Start Watta

VI. Fejezet

A (Z) űrben

Nem volt sok idő, míg a kubaiakkal eljutottak a hangárhoz. Viszont a bejutás komoly gondot fog okozni, ezt előre tudták. A hangár tele volt droidokkal, de nem is akármilyenekkel. Gömbdroidokkal. King Kong nagyon rühellte ezeket a droid fajtákat, mert nagyon szemetek voltak. Először is nem kérdeztek csak lőttek. A kérdezés, mondjuk elég nagy gondot okozott volna nekik, mert nem volt sem agyuk sem szájuk. Még csak hangprocesszoruk sem. A lényeg az, hogy a dzsedáj mester már az első fejezet óta utálja őket. A kubaiak már egy órája a bejutási tervvel vesződtek. A mester nem bírta tovább és feltette azt a kérdést, amit már egy ideje fogalmazgatott a fejében. De sosem volt túl jó nyelvtanból:

-         Hogy sikerült maguknak kijutni, ha most nem tudnak visszamenni?- fordult Pannon felé.

A válasz igen egyszerű és érthető volt. Még a dzsedáj mesternek is.

      - Amikor leszálltunk, még nem voltak gömbdroidok a hangárban. Csak sima droidok, akik meg olyan hülyék, hogy simán kimentünk a hátsó…

Ekkor jutott Pannon eszébe az, ami eddig.. nem. Ezen gondolkozott már mióta, de nem jutott eszébe. Végig ott volt a fejében, valahol a félhomályban.

-         Hát persze, a hátsó ajtó. Ott simán mögéjük kerülünk. Csak néhány percig kell feltartani őket, amíg kiszabadítjuk a bent fogva tartott pilótákat, akik beindítják a gépet.

-         Szép, kerek tervnek hangzik, mester. – kapcsolódott be a beszélgetésbe Ubi van, aki eddig mestere mellett állt és figyelt, mint ahogy azt egy jó tanítványhoz illik.

-         Igen és ugyanolyan veszélyes. Sok kubai életébe kerülhet ez a feltartás. – hangzott a bölcs mester válasza.

-         Hát… hogy is mondjam – habozott Pannon kapitány – a feltartást nem a kubaiak végzik. Ekkor összenézett a királynővel, majd sokatmondóan a dzsedájra pillantott. King Kong érezte, hogy itt valami nincs rendjén.

-         Hogy, hogy mi?  - értetlenkedett Kong.

-         Mondom a feltartást nem a kubaiak végzik!! Süket! – ordibált Pannon, hátha így megérti a már öregedő dzsedáj mester.

-         Nem úgy értettem – fogta fülét Kong – hanem hogy mi? Mármint hogy én és a tanítványom?

-         Ja, igen. Maguk dzsedájok. Jobban bánnak a festett fakarddal, mint bárki. Mert magukkal van a csí. Szóval, mi, mint egyszerű halandók, nem kockáztathatunk.

-         És mégis, hogy tartsuk fel őket? Csak úgy nem ronthatunk nekik. Hamarabb megölnének, még mielőtt azt mondanánk, kampec.

-         Kampec, Kampec!! Háhá még élünk mester – üvöltött Ubi van King Kong fülébe, akinek most lett elege abból, hogy mindenki mikrofonnak használja a fülét. Nyakon vágta tanítványát. Kétszer is. Egyszer azért, mert hülye, másodjára, azért mert beleüvöltött a fülébe. Miután Ubi van felkelt a földről és leporolta magát, elnézést kért mesterétől.

-         Oldják meg – segített rengeteget Pannon. Majd elrohant, hogy felkészítse a kubaiakat. Mindezt villámgyorsan, mert egy kicsit megijesztette a dzsedáj mester brutális viselkedése. A királynő és a két dzsedáj meg ott maradt a még mindig bekötött arcú Jár Járral. Mindannyian a megoldáson gondolkoztak, és fel alá járkáltak.

-         Nem kellett volna lejönni az űrből, mester. Fent kellett volna maradni és jól megverni azt a büdös helyttartót. – kesergett Ubi van.

-         Igen szép lett volna – kuncogott Kong – de a hídra nem hiszem, hogy feljutottál volna, romaárusnak álcázva magad. Még az idióta droidok el is hitték volna, na de a helytta…- ekkor jutott Kong eszébe, hogy a francba tudnák lekötni a droidokat. Még a gömbdroidokat is. Sokat sejtően rámosolygott tanítványára, aki épp az orrát piszkálta, és mindezt nem látta. King Kong továbbra is mosolygott, hátha tanítványa végre odafigyel. Nem akarta bántani, hiszen annyit bántotta már, hogy úgy gondolta itt az ideje, hogy egy kicsit pihenjen. Mármint King Kong. Hiába, nagyszerű ember volt. Amikor Ubi van észrevette mesterét, visszamosolygott, majd újra az orrát matatta. Ám egy idő után, kezdett nagyon megijedni mesterétől. A végén odáig fajult, hogy Ubi vannak olyan gondolatok jutottak eszébe mesteréről, hogy még Vy Agra is elpirult. Pedig ő nem is tudott az ifjú dzsedáj gondolatairól.

