Start Watta

XI. Fejezet

Koszorú

 

 

Ubi van és Amdul lélegzet visszafojtva nézték, ahogy a rejtélyes harcos csapást, csapás után mér Kongra.

- Talán tenni kéne valamit. – javasolta Amdul. – Nem?

- Mondasz valamit.  – mondta Ubi, de utána nem folytatta.

- Hát ezt megbeszéltük. – összegezte magában Amdul és tovább nézte a harcosokat, miközben azon gondolkozott, hogy mit kért tőle Kong, mit is kell mondania Ubinak.

King Kong kezdett fáradni, míg ellenfele arcán a fanatizmus szörnyű jelei jelentek meg.

Ubi van látta ezt, és rögtön egy mentő megoldást ötlött ki.

- Pilóta, szálljon fel a gép, de ne túl magasra, mert különben megütlek. – adta ki a parancsot a dzsedáj. – De a rámpát hagyja nyitva. – tette hozzá ezt a mellékesnek nem mondható dolgot.

Ekkor jutott eszébe Amdulnak, hogy a felszállási parancsot kellett volna továbbadnia, de ez a dologmegoldódott magától.

A hajó felemelkedett, és Kong felé repült. Az idős dzsedáj nagyon megörült ennek, majd egy cukahara – ami a mester specialitása volt – után a shit mögé került, és mire az megfordult, a dzsedáj mester a hajó rámpáján volt. Igen, mondjuk logikusabb lett volna megölni, de akkor ez a könyv sem folytatódna. Aminek persze egyesek örülnének, de ők csak a konkurencia. Iszonyúan féltékenyek, a múltkor például…

A rámpa becsukódott, és King fáradtan esett össze a hajó, tároló részébe. Nemsokára megjelent tanítványa, nyomában a kis Amdullal.

- Jól vagy, mester? - kérdezte Ubi, bár ez is hülye kérdés volt.

- Szerinted jól vagyok? – kezdett dühöngeni Kong. – Szerinted jól vagyok? Jól? Hogy tehetsz fel ilyen hülye kérdést? Most harcoltam egy olajos fejű elmebeteg és valószínűleg piromániás csávóval, és te megkérdezed, hogy jól vagyok-e? Igen, k…a jól vagyok, csodásan, majd kiköpöm a tüdőmet, de jól vagyok.

A mester egy pillanatra levegőt vett, és ezt kihasználva Amdul gyorsan feltette a következő, nagyon lényeges kérdést:

- Akkor nem tudod ki volt?

A mester fején látszódott, hogy kezd lenyugodni és Amdulnak már nagyon higgadtan válaszolt:

- Nem, sajnos még nem találkoztam vele előtte. De úgy harcolt, mint egy dzsedáj. – gondolkodott el Kong. Szerintem a királynőt kereste.

- Uhh – foglalta össze a dolgot Ubi.

- Most akkor mihez kezdünk? – kérdezte a kisfiú, akiről kiderült, hogy a társaság legértelmesebb tagja.

- Türelemmel várunk. – válaszolt neki King Kong.

- No meg kajálunk. – tette hozzá Ubi van, aki még most is a hasára gondolt.

Amdul elkomorodott.

- Úgy értem hova megyünk?- kérdezte.

- Ja, Koszorúra.

- Lenne még egy kérdésem: – fordult Amdul az előbb válaszoló Ubi felé. – Mi a fészkes fenének megyünk mi oda?

- Azért hogy a királynő meggyőzze a Szenátust arról, hogy el kell fogni Ganaj Túrót.

- De, - ha ez elmúlt napokban sikerült jól megértenem a sztorit – a helyttartó leigázta Na Bút. Ez nem törvénybe ütköző? – tette fel a fiú ezt a roppant logikus kérdést, hiszen ő csak ilyeneket tudott.

- De, az. – válaszolt atyai türelemmel Kong, és már sejtette mi lesz a következő kérdés.

- Akkor, mint törvénysértőt, nem kéne alapból is elfogni? Úgy értem, miért is kell Vy Agra királynőnek meggyőznie erről a szenátust?

- Tudod, Ganajnak elég nagy droid serege van. Sajnos a kubaiak nincsenek annyian, hogy vissza tudjuk foglalni a bolygót. De ha a köztársaságot sikerül meggyőzni, akkor az ő segítségükkel, már sikerülhet. – válaszolta Kong.

- Értem. – hazudta Amdul.

