Start Watta

V. Fejezet

Második merénylet! Kész? Csapó!

Az ajtó kinyílt és Amdul sietett be rajta. Ubi van rögtön felnézett a számítógépről – minden illetlen és perverz dolog becsukását követően – és miután látta tanítványa gondterhelt arcát, csak ennyit kérdezett:

- Semmi hír?

- Semmi. – rázta a fejét Amdul, és lehuppant Ubi van mellé. – A helyttartónak se híre, se hamva.

Mióta Ganaj Túró megszökött, feje tetejére állt minden. Alfateam szigorított intézkedéseket hozott, és nagy erőkkel keresték azt az átkozott helyttartót.

- A kancellár mindenkivel üvöltözött, akit csak meglátott. – mesélte Amdul. – Még a takarítónővel is, majd miután levetkőztette és testüreg vizsgálatot tartott, kifaggatta, hogy mióta segít a kereskedelmieknek. Nehéz volt meggyőzni róla, hogy csak ártatlan és kissé alulfizetett munkás.

- Aztán megérkeztek az Al Katraz őrei is, akik felváltva egymás haját tépték, és Alfateamet okolták, amiért sóher volt, és nem engedte meg, hogy még több biztonsági kütyüt rakjanak abba a börtönbe. Úgy hogy kész rémálom, ami itt a szenátusban folyik.

- Ne is mondd. – válaszolt gondterhelt arccal Ubi van. – Ahogy meghallottuk, hogy mi történt, máris meg lett kétszerezve az őrség, itt az épületben. A Dzsedáj Tanács is szorítja a golyóimat, és Jár Jár és bármikor befuthat, mivel segít Vy Agrának elrendezni pár ügyet.

- Szarügy. – érzett együtt az ifjú dzsedáj. – Jut eszembe, mi a helyzet a szenátorral?

- Semmi. Épp alszik, az volt a mániája, hogy hívjam ide Pannont is és csináljuk hármasban. – csóválta a fejét Ubi van. – De én sohasem voltam ennek a dolognak a híve. Kivéve, persze ha két csajról van szó. Akkor minden jóból kettő van, és még olyan is van, amiből négy.. Miről is beszéltünk?

Amdul már megszokta, hogy mestere gyakran kezdett el valamit, amiről egy másik dolog elvonta a figyelmét és végül teljesen összezavarta. Ezért csak vállat rántott, és hátradőlt. Próbálta elterelni féltékeny gondolatait Pannonról és Vy Agráról, ezért a Jútubon nézett videókat, miközben mestere különböző hívásokat fogadott az őröktől, a kancellártól, a szenátoroktól, Joghurt nagymestertől, Pannontól, – aki épp úton volt a kubaiakkal, és csak Húzdmeg Vy Agra hogyléte felől érdeklődött-, de még King Kongtól és egy prostituálttól is. Az utóbbi roppant olcsó tarifákat ajánlott fel, és egy csomag használt óvszert, amivel Kenőmájassal nem akart élni. Amdul az ’’Egy turbó meghajtású gördeszkás hülyegyerek félresikerült ugrását a hatodikról” című videót nézte, mikor koccanó hangra lett figyelmes. A szenátor szobája felől jött a hang, ami előtt ültek. Gyorsan ránézett mesterére, és kézjelezésbe fogott. Az értetlenül nézett rá, ezért inkább mégis csak a beszédet választotta:

- Hallottad?

- Mit? – kérdezett vissza Ubi van, amivel szinte meg is válaszolta a kérdést.

- Zajt hallottam bentről. Olyan volt, mint ha valami koccant volna az üveghez. – mondta aggodalmas képpel Amdul. – Szerintem valaki megpróbál bejutni az ablakon.

Ubi van legyintett:

- Q-Ka bent van és figyel rá. Hidd el, senki nem tud bejutni.

Skywalkman épp ellenkezni akart, amikor fájdalmas, mechanikus kiabálás hangzott fel.

- A PICSÁBA!!! – kezdte, majd rögtön folytatta. – A francért nem tudtam nagyobb lyukat vágni erre a hülye ablakra. Most aztán mehetek a szervizbe.

