Start Watta

IV. Fejezet

Sötét erők ébredése

Az éjjel sötét volt. Ez nem egy megdöbbentő felfedezés, csupán a drámai kezdés miatt nem árt kijelenteni, hogy sötét volt. Koszorú egén a holdat, csak pár felhő tarkította. A börtön előtt szokás szerint két őr állt, állig felfegyverezve, és a tengert nézték. De hogy minek nézték, azt nem tudni. Az Al Katraz Koszorú leghíresebb börtöne volt, egy kis szigeten helyezkedett el, mert így a tenger miatt nehéz volt a szökés. Kivéve, persze ha az embernek volt hajója, mert akkor nem. De ahhoz ki is kellett jutni az épületből, ami már egy fokkal bonyolultabb volt. Viszont bejutni…na az könnyű volt. Hehe. A legkisebb bűncselekményért is lecsukták már az embert, mert Alfateam kancellár ezzel akarta megszilárdítani a Köztársaság erejét. Ezért, ha csak egy rágót is lopott valaki a boltból, már küldték is az Al Katrazba, ahol kevés kaja volt, még kevesebb alkohol, viszont napi rendszerességgel voltak nemi erőszakolások és az őrök részéről verések. Néha napján egymást verték, de általában a szerencsétlen rabokat, akik nem is csináltak semmit, csak épp arra jártak. Tehát bekerülni ide nem volt nagy kunszt. Csak ha nem követtünk el semmit, mert akkor viszont már nagyobb. A rengeteg őr és videokamera valamint biztonsági high-tech eszközök miatt, kétszer is meg kellett gondolnia annak aki, mondjuk ki akart szabadítani valakit.

A két őr csak nézte a hullámzó tengert és a benne csapkodó hajótöröttet, így aztán nem vették észre a mögöttük lopódzó csuklyás alakot. Az alak eltöprengett, hogy vajon legyilkolja-e a rend őrzőit, vagy hagyja őket fuldoklókat nézni. Mivel a célja más volt, végül az utóbbit választotta.

De csak ezért!

A falmentén észrevétlenül eljutott a bejáratig. A gond az volt, hogy körülbelül eddig volt megtervezve a szöktetés.

- Na, most mi van? – kérdezte magától a sötét alak, és csapkodta magát, amiért ilyen meggondolatlan volt.

A probléma azonban magától megoldódott, ugyanis a bejárati vaskapu kinyílt. Két újabb őr menetelt ki rajta, és a tengert bámulók felé tartottak.

- Valószínűleg az őrségváltás! Ezt a mázlit. – beszélt továbbra is magában a csuklyás. Sokszor volt már emiatt pszichológusnál, de eddig semmi újat nem mondtak ezzel kapcsolatban. Skizofrén és kész.

A két újonnan érkezett őr elment mellette, ami után áldotta magát, hogy feketében jött, mert így aztán nem vették észre. Sötét is volt, az épület is fekete, meg ő is így minden összevágott. Ahogy a két őr már csatlakozott a tengert bámulókhoz, ő simán beiszkolt a nyitott kapun. Egy hatalmas, kivilágított területre érkezett, ami nem mellesleg egy aknamező volt. Erre a mi gonosz hősünk hamar rájött a taposó aknát ábrázoló képről, ami ki volt rakva a homokba, a kapu után rögtön. Az aknamező másik végén pedig egy fémajtót pillantott, meg ami a cellákhoz nyílt, előtte és körülötte a tornyokban pedig sok-sok őr.

- A csendes megközelítés nem fog menni, - kezdte a gondolatsort a sötét alak, majd elmosolyodott, ami a csuklya és az alatta lévő sisak miatt nem volt egyből észrevehető. – tehát akkor marad a tűzpárbaj.

Az udvaron véletlenszerűen pásztázó reflektorok egyike ekkor rátalált a behatolóra. Az erre ledobta magáról fekete köpenyét és páncéljához rögzített tokjaiból kirántotta fegyvereit. Mind a kettőt.

- Kapjatok el, ha tudtok! – ordította hangosan, majd a hátára rögzített jetpackkal felrepült a magasba és ész nélkül lövöldözni kezdett, minden börtönőrre, akit csak megpillantott. Természetesen senki sem volt rest, és jött a választűz is. A repülő betolakodó lőtt mindenfele, miközben szépen fokozatosan az aknamező vége felé ért, ott aztán kikapcsolta a hasznosnak bizonyult repülő eszközét és likvidálta az ajtó előtt lévő őröket.

- Riadó! Riadó! Mindenkinek, behatoló a börtönbe, ismétlem behatoló a börtönbe! – harsant megkésve a kihangosított rádió, azoknak, akiknek a szellemi kapacitását meghaladta az, hogy meghallják a lövöldözések zaját.