Ezzel felálltak és elindultak a hídra, hogy megnézzék mi a helyzet.

 

 

*

 

 

- Elmondtam már, fogalmam sincs róla, hogy hol van a királynő. Miután leütöttek, itt ébredtem. – kelt ki magából Cu-na-mi. Ezért a viselkedésért nem lehet megróni, hiszen már három órája kínozták a nagy büdös semmiért. Persze felvetődhet a kérdés, hogy a francba lehet egy féllábú és félkarú embert kínozni. Végülis szerencsétlen már elég sokat szenvedett.

De a testi hiány egyáltalán nem hatotta meg a helyttartót.

- Ne hazudj kutya! – ordított fáradt hangján. Azért neki sem volt könnyű dolga, hiszen már egy ideje neki is ezt a mondatot kellett ordítania újra és újra. Szegény Ganaj Túró.

- Anyád a kutya. – káromkodott a katona.

- Maga az egyetlen ember, aki segíthet a királynőnek a palotába való bejutásba. Ne akarja már bemesélni, hogy előbb leütötte majd itt hagyta magát. Ennyire még Íti se hülye. – mondta Ganaj és a fent említett segédre mutatott, aki épp az orrában turkált, majd meg is ízlelte a váladékot.

- Na jó talán az.

- Nem ő ütött le, hanem valami törött lábú muksó, és de képesek voltak itt hagyni.

- Na jó, vezessék el innen. – mondta a helyttartó.

Két droid odalépett a katonához, majd elvezették a trónteremből. Mert hogy ott voltak.

- És mi van, ha tényleg nem tud semmit? – kérdezte Íti, aki még hitt az igazságban, még akkor is, ha ő pont ellene harcolt.

- Nos, ez igen valószínű. Nekem is ártatlannak tűnt. Pedig elég büdös volt. –osztotta meg Ganaj Túró, véleményét segédjével.

A helyttartó leült a trónjára, majd elővett egy zacskó zöldet. Besodorta és rágyújtott.

- Uram, maga nagyon sokat füstöl. Kezdek aggódni. – aggódott Íti.

- Ne törődj velem, az az anyám dolga. Tényleg fel is hívom. – merengett el Ganaj és már nyúlt volna a telefonért, amikor az megcsörrent.

Íti és főnöke egymásra néztek.

- Ez egy kicsit ijesztő, nem uram? – rezelt be Íti.

- Hát, végülis a mama mindig is tudta, hogy mikor kell telefonálnia. – gondolkodott a helyttartó.

- De, mi van akkor, ha Sicosito nagyúr az? – rezelt be, az előzőnél is jobban Íti.

Ganaj Túró elkomorult. Sőt, igazából ő is nagyon befosott.  A telefon továbbra is csörgött és a helyttartó jobbnak látta ha felveszi a készüléket. Főleg ha tényleg az hívja őket, akit Íti mondott.

- Igen? – szólalt meg vékony hangján Ganaj Túró.

- Hogy van az, hogy mindig én hívlak téged, te féreg? – hangzott fel a kegyetlen hang.

A helyttartó megkönnyebbülten válaszolt, az előbb feltett kérdésre.

- Bocsáss meg anya, csak mostanában nagyon sok dolgom van.

- Ez nem kifogás kisfiam. – kezdte kedvesen Ganaj mama, aztán bekeményített. – Ha havonta kétszer nem fogsz megkeresni, esküszöm a halott apádra, hogy megkereslek és levágom a szép kis kacsódat, nagyapád régi baltájával.

- Oké mami, ezt megbeszéltük. – válaszolt a helyttartó, aki mindig is szerette a kicsit elmebeteg édesanyját.  

Ekkor azonban kopogtattak az ajtón. Íti, aki viszont nem így érzett a Ganaj mama iránt, elindult kinyitni az ajtót.

Ekkora már Ganaj Túró és elintézte a telefont, és teljes figyelmét az ajtó felé irányította.

A helyttartó nem várt senkit, épp ezért ideges lett egy kicsit. Darts Sicosito nem hívta már egy jó ideje, amiből egyenesen következett, hogy lehet úton volt valahová. Lehet pont ide.

Íti odaért az ajtóhoz, és egy határozott mozdulattal kinyitotta azt. Íti sokat edzett erre a műveletre, és nagyon örült, hogy végre kinyithat egy ajtót.

Az öröme, csak úgy mint az ereje, most elszállt. Az ajtóban ugyanis egy olyan ember állt, akinek nem kellett volna ott lennie. Egy nagyon sötét alak, sötét tettekkel a háta mögött.