Amdul ijedt, mégis furcsán öntelt arccal nézett, szégyenkező mesterére, majd a rövid összenézés után, futottak be a szobába. Az ifjú dzsedáj, - miközben kinyílt Vy Agra hálójának szobája – előrántotta kék színű lézerfakardját, és körbe se nézve össze-vissza kezdett vagdosni, profi dzsedájhoz méltóan. Semmit nem talált el, viszont elesett a sipítozó Q-Kába, aminek az lett az eredménye, hogy végig gurult vele a szobán. Ubi van azonban egy fokkal óvatosabb volt, és a szobába lépés után, egyből meglátta a kiabáló valamit.

Egy kis droid volt, se karja, se lába. Teste egy focilabdához hasonlított, tetején egy mikrofonnal ellátott kamera díszelgett. Oldalából pedig egy hatalmas tű lógott ki, amivel valószínűsíthetően – legalábbis Ubi így gondolta – a szenátor életét akarta kioltani. Amint az is észrevette a dzsedáj mestert, rögtön kiszállt a már korábban kritizált, valóban nagyon kicsi lyukon, ami az ablakon tátongott. Igazából kipréselte magát. Ubi van azonban nem volt rest, - mivel ismerte a forgatókönyvet és tudta, hogy ezt kell tennie – és a gyilkoló gép után ugrott. A dzsedáj mester érezte, ahogy a kitörő üvegszilánkok megvágják, de nem érdekelte. Kezét előre tartotta és imádkozott, hogy az ugrás előtt elvégzett gyors fejszámolások pontosak legyenek. Az írói gondviselésnek hála, azok voltak, így sikerült megkapaszkodnia a menekülő merénylőbe.

Amdul lassan feltápászkodott, és meglepődve nézte a levegőben szálló és egyre távolodó mesterét. Azután Vy Agrára pillantott, aki nagy nyugalomban, az igazak álmát aludta. A dzsedáj tanonc elgondolkozott, aztán észrevette a szenátor fülében lévő kis dugót, - amit óvatlanul lefekvés előtt tett be magának, hogy nyugodtan tudjon aludni - és egy csapásra mindent megértett. Úgy döntött nem ébreszti fel a békés hölgyet, ezért Q-Ka földről történő felállítása után kirohant a helyiségből. Egyenesen a szenátusi épület garázsa felé tartott, ám útközben valaki feltartotta.

- Mi a fene történt? – kérdezte Hipo, aki hálóköntösében volt és épp csipáját törölte ki szemfedős szeméből. Nem tudni hogyan csinálta.

- Újabb merénylet történt, de hál istennek lefüleltük így nem történt komolyabb baj. Ubi van üldözi az elkövetőt, segítenem kell neki. – mondta Amdul sietve, majd rögtön tovább futott. Az épület ’’ parkolója” nem volt tele, de azért a dzsedájnak sikerült találnia járműt. Először fedett tetejűt akart elvinni, hál’ istennek azonban idejében rájött, hogy mestere nem igazán örülne, ha a sikló tetején kellene ülnie, miközben ő, Amdul, kétszázzal száguldozik a városban. Tehát keresett egy nyitott tetejűt és már el is indult a vak világba. Egy valami azonban nyugtalanította. Egy icike – picike apróság. Olyan lényegtelen dolog, ami tényleg említésre se méltó, mégis komoly gondot jelentet. Az ifjú sehogy se tudott a kérdésre válaszolni, miközben már Koszorú utcáit hasította a járműben. Újra és újra feltette magának a kérdést, majd végül hangosan is megfogalmazta, hátha az segít:

- Hogy fogom én megtalálni ebben a hatalmas városban?

Égető dolog volt ez, a légtér ugyanis tele volt hajókkal.

Jam Wasal tűnődve nézte Koszorú sötét, nyüzsgő, büdös egét. Vajon a droid sikerrel járt? Vagy elkapták? Egyáltalán eljutott addig?

