Start Watta

VI. Fejezet

Kombino

Másnap reggel, Ubi van és Amdul útja rögtön a Dzsedáj Tanácsba vezetett, így aztán koszosan, ápolatlanul pizsamába jelentek meg az ülésen, hiszen a fürdőszoba kimaradt. A Dzsedáj Tanács tagjai nem lepődtek meg, - mivel nagyrészt ők is pizsamában voltak még – így aztán a két dzsedáj beszámolt a történtekről. A tanács a történet meghallgatása után nagyokat néztek egymásra, volt, aki kicsiket és végül Joghurt szólalt meg mind a negyven centijével:

- Roppant nyugtalanító, hogy valaki szervezkedik a háttérben. A helyttartó szökése, és ezek a merényletek. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlen.

- Nem az. – erősítette meg Ész Winetu is, majd ezt egyesével elmondta minden tanácstag.

- Mester, ugye az a shit még mindig börtönben van? – kérdezte Kenőmájassal kicsit félősen. Mindig is utált a nyilvánosság előtt beszélni és kérdezni is, főleg mert ostoba kérdései miatt sokszor kapott a fejére egykori tanítójától.

- A tíz évvel ezelőtti? – kérdezett vissza Ész. – Igen ő még ott van. Sokkal szigorúbban őrzött fogoly, mint Ganaj volt.

Ubi van látszólag megnyugodott, majd kérdezett még egyet. Inkább felvetette magának, mintsem ténylegesen megkérdezte volna:

- De vajon miért szabadították ki?

- A helyttartó idióta, ehhez kétség sem fér, azonban nagyon befolyásos. – érvelt Ész.

- Valamint azt se felejtsük el, – szólt közbe Amdul. – hogy a kereskedelmiek sorozatosan rossz döntéseket hoznak, mióta Íti a vezetőjük. Kezdjük rögtön a Köztársaságból való kilépésükkel.

- Na, igen. – adott tanítványának igazat Ubi van.

Ezután hosszú csend következett, ami alatt sokan facebookoztak, sokan pedig kávészünetnek hitték, ezért elmentek a büfébe. Miután visszatértek Winetu nagymester megint megszólalt, Kenőmájassalnak címezve szavait:

- Térjünk vissza az eredeti témára. Azt mondtad egy mérgezett nyíllal ölték meg a nőt. A nyíl nem segít valamit?

Ubi van megrázta a fejét.

- Nem, mester. Egész este pofoztam, kihallgattam, megkínoztam, de nem mondott semmit.
Ész előbb Amdulra, majd Joghurtra nézett. Az utóbbi kicsit megrázta a fejét és csak ennyit tátogott:

-  Hagyjad, meleg.

Winetu úgy nézett Ubira, mint a szerencsétlenül járt kiskutyára, legszívesebben megpaskolta volna a fejét. Meg is tette, majd Amdulra nézett, ezzel jelezve, hogy tőle várja a választ.

 - Semmi. Az analizáló droidunk nem tudta beazonosítani. – felelte a fiú.

Hirtelen az egyik tanácstag felállt, és egy „Várjunk csak „kiáltással odasietett a kör közepén álldogáló Amdulhoz és Ubihoz. Kivette az idősebbik kezében lévő nyilat, rövid ideig vizsgálgatta és elégedetten elmosolyodott.

- Én tudom hol készült. Egyszer régen jártam arra bauxitot keresni, és belebotlottam egy furcsa sárga népbe, akik állandóan villamoson közlekedtek. Kiderült, hogy klónozók, és hogy illegálisan kereskednek nemes fémekkel. Emlékszem meg is fenyegettem őket, hogy ha hazajövök jelentést teszek, és akkor le lesznek buktatva, de elfelejtettem mire ideértem. Mit is akartam mondani?

- Kiha – Én – Nem mester, tudod mi a bolygó neve? – kérdezte fellelkesülten Amdul.

- Milyen bolygónak édes fiam? – szegény idős dzsedáj mester, szenilis volt már kicsit, na meg pedofil is, de ez nem derült ki első ránézésre.

Winetu mester azonban rögtön tudta, hogy melyik világról van szó.

- Kombino. – mondta. – Én is jártam már ott, bár az illegális tevékenységeikről nem tudtam, és a mérgezett nyilaikról sem.

- Akkor hát mindent tudunk. – összegezte Joghurt nagy-nagy mester. – Kenőmájassal mester, te elutazol Kombinora, és folytatod a nyomozást.

- Ne haragudj mester, - pofázott vissza Ubi van. – de mi lesz Vy Agra szenátorral? Az ő védelme is nagyon fontos, szerintem még nem tettek le az orvgyilkolásáról.

- A szenátort rábízzuk a tanítványodra. – jelentette ki Joghurt helyett Ész és Amdulra nézett. – Skywalkman, te vidd el a szenátornőt a Na Búra, ott biztonságban érzi magát és könnyebb lesz megvédened őt, amíg Ubi van oda van.