(Mármint nem közvetlenül, csak átvitt értelemben. – a szerk.)

Az alak nem volt más mint Darts Mól kút. Arcán düh és olaj volt látható, és a beinvitálást meg sem várva besietett a trónterembe. Íti félve nézett utána, míg a helyttartó pedig ugyan ezt tette, csak elé. Gyorsan felpattant a trónról, mintha csak hely’t tartott volna a shitnek, aki élt is ezzel a lehetőséggel és leült Ganaj Túró helyére. Elővette adóvevőjét, és tárcsázott. Ganaj Túró nem is tudta mit gondoljon. Egyrészt örült, hogy nem a csí sötét nagyura van itt, másrészt viszont egyik shit olyan mint a másik.

Arra viszont, hogy a két shit egyszerre legyen ott, mmár végképp nem számított. A Darts ugyanis mesterét tárcsázta, aki annak a rendje és módja szerint meg is jelent. Ráadásul ez így még rosszabb volt, ugyanis amíg a mester előszeretettel fenyegetett, a tanítványa be is váltotta a fenyegetést. A helyttartó érezte hogy szorul a nyaka körül a hurok.

Amiről kiderült, hogy csak a segédje volt.

- Nagyúr, a terv szerint megérkeztem a Na Búra. – jelentett alázattal Darts Mól kút.

- Helyes. – nyugtázta Sicosito nagyúr.

- Akkor most mi a parancsa, mester?

A Darts mester vetett egy pillantást a helyttartóra és a nyakán lógó segédjére és csak ennyit mondott:

- Tartsd nyitva a szemed.

- Értem, mester. – értette meg Darts Mól kút, mert hogy okos szadista volt ő, majd bontotta a kapcsolatot.

- Még, hogy tartsam nyitva a szemem, ennél hülyébb parancsot se hallottam még. – zsörtölődött magának a shit.

A helyttartó és segédje továbbra is mozdulatlanul álltak.

A shit, egyszer csak megfordult és rájuk meresztette sötét szemét.

- Hozzál kávét! – parancsolta, mély hangján Mól kút.

- Máris uram! – szalutált a helyttartó és indult volna kávéért,  amikor a shit megszólalt.

Megint.

- Nem te, hanem a segéded. Te itt maradsz.

- Íti nem is válaszolt, csak gyorsan kirohant kávéért, magára hagyva a helyttartót.

- Te, idejössz mellém, és segítesz nekem megszervezni a védelmet. – ordított a gonosz Darts.

- Milyen védelmet, nagyúr? – értetlenkedett Ganaj Túró, akinek halvány lila gőze se volt róla, hogy a sötét Mól kút miről beszél.

- A királynő és ostoba csatlósai vissza fognak térni, hogy visszaszerezzék a trónt. Ezt nem engedhetjük. – válaszolt a shit, a szokásosnál jóval nyugodtabban.

- Értem, uram. De a dzsedájokat, hogy intézzük el? Ellenük nem küldhetünk droidokat, a hangárban is nagy…

- Hallgass! – szakította félbe a helyttartó beszédét Mól kút, akit ez egy kicsit megviselt. – A dzsedájokkal én foglalkozom!

Ganaj Túró, ránézett az első látásra elmebetegnek tűnő shitre, és megállapította, hogy másodjára is elmebetegnek tűnt. Arcán fanatizmus lett úrrá, a helyttartó nem tudhatta, azt amit mi, hogy a shit személyes bosszút akar állni, a dzsedájokon, különösképpen az egyiken. Az idősebben, aki a Tatún elbánt vele.

- Közeledünk Koszorúhoz. – jelentette távkommunikációval ezt a nagyon lényeges információt a pilóta, akinek már így is egy sorral több szövege lett, mint amit eredetileg kapott volna.

- Rendben van. – mondta King Kong, a hajó másik végéről, szintén a távolság áthidalására alkalmas eszközzel, ami jelen esetben nem az autó.

Vagy a busz.

Vagy a vonat.

De a lényegre visszatérve, a dzsedáj mesternek még csak mostanra sikerült kipihennie magát. Az ő korában, az ilyesfajta harc elég megerőltető. Bezzeg ha Ubi van harcolt volna.

Ilyen gondolatokon járt a dzsedáj esze, mikor a fent említett ember megjött a kajával.