Ilyen és ehhez hasonló dolgok jártak a fejében. Örült volna, ha ezúttal sikerrel jár, hiszen Tango Fej nagyon dühös volt rá, amiért a múltkor rossz embert robbantott fel a leszállópályán. Azután a fejvadász adott neki egy új lehetőséget, mondván, hogy ha sikerül, akkor megbocsát. Jam imádta Tangot. Felnézett rá, mint mentorára, és mint leendő férjére. Persze ehhez előbb, ki kellett érdemelnie Fej figyelmét, és ehhez pedig sikerrel kellett megölnie Húzdmeg Vy Agra szenátort, hiszen ez volt az a feladat, amivel egy rejtélyes idegen megbízta Tangot. Tangot és nem pedig őt. Még is neki kell elvégeznie a munkát, és ő kap dorgálást, ha valami nem sikerül. Igazságtalannak érezte a dolgot, és biztos volt benne, hogy csak Fej iránti viszonzatlan szerelme miatt tűri el ezt. Régen bezzeg nem nyelte volna le ezt, az biztos. Addig ütötte, szadizta, rugdosta, nyalogatta volna a megbízót, amíg az bocsánatot nem kér tőle. Aztán persze fellógatta volna valahova, megerőszakolja egy piszkavassal, majd lelövi egy macskával. Igen, Jam Wasal egy beteg nő volt. Barna hosszú haját fújta a szél. Szélcsend volt. Gondolatai és figyelme az órájára terelődött.

- Itt kellene lennie. – mondta magában. Szemével a térséget pásztázta. A főtéren egy épület oldalában, az ablakpárkányon ült hajója mellett. Siklók, buszok százai robogtak el a közelében, és persze messze tőle. De a kis robotot sehol se látta. A biztonság kedvéért elővette a távcsövét, hogy hátha annak segítségével olyat is meglát, amit előtte nem. Így is történt. A sok jármű között megpillantott egy férfit. A furcsa az volt, hogy ez a férfi látszólag nem ült semmilyen siklóban, hanem magától lebegett, vagyis inkább repült. Méghozzá elég nagy sebességgel. Jam használta a zoom nevű nagyszerű találmányt, amivel rögtön észrevette a járműnélküli repülés okát. Eddig se túl vidám arca még szomorúbb lett. Tehát elbukott. A droidját észrevették, és hamarosan elkapják. Mindjárt odaér hozzá, hiszen automatán bele van programozva, hogy ha baj van, vagy ha sikerrel jár, nyomban térjen vissza a feladóhoz. Wasal eddig jutott a gondolatsorban, hiszen hirtelen rémület lett úrrá rajta.

- Basszus! Ez ide tart! – kiabálta. Gyorsan odarohant siklójához, kivette rövidke, mindössze kétméteres kézi pisztolyát, majd gyorsan célba fogta a vészesen közelgő férfi kezében lévő droidot. Mikor a cél tiszta volt, Jam meghúzta az elsütő billentyűt, mire a vele repülő utas gyorsan mélyrepülésbe kezdett. A lány azonban nem tudta sajnálni. Gyorsan bepattant sárga színű járművébe és maximum sebességre állítva azt, elindult, hogy minél hamarabb eltűnjön a helyszínről, maga mögött hagyva második kudarcát is.

*

Ubi vanon olyan érzések lettek úrrá, amilyenek még soha. Kellemesen bizsergető, lágy, mégis erős. Emlékek is jutottak eszébe. Mikor gyerekkorában, alig hat évesen a fűben játszott a Dzsedáj Tanítóképzőben, és egy követ emelt fel majd ejtett Joghurt mester fejére a csí segítségével.  A sok móka és kaland, amiben része volt, együttesen jöttek elő képek formájában a fejéből. Nyugtató és jó érzés volt, mintha minden csodás lenne, mintha soha semmi baj sem történhetne vele. Kinyitotta a szemét, amely eddig logikusan csukva volt, és nagyon rossz volt arra eszmélnie, hogy több mint negyven méter magasságból zuhan. A levegőben forgolódni kezdett, hogy hassal legyen lefelé. Persze nem azért, mert abban reménykedett, hogy talán így kevésbé fog fájni, hanem hogy csökkentse a sebességet és csak hatvankét százalékban roncsolódjon meg a teste, miután földet ért. Emellett reménykedett, hogy valaki mindjárt megmenti. Azt, hogy ebbéli reményét mire alapozta, nem tudni. Viszont ha valamiben Ubi van jó volt, az a reménykedés. A dzsedáj nem csak hithű, hanem mázlista is volt, így a segítség hamarosan meg is érkezett. Amdul Skywalkman egy fedett tetejű siklóban épp füllegesen és Ubi vannal párhuzamosan szintén a föld felé tartott. Miután gyorsabb volt, mint mestere, gyorsan egyenesbe hozta a gépet és Ubi alá irányította azt, így mire a mester odaért a zuhanásban, már puhára esett. Na jó ez nem volt igaz. Valójában nagyon is kemény dologra esett, melynek következtében megint nagyon megfájdult az a lába, amely az előző könyv során két ízben is eltört. Üvöltözve ugyan, de helyet foglalt Amdul mellett, majd a műszerfalon található rádiót kezébe vette és beleszólt:

- Nunabubus.

