Start Watta

II. Fejezet

Mennyből a King Kong

Amdul Skywalkman olyan hirtelen esett le a magasból, hogy még én is meglepődtem, pedig én írom a könyvet. Már egy órája harcoltak a fysk nép harcosaival, de még mindig nem sikerült a csatát eldönteni. A fysk békés nép általában, de mikor a két dzsedáj lovag közül az idősebbik beszélni kezdett, elszabadult a pokol.

A dzsedáj olyan sok fajta módon küldte el őket édesanyukájukba, hogy annyiféle képpen nem is lehet.

A földre érkező Amdul vagy három fysket kicsinált, és másik hármat készült elintézni kékre színezett fakardjával.

- Mester, mi lenne, ha legközelebb én intézném a tárgyalást? – kérdezte Amdul, miközben szétcsapott a fyskek között.

- Nagyon vicces, - válaszolt Ubi van Kenőmájassal – de fogalmam sincs, hogy mi bajuk. Én csak udvarias szavakkal köszöntöttem őket, és kérdeztem, hogy merre található a főnökük. A franc gondolta, hogy erre így nekem esnek.

Ubi van az előző könyv eseményei óta eltelt idő alatt nem lett okosabb.

Csak hülyébb.

No meg szőrösebb. A mester ugyanis úgy gondolta, hogy rangjához méltó a szakáll. Az viszont biztos, hogy Kenőmájassal továbbra is a legjobb dzsedájok közé tartozott, pedig egyáltalán nem volt nyelvérzéke, ami a fyskekkel folytatott csevej során ki is derült. Már pedig a béke őrének elég fontos volt, hogy tájékozott legyen a galaxis nyelveiben.

De ő nem volt az.

Amdul viszont annál inkább, bár az is igaz, hogy a fyskek nyelvét még ő se ismerte.

Az ifjú dzsedáj tanonc, az évek során rengeteget változott. Főleg magasabb és okosabb lett.

Nappal dzsedájként tartotta fent a békét, és mentette meg mesterét, aki állandóan bajba került, míg este csak is a bulinak élt. Ez mesterének nem igazán tetszett, sokszor meg is fenyítette, de nem volt mit tenni.

- Nem gondolod, hogy rendezni kéne a félreértést, mester? – próbálkozott kevésbé véres megoldást találni Amdul, miközben egy kisebb fysk csapatot fejezett le.

- Nincs itt semmilyen félreértés, ez a nép agresszív és minden ok nélkül ránk támadt. – tiltakozott Ubi van, aki szintén rendesen tizedelte szegény fysk férfiakat.

Amdul nem tett le az előbbi ötletéről, és miközben újabb és újabb lényt kaszabolt le, elgondolkozott azon, hogy ismerősei közül van-e olyan, aki megérti ezt a fura népet.

A megoldás hirtelen ütött bele, mint a villám Pista bácsi fejébe, aki csak véletlenül járt arra.

- Mester, tartsd a frontot- szólt oda mesterének a dzsedáj tanonc, és félre vonult az egyik sarokba.

Igen, nem lényegtelen infó, hogy egy nagy épületben voltak, valószínűsíthetően egy palotában. A két dzsedáj ugyanis azt a megbízást kapta a nagy Joghurt mestertől, hogy kössenek egyezséget ennek a bolygónak a királyával. A galaxisnak ennek a részében ugyanis rengeteg arany volt fellelhető, amire a Köztársaságnak nagy szüksége volt. Mert hát kinek ne lett volna.

A legérdekesebb az volt, hogy a fyskeknek az arany olyan volt, mint nekünk a műanyag. Sok volt belőle, és mindenki rühellte. Ezért aztán a tárgyalás könnyűnek ígérkezett, de mint azt láthatjuk az élet más sorsot szánt a két dzsedájnak.

Amdul komlinkje aktiválódott, majd miután az ifjú bepötyögte a felhívni kívánt személy nevét és számát, a szerkezet tárcsázott. Három csöngés után, a komlink kivetítőjén egy elég öreg, szakállas, jelen pillanatban meztelenül álló férfi jelent meg.  Arcán a fáradtság és az öröm jeleit lehetett észrevenni, és mikor meglátta, hogy ki hívta, még boldogabb lett.