- Mester, kész az ebéd, amit két órája rendeltél.

- Most már, nem kell. Mindjárt leszállunk, inkább ülj le te is és csatold be magad. Az ebédet meg add oda Jár Járnak.

Ő majd megeszi.

- Értem, mester. – értette meg Ubi van, akiről eddig az jött le ugyan, hogy idióta, de azért egy-két dolgot ő is értett. Bár ez elég ritka volt.

- Amúgy Amdul hol van? – jött a spontán kérdés Kingtől, a Kongtól.

- Elöl van a pilótákkal, épp a repülőgép vezeté… - Ubi van nem tudta befejezni a mondatot, mert a gép ekkor hirtelen átment függőlegesben, ami elősegítette a hajó gyors és fájdalmas földet érését.

De az írói gondviselés megmentette őket, ugyanis a pilótának, volt annyi lélekjelenléte, hogy visszavegye az irányítást. Így pár perc múlva a hajó ismét vízszintesbe volt. Ubi van felállt és kulturáltan elindult hányni.

- Miután kihánytad magad, szólj a pilótának, hogy ne engedjék Amdult a kormány közelébe, kérlek. – szólt a dzsedáj mester.

Az ifjú dzsedáj elindult, hogy a fent említett cselekvéseket elvégezze.

Mármint ebben a sorrendben.

Mert hát ugye, a pilóta se örült volna ha arcon hányják.

De hát ki örült volna? Állandóan ugráltatnak, és állandóan csak a repülés. Az elején izgalmasnak, kalandosnak indul, de aztán azon kapod magad, hogy unod. Az alkohol kilőve, hiszen az még szárazföldön is nagyon veszélyes, ha volán mögé ülsz, hát akkor képzeljük el milyen a levegőben. Az ember tehát nem ihat, és még a benzinkútnál se állhat meg pihenni. A fizetés alacsony, és ezek után ráadásul még a te arcodra nyomja ki valaki a taccsot. Hát nem lehet kellemes.

Ubi van, miután végzett a vécén, mestere kérésének eleget téve, elindult a híd felé. A két helyiség nem volt túl messze egymástól, de az úton így is összetalálkozott jó pár emberrel. A királynő kabinja előtt kubaiak álltak őrt, míg Q-ka és az egyik kubai épp sakkozott az egyik másik – nyitott ajtajú – kabinban. Jár Jár Szarni pedig…

Hát ő speciel nem tartózkodott a hajón.

Azt hogy miért, most ne firtassuk.

Szóval az történt, hogy még induláskor megpróbálta ellopni Ubi van színes  fakardját, mert kíváncsi volt hogyan működik.

Jár Jár sikerrel járt, olyannyira hogy aktiválni is tudta, ezt a gyilkoló eszközt. Elkardozott magában, csak az volt a baj hogy hülye volt. Ez az apróság, azonban most nagy bajba sodorta. Nem vette észre a mögötte közeledő Pannon kapitányt. Az egyik óvatlan mozdulatban, a genny hátra csapott a karddal, ezzel sebet ejtve a katonatiszten. Pannon nem vette ezt jó néven, és miután ártalmatlanná tette Jár Járt egy baseball ütővel, kötelet kötött rá, melynek a végét, a hajó végéhez erősítette, majd mikor felszállt a hajó, kihajította a hajóból, melynek következtében, a genny most a hajó mögött légsíelt.

Mintha sokszor szerepelne a hajó szó.

Csak épp nem szándékosan.

A hídra érve, Ubi van elégedetten látta, hogy a hajó vezetői urai a helyzetnek. Amdul kezét a lábához ragasztották, és bevágták a sarokba.

A hídon lévők közül, senki nem vette észre az ifjú dzsedáj jöttét, és ennek Ubi kivételesen örült is. Kenőmájassal még csak most vette észre, hogy a hajó már belépett Koszorú légkörébe.

Sőt igazából leszálláshoz készült.

Ubi van elővette komlinkjét:

- Mester, megérkeztünk Koszorúra, a hajó most kezdte meg a leszállást.

- Rendben van. – hangzott a nagyon megerőltetett válasz a dzsedáj szájából.

 

 

 

*

 

 

- A Szenátusi gyűlés nem sokára elkezdődik – jelentette be egy teljesen jelentéktelen ember, akinek köbö ennyi szerepe volt , és még sztár gázsit se kapott, ezért az alakításáért.

