hogy én vagyok az? – kíváncsiskodott.
- Édesanyád sokat mesélt rólad, ráadásul nagyon hasonlítasz rá. – mondta vigyorogva Láma, mint egy igazi pedofil. - Már egy jó ideje követtelek titeket, és örülök, hogy így is eljutottatok hozzám.
- Hol van az anyám? – miután befejezte a csevegést, Amdul rátért arra, amiért igazából jött. – A gyárba?
- Fiam… - kezdett bele sírva a farmer. – sajnos édesanyádat egyik este… elrabolták.
Utolsó kommentek