- Szervusz Amdul, mond, minek köszönhetem hívásod? – tért a lényegre a férfi, aki nem szeretett teketóriázni, hanem mindig a tárgyra tért.

- Jó estét mester, valójában a segítségedet szeretném kérni. – válaszolt Amdul, szintén nem köntörfalazva.

- Persze hogy azért hívtál, mivel mindig azért hívsz fel te vagy Ubi van. Szóval én arra gondoltam, hogy miben segítsek? – okoskodott a férfi.

- Zseniális. – nyugtázta Skywalkman. Mindig ámulatba ejtette őt ez a nagyfokú előrelátás. – Nos, akadt egy kis félreértés a fyskekkel, és meg kéne oldani, mert nem szeretnénk több emberüket lemészárolni.

- Hányszor mondtam neked Amdul, hogy ne engedd Ubi vant tárgyalni, mert nem tud. – rótta meg az ifjú dzsedájt az öreg, miközben vállán lévő sebét tapogatta.

- Amdul! Nem ártana ha sietnél, kezd eldurvulni a helyzet! – ordibálta Ubi van a háttérből.

- Bocsáss meg mester, nem fordul elő többet. – válaszolt Amdul a férfinak, ügyet se hagyva kiabáló tanítójára.

- Azt is ezerszer elmondtam, hogy ne nevezz mesternek, mert nem vagyok az. – folytatta a megrovást a meztelen férfi, akinek lételeme volt a leszidás.

- Dzsedáj tanoncom van egy kis baj, - kiabálta Ubi van teljes erőből. – a fyskek épp most tartanak ránk egy ágyút és szerintem már meg is töltöt… Feküdj!!!

Mielőtt Amdul bármit is szólhatott volna bárkinek is, a baj már megtörtént. Az ágyú eldördült. Az ágyúgolyó szerencsére nem találta el egyik hősünket se, de a robbanásról, ami ezután következett, már nem mondható el ugyanez. A fyskek saját találmányuknak tartották a C-4-essel felszerelt ágyúgolyót, ami nem volt nagy szám, mert bárki csinálhatott ilyet, akinek volt golyója meg robbanószere, de kétség kívül elég hatásos volt.

Erre Amdul és Ubi van is rájöhetett.

Leginkább az előbbi.

A robbanás központja, azaz a golyó becsapódási helye közvetlenül Amdul mellett volt. A fiút nem kapta el, de a detonáció neki vágta a szemközti falnak, ami eléggé fájhatott, és kiverte kezéből a komlinket, valamint a kardot is. Amdul azonnal elájult, de így még jól járt, hiszen csoda hogy nem halt meg. Mestere azonban az eseményektől távolabb volt, így neki csak a felé szálló vakolatdarabokkal kellett foglalkoznia. Ezt pedig egy hasra fekvéssel megoldotta. A legnagyobb gondot mégse ez, valamint ájult tanítványa okozta. Hanem inkább a palota, ami összekészült omlani. Ezért nem okos dolog a házban ágyúval lövöldözni. Ubi van rendre kerülte el a plafonról leeső téglát, csillárt, fysket. Arról, hogy az utóbbi hogy került oda, fogalmam sincs. A lényeg hogy ott volt, egészen addig amíg le nem esett.

Nagyon elmés.

Kenőmájassal kitűnően használta reflexeit, így nem tartott sok ideig hogy elérjen a tőle negyven méterre fekvő Amdulhoz.

- Amdul, Amdul válaszolj, gyerünk kelj fel! – szólítgatta tanítványát Ubi van, és még pár pofont is lekevert, hátha segít. Amdul azonban nem válaszolt, bár egy ájult embertől ne várjunk sokkal többet.  A dzsedáj dolgát tovább nehezítette, a fokozatosan omló palota mellett, a szintén kiváló reflexszel rendelkező és meghalni nem akaró fyskek. Kitartó népség volt, és ahelyett hogy hanyatt-homlok menekültek volna, még most is támadtak. A dzsedáj védelmi pózt vette fel ájult társa mellett, és lelkileg felkészült a tégladarabokat ügyesen kikerülő és nagyon gyorsan közeledő fyskek rohamára. Az égiek – vagy inkább én – azonban vele voltak és a palota mennyezete megadta magát. A plafon pont az irtózatos sebességgel közeledő fyskekre zuhant. Ezt már nem tudták kikerülni. Ubi van félve, mégis elégedettséggel nézte végig, ahogy a fyskeket agyoncsapja a sok tégla. Örömködni kezdett, táncolt, énekelt, még egyszer megütötte eszméletlenül fekvő tanítványát.