- Azt hiszitek, elbánhattok Tango Fejjel? – kérdezte diadalittasan inkább magától, mintsem a lepuffantott őrtől a behatoló. Szegényt valószínűleg nem szerethették a szülei, azért beszél ennyit magában és ezért van ilyen neve. Most már azonban csak az egyik pisztolyát használta, a másikat a tokjába süllyesztette, majd egy az övén lévő zsebéből előkapott egy kis robbanóanyagot. Az ajtóra helyezte, majd fedezékbe vonult és megnyomta a detonátorként funkcionáló gombot. A robbanás kicsi, ám annál hatásosabb volt. Az ajtó berobbant, így Tango - továbbra is az őrtornyokból rázúduló lövések közepette – könnyen be tudott hatolni a börtönblokkba. Bent se volt azonban sokkal jobb, ahogy beért már fogadhatta is a lézereket, rögtön bevágta magát egy nyitott cellába, és a falának feszülve viszonozta a tűzet. Egy darabig ez így ment, majd Tango eltette másik fegyverét is, és a karján, a páncélban elrejtett gombokat keresve le is nyomta azokat. A páncélból egy ismerős épület, az Al Katraz tervrajzának holografikus képe jelent meg, a közepén egy piros pöttyel.

- Nincs már messze. – nyugtázta Tango Fej. A tervrajzot – pár gomb benyomása után – eltűntette, és ismét kezébe fogta a fegyvereit, majd kirúgta magát a faltól és elindult vakon előre miközben lőtt, lőtt és lőtt. Páncélja jól viselte a becsapódó lézereket, de Tango Fej tudta, hogy nem bírja sokáig. A cellák mellett elhaladva, azok számát kereste, de amit keresett nem találta meg.

- Itt kell lennie. – suttogta, miközben lövöldözött továbbra is, majd hirtelen megtorpant. Üres volt ez a blokk, ami nyugtalanította a betörőt, viszont a páncélja már kezdte megadni magát, ezért inkább szétlőtte a rácsokat és berohant, hogy ismét biztonságba tudhassa magát. Ahogy berohant, még megfordulni se tudott, mert hirtelen nagy és fájdalmas ütés érte a fejét. Tango Fej lerogyott a földre, szólni akart, azonban nem tudott, mert újabb ütés érkezett és a világ elhomályosult.

*

- Riadó!  Riadó!... – szólt a hangszóróból a jól ismert börtönrádiós hangja. Ganaj Túró meggyötörten hallgatta, mivel már háromnegyedórája ismétlődtek ezek a mondatok.

 - Most komolyan! Nem lehetne lelőni a palit? – háborgott a helyttartó a fülét fogva.

Az egyik felfegyverzett őr válaszolt neki:

- Maradjon csendben és húzódjon a falhoz, mert még le találom lőni magát!

A helyttartó arca eltorzult a dühtől, de nem válaszolt. Nem mert válaszolni, mert még a végén idő előtt meghal, és ezt nem szerette volna.

Nagyon nem.

Az is elég volt neki, hogy nap, mint nap kínozták reggel, délben és még este is lazításképp. Tíz éve csücsült már ebben a cellában és ez alatt az idő alatt, nem igen volt olyan nap, hogy ne átkozta volna el magát, amiért lepaktált Darts Sicosito nagyúrral. Valójában azért az elején reménykedett még abban, hogy szövetségese esetleg kimenti, de öt-hat év után ez a lelkesedése is letört. Sokszor átkozta meg a sith sötét nagyurát, nem egyszer el is játszotta, hogy mit mondana neki, ha kiszabadulna (ekkor a nagyúr szerepét egy wc kefe játszotta. – a szerk.). Most is kezébe ragadta a műanyag eszközt, amiről az őrök nem tudtak, mivel nem szabadott volna ott lennie a cellába. Ennek az volt az oka, hogy egy okos és ügyes bűnöző könnyen fegyverré alakíthatta volna ezt a nagyon büdös és fontos eszközt. A helyttartó azonban nem volt okos ember, tehát jó eséllyel akkor se vették el volna tőle az őrök, ha tudják, hogy ott van. De nem tudták, tehát nem volt mit tenni.

- Vajon mi lehet ez a riadó? – vetette fel az egyik őr a másiknak miközben előreszegezték fegyverüket és úgy tettek mintha lenne is előttük valaki.

- Nem t’om. Biztos csak valami riadó. – felelte amaz. -Menjünk előre és nézzük meg.

Mindketten elindultak előre hát, magára hagyva a helyttartót és a fegyverként funkcionáló kefét.