A készülék halk sercegést hallatott, majd egy érces hang szólt bele:

- Ön a koszorúi rendőrkapitányság jelszóval védett hipertitkos számát hívta. Miben segíthetek?

- Itt Ubi van Kenőmájassal dzsedáj lovag. Kérem, aktiválják az összes sebességmérőt és a hozzátartozó kamerákat. Egy sárga V- típusú járművet keresek, ami igen nagy sebességgel hagyta el a helyszínt, egy gyilkos ül benne. – hadarta el gyorsan Ubi van.

Amdulnak lövése se volt, hogy a mestere mikor figyelte meg ilyen jól a menekülő járművét, azt viszont tudta, hogy a lokalizálása eltarthat egy jó darabig.

Tévedett.

A hang szinte azon nyomban újra megszólalt.

- Hay és a Sux sarkán lefülelték, most a Suxon halad.

- Köszönöm. – köszönte meg afgánul Ubi, majd a rádiót visszarakta helyére és fanatikusan nézett előre. Amdul tudta, hogy ez azt jelenti, hogy induljon. Így is tett. Az ifjú tanonc nagyszerű pilóta volt, hiszen a tíz évvel korábbal történtek meghozták a kedvét a repüléshez. Szépen manőverezett, csak néhányszor okozott totalkárt, és heveny forgalmi dugókat, valamint pár esetben könnyebb sérüléseket egy gyalogos átkelőnek. Több méter magasból ezt nehéz volt véghezvinni, de neki sikerült. Pár pillanat múlva már meg is pillantották a menekülő siklót, felzárkóztak, és ekkor elindult egy lélegzetelállító, akciófilmbe való látványos pörgős hajtóvadászat. Szívesen leírnám, ezzel növelve eme remekmű színvonalát, sajnos azonban ez nem egy akció könyv, ezért nem érzem szükségét ezt megtenni. Az üldözött és eszement üldözője fél Koszorún átmentek, még végül egy bárnál, Amdul egy veszélyes mutatvány után kipörgette ellenfelét a levegőben, aki így irányíthatatlanná váló gépével lezuhant egy közeli kocsma negyednél. A roncsdarabok nem találtak el egy részeget sem, így viszonylag sikeresnek mondható volt a dolog. A merénylő azonban nem adta fel könnyen, kikászálódott a felismerhetetlenségig összetört immár inkább M- típusú gépéből és oldalát fogva megpróbált futva tovább menekülni. A két dzsedáj letette a siklót, nem messze a zuhanás helyszínétől, majd utána eredtek. Ez a része a történetnek azonban nem tartott sokáig, hiszen közeledett a fejezet vége. A menekülő végül egy hatalmas dugig megtelt kocsmába rohant be melynek stílusosan ’ KOCSMA’ volt a neve. Mikor beértek Ubi van rögtön megállapította, hogy okos ellenfelük van, hiszen ebben az alkoholos bódultsággal megáldott társaságban könnyű elvegyülni, mivel hogy sokan voltak.

- Na jó. Úgy érzem, hogy ketté kell válnunk, hogy sikeresen megtaláljuk az emberünk. – kezdte el a terv ismertetését a dzsedáj mester. – Nyilvánvalóan elbújni jött ide, úgy hogy légy óvatos.

- Igazságosan elosztjuk a munkát: te érzékeiddel keresd meg, járd körbe a helyet, kérdezgesd ki az embereket, én addig megiszok két felest és egy karkói zöldet.

- Ez neked az igazságos munkaelosztás? – háborodott fel Amdul, de tudta, hogy hiába. Mestere bármit megtehetett, amit csak akart, mert ő volt az öregebb, a tapasztaltabb, így hát jogot formálhatott arra, hogy kedve szerint ugráltathassa őt, miközben ő ittasan szórakozik, karaokeizik és fetreng. Az ifjú kedvtelenül kezdte el bejárni a kocsmát, de egyszer – egyszer azért az ajtóra sandított, hogy az alak nem próbál-e meg kisurranni.