A királynő, és Pannon kapitány, lelkiekben felkészült a nagy beszédre, amellyel meggyőzik Alfateam kancellárt, arról hogy támogassa a Na Bú visszafoglalását. Azt a kancellárt, akiről két résszel később kiderül, hogy egy elmebeteg, shit lovag.

De ezt majd akkor.

A lényeg az volt, hogy ezen múlt minden. A királynőnek fontos volt, hogy legyen minek a királya lenni, mert most jelenleg úgy tűnt, hogy a helyttartó a király. Ha ezután a mondat után is tudod követni a dolgot, akkor elmondom, hogy Vy Agra és hű segédje belépett egy helyiségbe, ahol az első sorban említett gyűlés fog történni. Az egész szoba alig volt pár négyzetméteres, és a helyzetet tovább rontotta, hogy a szenátorok, vele együtt háromszázharmincnégyen voltak. A szoba közepén egy emelvény volt a kancellárnak, aki persze pont ezért nem igen szorongott. A királynő tudta, hogy egy hosszú, rettenetes, büdös gyűlés lesz ez is.

- A királynő tehát ezekben a percekben kezdte el a tárgyalást. – fejezte be, a jó előre megírt, minden részletre kitérő jelentést King Kong, a kudarcba fulladt tárgyalástól kezdve a kettővel ezelőtti oldalig tartó történésekig.

A dzsedáj tanács tagjai, köztük a két főalak, Joghurt és Ész Winetu egymásra néztek. A végső kérdést az alig nyolcvanöt centit elérő Joghurt tette fel:

- Ubi van. Te meleg vagy?

- Nem. – hazudta Ubi van. Nem kapta fel a vizet, eddigi élete során, sokszor tették fel neki ezt a kérdést. Igazából már kezdte megszokni a dolgot.

- Mester, nem lehetne, hogy a tanítványom nem identitását firtató kérdést, ne most beszéljük meg? – vetette fel a dolgot King Kong, aki úgy érezte, hogy meg kell védenie tanítványát.  Egyrészt azért, mert ez magánügy,  másrészt azért, mert ott volt Amdul is. Ezt egy ifjú előtt megbeszélni, nem a legnyerőbb ötlet.

- De, persze. – mondta Joghurt, de látszott rajta, hogy figyelmét még mindig ez  a téma kötötte le. 

Ész Winetu és látta rajta ezt, ezért úgy döntött, hogy átveszi az irányítást:

- Mit tudsz erről a bizonyos olajos képű harcosról?

- Hát, semmit mester. De úgy harcolt mint egy képzett dzsedáj. Szerintem shit lovag volt.

- Az lehetetlen. – szólt közbe Ki- Aki- Mondja. – A shitek már rég kihaltak.

-  Így van. – helyeselt Ész Winetu. – De mindegy, egyelőre az a fontos, hogy kísérd haza a királynőt és segíts neki amiben tudsz, talán a Na Bún kiderül ennek a sötét harcosnak a kiléte.

- Rendben, mester.

- Ha jól értettem a jelentésed akkor szeretnél a fiúból dzsedáj lovagot faragni. – váltott témát Winetu mester, aki nem ragatt le olyan lényegtelen témánál, mint Ubi van magánélete.

- Így van mester. – helyeselt King Kong. – A fiú nagyon tehetséges, és vele van a csí. Ezt te is érzed.

- Nos, a fiúval tényleg ott a csí, de már öreg. – mondta szigorral Ész. A dzsedájokat egy-két évesen visszük el otthonról, hogy utána a sok pia és drog hatására elkezdjenek hinni a csíbe, és elfelejtsék az igazi családjukat. De még ha szemet is hunynánk a kora felett, akkor is ott van az a másik dolog.

- Ubi van? – kérdezett rá a válaszra King Kong.

- így van. Egyszerre nem lehet két tanítványod, tiltja a vallásunk.

- De mester, már kész vagyok a próbákra, hidd el, lehetek dzsedáj mester. – szólt közbe Ubi van

Ész Winetu elmerengett. Egyenként végig nézett a Dzsedáj Tanács tagjain, akik erre vállrángatással válaszoltak, ezzel jelezve, hogy őket nem igazán érdekli a dolog.

Winetu végül Joghurtra, a nagymesterre nézett.

- Mit gondolsz?  Adjunk esélyt a fiúnak?

Joghurt továbbra is merengett a semmibe, majd ránézett Winetura és aztán Ubi vanra, majd megszólalt:

 -Ez biztos meleg!