Egy óra múlva, minden részlet le lett tisztázva. Amdul a szenátorhoz tartott, így Ubi van, Ész Winetu és Joghurt együtt sétáltak ki a tanácsteremből.

- Nem tudom mester, szerintem úgy is lehet sakkozni, hogy nem ülünk rá egy nagy banánra. – válaszolt Joghurt felvetésére Ubi.

Winetu alig hallhatóan odasúgta neki:

- Helyes. Csak arra volt kíváncsi, hogy meleg vagy –e.

Ubi van lemondóan sóhajtott. Beletörődött, hogy most már állandóan el kell viselnie ezt. Azért megpróbált témát váltani.

- Nem hiszem, - kezdte óvatosan. – hogy Amdul elég érett egy önálló feladatra.

- Ne hidd, hogy átsiklunk a témán Ubi van. - dorgálta meg Joghurt. – Mindazonáltal tény, hogy Skywalkman nagyon fiatal, de sokszor bizonyította rátermettségét.

- Az is mellette szól, hogy valószínűleg a merénylő már nem fog próbálkozni. – fejtegette Ész. – Legalább is egy jó darabig nem.

Ubi van sejtette, hogy ennek az utóbbi érvnek a hallatán Amdul rögtön kikérte volna magának, hogy ennyire nem bíznak benne, mindazonáltal a fiú most nem volt itt, ezért nem volt olyan, aki tiltakozott volna.

Késő délután a középkorú dzsedáj már készen állt az utazásra. Bepakolta mindenét, bár azt Jár Jár, aki Vy Agra szenátor helyettese volt, amíg az a Na Bún tartózkodott, rendszerint kipakolta. Ubi vannak ezért meg kellett többször fenyítenie a gennyt, míg végül már tényleg sikerült elindulnia. Kenőmájassal mindig is utálta a repülést, de mióta King Kong magára hagyta sikerült még jobban megutálnia. Amdul se segített túl sokat ezen, mikor nagyon is veszélyes mutatványokat hajtott végre azon a gépen, amin amúgy Ubi van is tartózkodott. E miatt a mélyről fakadó gyűlölet miatt lehetett, hogy minden hosszú távú utazásnál, a csí segítségével olyan meditációs transzba hozta magát, amelynek segítségével átaludhatta az utat. Így volt ez most is és nem másképp. Mikor felébredt, az egyszemélyes gépe már javában adta ki a vészjósló riasztó hangokat. Még épp időben sikerült felhúznia a gépet, így nem csapta el az egyik sárga villamos. A dzsedáj már hallott ezekről a nagyszerű néha nagyon is rosszul működő szerkezetekről, ami Kombino ismertetőjegye volt.

Elmanőverezett még egy mellett, hiszen a földön és a levegőben is közlekedtek ezek a nagyszerű járművek, és végül megpillantotta a leszállásra kialakított platformot. Őszinte meglepetésére, egy sárga, hosszúnyakú élőlény várta őt díszes ruhában. 

Ubi van kikászálódott a gépéből és elindult az idegen felé.

- Üdv, Ubi van Kenőmájassal vagyok, hat danos dzsedáj mester. – köszöntötte, kezét előre nyújtva. Nagy megelégedésére a fogadója beszélte a nyelvet.

- Köszöntelek Kombino bolygón dzsedáj mester. Az én nevem Shake Err. - mondta az, viszonozva a kézfogást.

Kimért, halk, akcentus nélküli hangja volt. Minden további csevej nélkül a sárga illető elindult az épület felé, amiből a leszállópálya állt ki.

Ubi van nem látta értelmét, hogy elkezdjen beszélni, – ez nála haladást volt – csak követte Shake Errt.

Amilyen sárga volt minden kint, olyan sárga volt minden bent is. A fal, a padló, a plafon, a világítás és Doroty kikövezett útja is sárga volt. A folyosó kör alakú volt, és a felénél a két férfi belépett egy másik ajtón. Most egy nagy terembe érkeztek, amely színében ugyanolyan, mint minden más, közepén pedig egy tárgyalóasztal és két szék volt fellelhető. Az Ubiéktől távolabbi székben már ült valaki. Szintén hosszú nyaka, de társáénál szebb és pirosabb ruhája volt. Amint meglátta a belépőket felállt – mert nem volt bunkó – és biccentett egyet.
- Üdvözöllek! Már nagyon vártunk dzsedáj mester.

Ubi van nagyot nézett, pedig sok mindent tapasztalt már szaros kis életében.

- Már..már vártatok?

A másik értetlenkedve viszonozta a pillantását.

- Igen, leszállása előtt már egy órája üvöltöztünk a rádióban, de nem akart válaszolni. Szóval mindannyian alig vártuk, hogy ideérjen, és jól ellássuk a baját.