Mindezt azonban korán tette. Túl korán.

A mennyezett omlás lehet, hogy a fyskek felett kezdődött, de felette folytatódott. Ubi van arcára fagyott az öröm, mikor meglátta a közeledő bajt. Még mielőtt bármit is tehetett volna, a mennyezet felette is leszakadt.

  - Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. – mondta Ubi van ijedten, és arra gondolt, hogy ma nem kellett volna felkelni.

*

-         Dzsedáj tanoncom van egy kis baj, - kiabálta Ubi van teljes erőből. – a fyskek épp most tartanak ránk egy ágyút és szerintem már meg is töltöt… Feküdj!!! – hallatszódott a komlink másik végéről, majd egy hatalmas robbanás, és az adás megszakadt. King Kong most már teljesen felébredt, és aggodalommal nézte végig az előbb leírtakat.

-         Amdul! Amdul! - szólítgatta az ex dzsedáj a mostanit, de hiába. Nem jött válasz.

-         Valószínűleg eltört a komlinkje… - találgatott King Kong, aki nagyon jó volt ebben, és gyakran csak leült és találgatott. Ez furcsa volt, főleg mikor a wc-n ült, és rajta kívül nem volt senki se a lakásba. Nem úgy, mint most.

Most ugyanis volt. Egy roppant csinos, megfelelő idomokkal rendelkező nő feküdt az idős ex dzsedáj ágyában. King Kong tudott élni, és mióta elhagyta a dzsedáj köteléket, egyre több időt szentelt a két, általa oly’ szeretett dologra, ami a pia és a nő volt. Vagy épp fordítva. Az már mindegy. A lényeg, hogy a nő ott feküdt az ágyába, ami megmagyarázta, hogy Kong mért volt meztelen.

- Segítenem kell nekik! – mondta inkább magának, mint a nőnek, aki mellesleg alig egy perce kelt fel.

- Ugyan drágám, mindig is voltak bajaik, és mindig segíteni akartál. De nem tetted, és látod még élnek. – válaszolt neki a nő negédesen, és ebből sejthető, hogy már egy ideje együtt él az öreg ex dzsedájjal.

King Kong elgondolkozott, de nem nyugodott meg.

- Most nagyobb a baj, - mondta. – érzem! Eddig Amdul megmentette Ubi vant, de most láthatod, hogy vele is történt valami.

- De Kong, ha állandóan fogod a kezüket, sose fognak önállósodni. – mondott nagy igazságot a nő. Nagyon bölcs asszony volt. Nyugodjon békében.

- Ez most nem erről szól, nem hagyhatom hogy meghalljanak. – vitatkozott tovább King Kong, és már el is kezdett öltözni.

- De szívem, azt se tudod hol vannak, így hogy akarod megtalálni őket? – akadékoskodott Kong élettársa.

- Amdul azt mondta, hogy a fyskekkel van nézeteltérésük, és fyskek csak egy bolygón élnek. – okoskodott Kong – és az a bolygó itt van nem messze.

A nő várta volna a folytatást, például hogy melyik az a bolygó, vagy ilyenek, de a már elég ősz hajú ex dzsedáj nem mondott semmi többet. Ennek két oka volt. Az egyik, mert nem szeretett mindent élettársa orrára kötni, a másik pedig az, hogy még én se találtam ki, ami azért elég fontos.

King Kong közben teljesen felöltözött, rövid ősz haját felzselézte, ami elég groteszk látványt nyújtott, majd felkapta napszemüvegét és kiviharzott a lakásból.  Aztán gyorsan rájött, hogy valamit elfelejtett és tudta, hogy ezért barátnője könnyen megharagudhat. Ez elég ok volt rá, hogy visszaforduljon.

- Bocsáss meg drágám. – mondta lágy, öreges hangon Kong, miközben szájon csókolta a faképnél hagyott nőt. – Tudod milyen vagyok, ha valaki veszélyben van.