Ubi van szépen lassan odasétált a pulthoz, és kikérte a már említett italokat, majd leült egy bárszékre. Szeme sarkából követte Amdult egy darabig, majd miután az kikerült a látómezejéből, ő is elkezdte pásztázni ezt a kulturális szempontból fontos helyet. Közbe többen akartak neki ’’ A ’’ kategóriás drogokat eladni, és néhányan fel is ajánlkoztak nekik. Lányok, fiúk és azonosíthatatlan neműek is. De ő elküldött mindenkit. A gyengébb felfogásúak kedvéért elővett egy acéllábast is, hogy azzal is szavait nyomatékosítsa, ám hirtelen egy figyelmeztető, fenyegető érzés fogta el. Szabadjára engedte magában a csít, majd mikor megtudta, amit akart, gyorsan előrántotta kékfakardját és hátra csapott vele.

Az üldözött alak – aki szemét módon odasettenkedett mögé, miközben a középkorú dzsedáj mester épp a drogdílereket üldözte el - összeesett, eszméletét majdnem elvesztette, de helyette végül csak a fél kezét. Ubi van elrakta fegyverét és a kíváncsiskodó tömeg felé nézett, majd ennyit mondott:

- Nyugalom, béke van!

Amdul időközben odasietett mellé.  Felsegítették a merénylőt, (a fiú kezet nyújtott felé, hogy felsegítse, de hamar rájött, hogy ez már lehetetlen) és kivitték a hátsó ajtón. Egy sikátorba érkeztek, ahol le is lökték az félkezű áldozatot. Amdul rögtön elkezdte a kihallgatást, méghozzá a tőle telhető legbarátságtalanabb hangnemben:

- Ha nem akarod, hogy levágjuk a másik kezedet is, mondd el, hogy miért akartad megölni Húzdmeg Vy Agra szex…szenátornőt?

A sebesült - a dzsedájok hamar megállapították róla, hogy nő – dacosan nézett maga elé.

Kenőmájassal félrehívta tanítványát.

- Ezt inkább bízd rám. – mondta, és meg sem várva Amdul válaszát visszatért a gyanúsítotthoz, és nagyon halk, lágy, nyugodt hangon szólt hozzá.

-  Ne haragudjon a fiú viselkedése miatt, kissé ideges. Tetszik tudni rosszul, érinti, ha egy pszichopata nő meg akarja ölni a barátját, majd a mesterét, és aztán hosszú és fáradtságos üldözés után még beszélni se akar. – hatásszünet. – Úgy hogy kérem szépen, ha nem akar fájdalmas kínok között, az életéért könyörögve meghalni, árulja el, amit tudni akarunk.

Ezután a dzsedáj mester eleresztett egy bíztató mosolyt és rákacsintott a nőre.

A merénylő láthatóan mérlegelte lehetőségeit, és végül az észérvekre hallgatva neki kezdett mondókájába:

- Megbízást kaptam egy fejvadásztól, aki sok pénzt és egy jó éjszakát ígért. Előbb telefonon keresett, aztán találkoztunk személyesen is. Előre fizetett, de a leszállópályán történt hiba miatt visszavette a fejét. Az ő megbízóját nem ismerem, csak annyit tudok, hogy ő rendelte el Ganaj Túró kiszabadítását is. A fejvadász neve…

A mondatot nem tudta befejezni, mert hirtelen egy nyíl fúródott a testébe. A két dzsedáj rögtön körbenézett és meg is látták a tettest. Egy tetőről lőtt, majd miután látta, hogy kiszúrták, aktiválta jetpackjét és elmenekült.

Ubi van a nőre nézett, aki egy darabig hörgött, láthatóan mondani akart még valamit, de végül csöndben maradt és becsukta szemét.

Feje félrebillent.

Ubi van és Amdul összenéztek majd rá a hullára, és megint egymásra, utána pedig a tetőre ahol az előbb még a gyilkos volt.

- Erről lecsúsztunk. – jelentette ki végül Amdul.

- Erről le. – összegezte Kenőmájassal is, és a nyíl eltávolítása és egy bizonyítékgyűjtő tasakba való elhelyezése után – ami mindig volt Ubinál. – visszaindultak a még mindig alvó Vy Agrához.