Ganaj Túrónak kissé rosszul esett, hogy nem nézik olyan találékonynak, hogy ott hagyjanak egy őrt az esetleges szökési kísérlet miatt. Bosszankodva várt, és próbált hallgatózni, hátha megtud valamit. Az udvar felől lövések dördültek és robbanások rázták fel a börtön ’’lakóit”.

- Mi a f.. – kezdte el a helyttartó, ám nem fejezte be. Az udvarra nyíló ajtó ugyanis berobbant, vele két őr hullája. Ganaj Túró gyorsan a falhoz húzódott, magához szorította fegyverét egyik kezével, másik kezét a szájába tette, és megfeszült idegekkel várta, hogy mi lesz.

*

Tango Fej ordibálva kelt fel a földről. Még mindig homályosan látott, és mind e mellé rettentően dühös volt. Ahogy sikerült kissé feltápászkodnia megint leütötték, és ez már kezdett az idegeire menni.

- Állj! Elég már! Azért jöttem, hogy kiszabadítsam! – kiabálta. Nem volt biztos benne, hogy a mondanivalója eljutott a címzetthez, mivel az életben maradt őrök, még mindig lőttek felé. Hamar kiderült azonban, hogy nagyon is eljutott a fogolyhoz, mivel sikerült végre felállnia, anélkül hogy agyoncsapták volna. Látása lassan kezdett kitisztulni, és rögtön észrevette, hogy még több lövés érte a páncélját. Gyorsan beállt a falhoz, és támadója felé fordult, miközben elkezdte viszonozni a tüzet. Megint.

- Ganaj Túró? – kérdezte a vékony, zöldbőrű, piros szemű, megnyúzott alaktól Tango.

Az alak egy wc kefét szorongatott, és a helyttartó kiszabadítására küldött Tango ezt azonosította támadó fegyverként.

Az alak bólogatott, de azért nem mert leereszteni a kefét. A behatolónknak fogalma se volt, hogy miképp került a helyttartóhoz egy budi kefe, azt meg végképp nem tudta, hogyan okozott neki ez akkora fájdalmat, de most jelenleg nem is érdekelte. Folyamatosan tüzelt a börtön elszánt őreire.

- Ide figyeljen! T-Rex küldött magáért valami Sicosito parancsára. Maradjon mellettem, mert mindjárt futnia kell.

Ganaj Túró továbbra se válaszolt, csupán bólogatott, hogy vette a parancsot.

Tango Fej ezzel is beérte, és most már teljesen az őrökre koncentrált. A baj ott kezdődött, hogy a börtön nemes és szadista őrei közben megsokszorozódtak, nem véletlenül volt az Al Katraz Koszorú legjobb börtöne. Nem a korszerű technika miatt volt az elsők között, hanem az elfogyhatatlan smasszerek miatt, és persze a napi háromszori verés is híres volt. Tango Fej mérlegelte a helyzetet, mivel nagyszerű és éles eszű fejvadász volt, és rájött, hogy így ez nem jó.

- Oké, változtatunk a stratégián. – mondta, és előkapart egy kis robbanóanyagot az övéből. Rádobta a falra, ahol meg is tapadt, majd a helyttartót magával rántotta a földre. A hatásra nem kellett sokat várni, a fal kirobbant. Ez megnyugtató volt, mert a be is robbanhatott volna, és így a törmelékek komoly gondot okozhattak volna nekik.

De!

Kirobbant.

A fejvadász magához szorította a helyttartót, és nem a ferde hajlama miatt, hanem hogy miután aktivizálta a jetpackjét kiröppenhessen vele a frissen robbantott lyukon. Miközben Tangoék kifelé tartottak, a fejvadász még lőtt egy sort a bent sipítozó, csodálkozó őrök felé, majd szép lassan lőtávolságon kívűl repültek.

Miután átrepülték a tengert, Koszorú kikötőjében szálltak le, közvetlenül egy konténer mögött. Az igazság az, hogy csak Tango szállt le, Ganaj inkább leesett, mivel a fejvadász nem akarta már tovább cipelni.

Bár jó pár kilométerrel arrébb voltak, még mindig tisztán lehetett hallani az Al Katraz riadójelzéseit.

- Nincs sok időnk, siessünk innen. – hadarta Ganaj Túró, aki lassan felfogta a körülötte zajló eseményeket, és most már nem félt megszólalni.

- Egy kicsit még tudunk várni. – mondta halkan Tango Fej, még is olyan volt, mintha parancsolta volna.