A dzsedáj arca elkomorult és ujjait kardjának markolatára helyezte.

Ekkor azonban megint meglepődött, mert mindkét sárga idegen elkezdett nevetni.

- Jaj, ne vágjon már ilyen képet! Csak vicceltem. Persze, hogy vártuk, hiszen két egység elkészült a megrendelésből, és azt hittük, hogy a nyakunkon marad, a fejlesztés meg kidobott pénz volt.

- Két egység mi?

- Troll, természetesen. Hisz ezért jött nem? – kérdezte a díszesebb ruhás.

- ööm.. igen. – mondta óvatosan Ubi van. Fogalma sem volt, hogy ki ez az alak, és hogy miről beszél, de úgy sejtette fontos ember lehet. – Bár már nem egészen emlékszem, hogy miért is kértem trollokat.

- Ezen nem is csodálkozom, - mondta amaz vigyorogva. – mivel nem maga kérte a trollok elkészítését, hanem Szipós Diaz mexikói dzsedáj mester. Igazából őt vártuk.

Ubi van már kezdte megszokni, hogy minden második percben meglepődik.

- Szipós Diaz mester lassan tíz éve halott. Meggyilkolták. – mondta. – Áruld el, nem tudod mi célból rendelt trollokat a mester?

- Hát már hogy a viharba ne tudnám? – méltatlankodott a hosszúnyakú. – A Köztársaságnak szánta. A trollok ugyanis nagyon jó harcosok. Kicsik, de hatásosak.

Ubi most már végképp nem értett semmit, de úgy döntött, hogy ezt inkább nem teszi szóvá.

- Láthatnám esetleg őket? – bukott ki belőle a kérdés.

Pár perc múlva, már egy hosszú, természetesen, sárga folyosón sétáltak, amely ablakokkal voltak szegélyezve. Ubi van kíváncsisága kielégült, hiszen az ablakokon túl megpillantotta a már oly sokszor említett trollokat. Kicsi, alig hetven centiméteres, leginkább törpékhez hasonló lények voltak ezek. Arcuk ragyás volt, és enyhén zöld színű, rajta lebiggyesztett száj, megy rossz benyomást keltett, testükön pedig fehér páncélt viseltek. Amint a dzsedáj körbenézett, azonnal megállapította, hogy különböző korú trollok vannak itt. Akadtak olyanok, akik még a harminc centit se értékel, ők voltak a fiatalok, és épp egy számítógép előtt ültek. Arrébb már kifejlett példányok teljes harci készültségben, sisakkal a fejükön ültek – így azért barátságosabbaknak tűntek – és nézték a többieket.

- Ez a több százezer katona alig tíz év alatt készült el. – dicsekedett a piros ruhás kombinoi, akiről időközben kiderült, hogy a polgármester. – Természetesen fejlődésgyorsításon, ragyakezelésen és arcpakoláson vettek részt, magasságukat pedig mi csökkentettük le ennyire.

- Gyönyörűek. – Hazudta Ubi van. Már egy órája mentek a folyosón és még mindig nem tudta, hogy merre tartanak. Aggasztotta az, hogy valaki megrendelt egy komplett sereget a Köztársaság számára és ők még csak nem is tudtak róla. Vagy csak neki nem mondták? Ennyire nem bíznak benne, vagy csak simán utálják? Vajon miért ilyen rondák ezek a teremtmények?

- Na, és jól harcolnak? – kérdezte az elnököt.

- Kitűnően. Hidd el értik a dolgukat. – mosolygott továbbra is az. – A mintaegyedre ütött mindegyik.

- Ki az a mintaegyed? – csapott le a témára a dzsedáj, mint éhes ember a hálaadási pulykára.

- Egy Tango Fej nevű fejvadász. Kért magának egy nyers klónt, amivel nem csinálhattunk semmit, és nem bökdöshettük tűvel. – a miniszterelnök elgondolkozott. - Érdekes kérés nemde?

- De az. – felelte a dzsedáj, pedig rohadtul nem érdekelte. Valami más foglalkoztatta. – Tudják, hol van ez a fejvadász?

- Tango itt van. Nem rég tért haza. – adta ki az infót a miniszterelnök. – Akarsz vele beszélni?

- Igen szeretnék.

Ubi van végre érezte, hogy talált egy nyomot. Talán ez a fejvadász lehet a megoldás, talán ő az embere, és Ubi megtalálta. Neki sikerült. Ilyen diadalittas gondolatok jártak a fejében, mikor egy kérdés kezdett körvonalazódni benne. Ez a kérdés már ott motoszkált benne, de csak most tört utat magának. Nem bírta türtőztetni magát, így hát végül feltette azt:

- Mondd csak, milyen hosszú ez a folyosó? Már másfél órája megyünk rajta!