- Tudom Kong, - nézte el a férfinak ezt a kis hibáját a nő, aztán gyorsan folytatta, mert Kong tovább is akart állni. – de ha három nap múlva össze akarunk házasodni, akkor tudnod kell neked is kompromisszumot kötni.

King Kong lesütötte szemét, majd bólintott, magyarul megpróbált úgy tenni mintha értené mennyasszonyának ezt az utolsó mondatát.

A nő megcsókolta Kongot, majd szemével intett a férfinak, hogy most már mehet. Ez elég fájdalmas lehetett, ha jobban belegondolunk. King Kong még egy szerelmes pillantást vetett álmai nőjére, egy pillanatra a nem sokára esedékes nászéjszakára gondolt, majd kiviharzott másodjára is a lakásból.

Ubi van futott, mint az őrült. Mondjuk mást nem is nagyon tehetett volna, mivelhogy egy több tonnás ház készült rászakadni ezzel is végérvényesen eltűntetve őt a föld színéről. Azonban az élet más sorsot szánt neki, főleg mert ő az egyik főszereplő, ezért neki nem igazán kellett volna aggódnia. De persze ezt ő nem tudta, így igen is aggódott.

Mondhatni beszart.

Nagyon.

A csí segítségével próbálta tartani a plafont, de ez rohanás közben nagyon is nehéz volt, így nem igen reménykedett benne, hogy élve kijut ebből az épületből.

Ebből is látszik, hogy Ubi van nem ismerte a forgatókönyvet. Mikor már épp azon volt, hogy feladja, újabb robbanás rázta meg az épületet. Már ami megmaradt belőle.  A dzsedáj azt hitte a vég jött el, azt hitte, hogy ez az épület és egyben az ő és Amdul végének a hangja.

- Istenem, Amdul! – jutott eszébe tanítványa, akit ott hagyott úgy negyedórája, eszméletlenül, miközben a plafon törmeléke, felé tartott. – Hogy lehetek ilyen hülye? Ezt nem hiszem el! – bosszankodott, és úgy döntött visszafordul, hogy megmentse tanítványát. Már ha még nem késő. Merthogy erre is volt esély. Ubi van a romok között masírozott visszafele, így lényegében önként sétált a halálba, mivelhogy már nem a kijárat felé futott. Tudta, hogy most életét kockáztatja egy olyan emberért, aki talán már nem is él. Ezt meg kellett tennie Amdulért, ennyivel tartozott.

Hatalmas megdöbbenésére azonban, tanítványa nem halt meg. Sőt nagyon is élt és virult.

Mikor Ubi van visszaért oda, ahonnan percekkel ezelőtt elindult, tanítványát egykori mestere társaságában találta, igaz kicsit vérző fejjel.

 Bár nagyon örült egykori mesterének, mégis előbb Amdulhoz szaladt, és mint anya a gyermekét, megölelte.

- De örülök, hogy nem esett bajod. – mondta.

- Nos, a fejemből ömlik a vér, de ne zavarjon. – mondta kicsit gúnyosan, de mégis boldogan Skywalkman. Örült, hogy élt, örült, hogy láthatja egykori és mostani mesterét.

- Az mindegy, de legalább élsz. – látta meg a jót King Kong. – Mi újság Ubi van? Látom a beszédkészséged nem sokat fejlődött.

Ubi van elmosolyodott, pedig akár bosszankodhatott volna a beszólásért, de egykori mesterének elnézte ezt.

- Nos, igaz, ami igaz…  - mondta végül vigyorogva.

- Nem akarom megszakítani ezt a beszélgetést, tényleg. Nagyon örülök, hogy láthatlak Kong, de én továbbra is elvérzem. – szólt közbe Amdul is, hiszen eléggé idegesítette az, hogy senki sem figyel rá. Egoista.

- És persze azt a tényt sem kéne figyelmen kívül hagyni, hogy mindjárt ránk szakad az épület.

- Rendben, igazad van Amdul. Bocsáss meg. – kért bocsánatot King Kong, majd az épület egyik falára mutatott. Azon is egy lyukra. Már ami megmaradt belőle. – Ott jöttem be, gyerünk, hagyjuk el ezt a helyet mihamarabb.