Megnyomott pár gombot a kezén lévő konzolon, majd a szerkezet tárcsázott. Hirtelen egy alak hologramja jelent meg. Sűrű, ősz haja és szakálla volt, és rajta is sötét kezeslábas és köpeny volt. Övén pedig egy olyan fegyver volt, amit Ganaj Túró egyből felismert. Csak úgy, mint magát a személyt. Még mikor tíz éve elkezdte a kegyetlenkedést, volt a Köztársaságban valaki, aki teljesen egyetértett az ő törekvéseivel. Egy dzsedáj, aki a Köztársaság átszervezését akarta. Ez az alak Kuglóf gróf volt, aki megunta a korrupt politikusokat, a csaló hazug embereket, és a rengeteg mocskot hazájában. Ezért kilépett a Dzsedáj Tanácsból és szélsőséges csoportot alakított a Köztársaság ellen. Mindez közvetlenül a helyttartó letartóztatása előtt történt, így Ganaj Túrónak volt szerencséje tárgyalást folytatni a gróffal.

- T-Rex! Megvan a csomag. Most? – mondta a hologramnak Tango Fej. Ganaj Túrónak fogalma se volt, hogy miért hívják Kuglófot T-Rexnek, de momentán ez nem zavarta.

-  Cső Kuglikám, mi a helyzet? – ordított a helyttartó, mielőtt a gróf válaszolhatott volna a fejvadásznak.

Kuglóf gróf arca elsötétült, úgy tűnt, hogy ő egyáltalán nem tartja olyan jó barátjának Ganajt, mint ahogy ő azt hitte.

- Kussoljál! – ripakodott rá a gróf, majd Tangora emelte tekintetét. Nem tudni, hogyan csinálta. – Vigye ezt a barmot, az idióta segédje és a droidja mellé.

- Értettem. – értette meg a fejvadász a parancsot, és már épp bontani akarta a kapcsolatot, mikor T-Rex ismét megszólalt. Hangja még így a hologramon keresztül is mély és öblös volt, így elég ijesztőnek hatott.

- Várj még egy szóra. Ha leszállítottad a helyttartót, menj a Szenátusi épülethez. Vy Agra szenátornő még mindig életben van, ami nagy hiba. A keleti szárny, negyedik emeletén van a szállása. Tedd, amit tenned kell, és lehetőleg most ne cseszd el, mint a leszállópályánál. – majd ismét Ganaj Túróhoz fordult. – Magát várják egykori társai, és egy járattal a Genyenózisra jönnek.

- Miért mennék én oda? – értetlenkedett a helyttartó, bár egykori riválisa meggyilkolásának tervezése nagy izgatta. – Most szabadultam a börtönből, megyek a tengerpartra és egésznap vedelni és csajozni fogok.

- Azért szabad, mert én azt akartam. – szögözte le egy szögbelövővel Kuglóf gróf, ezt a roppant fontos dolgot. – Ezért elvárom, hogy a Kereskedelmi Szövetség támogasson a seregével, Köztársaság elleni harcomban.

Tango Fej kezdte sejteni, hogy Vy Agra ex királynő megölése azért szükséges, hogy a helyttartót befolyásolni tudják ebben az ügyben. Feltételezhetően Ganaj Túró is rájött a dologra:

- Tehát gondolom a némber megölése is ezért fontos. Ezzel akar lefizetni, igaz?

- Hát, igen! – jelentette ki Kuglóf gróf minden köntörfalazás nélkül, majd hozzátette:

- Na és működik?

- Igen. – mondta határozottan a helyttartó. – Kész vagyok segíteni.

- Pompás. – könnyebbült meg a gróf. – Akkor told ide a beled különben téged is megöletlek.

A helyttartó csak bólintott, majd Tango bontotta a kapcsolatot. Karját azonban nem engedte le, ismét tárcsázott. Ezúttal egy nő karcsú alakja jelent meg. Sisak volt rajta, így Ganaj nem tudta megsaccolni a korát.

- Jam, a szenátor túlélte. Találkozzunk a szokásos helyen egy óra múlva. Új és finomabb módszerhez kell folyamodnunk, mert több hibát nem követhetünk el. – mondta végig ezt a jó előre megírt mondókáját Tango, majd miután a nő egy karcos igennel nyugtázta a dolgot berekesztette ezt a beszélgetést is.

- Ez meg ki a jó ég volt? – kíváncsiskodott Ganaj Túró, akinek nagy volt a pof… vagyis az arca, és nem félt megkérdezni semmit. Ez okozza majd a vesztét is. Hehe.

- Valaki. – zárta le a témát, ami ki se lett nagyon nyitva, a fejvadász. – Most menjünk, a járata mindjárt indul, és már nagyon várják. Azzal Tango Fej izzította hátrakétáját és elrepült. Tíz perc után persze tudatosult benne, hogy a helyttartót otthagyta, ezért visszament érte, és az Al Katraz riadózaja mellett, elindultak a fényes Koszorúi utcák felé.