-         Mester, ne haragudj, de miért mosolyogsz így rám. Figyelj, én is gondoltam már rá, de aztán rájöttem, hogy én a nőket szeretem. De nagyon. Szóval nem lehet. Hidd el mester, sajnálom. Néhány éve még én is azt hittem, hogy majd te lefekszel a padlóra, én meg a csillárról leugorva közelítem meg a …. – kezdett bele Ubi van, de mestere félbe szakította:

-         Én nem akarok lefeküdni veled te idióta. Azért mosolyogtam rád, mert rájöttem, hogy kéne feltartani a droidokat. Most menjünk, a kapitány és a kubaiak, már valószínűleg elkészültek.

Ubi van – miután rájött, hogy most jól beégett, nem csak a királynő és mestere, hanem még az előtt a hihetetlen barom Jár Jár előtt is, aki most nem tudott beszélni ugyan, de hallani hallott – elindult mestere után.

*

A gömbdroidok és a sima droidok is egyaránt a nemrég érkezett hajó mellett állomásoztak. Akiknek volt kezük és némi mesterséges intelligencia, azok sakkoztak, a többiek meg fel-alá járkáltak, vagy- a gömbdroidok esetében – gurultak. Már egy ideje ott voltak és nem volt történt az égvilágon semmi. A póttizedes, pedig azt mondta, hogy valószínű onnan fogja a királynő megkísérelni a szökést. Mivel ott vannak a hajók. Pontosabban csak egy. Egy kubai. A droidoknak fogalmuk sem volt, hogy az űrhajó legénysége hol a francban van. Csak úgy nem tűnhetek el. De úgytűnt, hogy mégis. A droid parancsnok, aki a gömbdroidokkal a Na Bú-i pilótákat tartották fogva, sokat”gondolkozott” a próblémán. Hiszen valahogy csak sikerült nekik. A hajó átvizsgálása során kiderült, hogy az utasok között nem volt szakképzett pilóta. Ezt a logikus következtetést abból vonták le, hogy a pilótafülkében találtak egy könyvet. A Hogyan vezessünk és landoljunk egy űrhajóval?című könyv valószínű nagy segítséget adott a feltehetően kubai csapatnak. Ekkor jött számításba, hogy valószínű a királynőt akarják megszöktetni. Viszont ahhoz, hogy az újonnan felállított űrblokádon átjussanak, kellenek profi pilóták. Itt jött a képbe Na Bú pilótacsapata. Ők voltak a legprofibb pilóták az egész bolygón. Ezért tehát elkellett fogniuk őket, hogy véletlenül se meneküljenek el a kubaiak a királynővel. Minderre persze nem a droid parancsnok, sőt még csak nem is a póttizedes jött rá, hanem a helyttartó helyett, Íti a segéd. A droid parancsnokot egy kicsit rosszul érintette, hogy Ganaj Túró nem merte rájuk bízni az őrséget, hanem hívta azokat a szemét gömbdroidokat. Igen, nem csak a dzsedájok utálták őket, hanem még a sima droidok is. A droid parancsnoknak mindig is az volt a véleménye, hogy egy nagyképű, bunkó elmebetegek, akik csak lőni tudnak.

De azt se jól.

Azt, hogy egy beszélni nem tudó droid fajta hogy lehet nagyképű nem tudni.  A lényeg az, hogy szemetek voltak. A droid parancsnokot nem egyszer forrasztották újra össze, hiszen annyiszor kapott össze a gömbökkel, hogy mindig komoly vita lett belőle. Aminek a vége meg a parancsnok végét is jelentette. A helyttartó meg kezdte megelégelni, hogy annyi pénzt kell költeni a droid újraforrasztására. Ezért inkább elhozta az állomáshelyről és a parancsnok azóta is egy űrhajón szolgált. Azon az űrhajón, ami részt vett Na Bú leigázásában és aminek legénysége – köztük a parancsnok- most a foglyokat őrzi. A parancsnok bele se mert gondolni, hogy mi lesz majd ha a helyttartó megtudja, hogy ő most épp egy rakás gömbdroid között van. A droid próbálta elhessegetni ezeket a rossz gondolatokat. Tudta, hogy most erősnek kell lennie, mert különben könnyen elveszítheti a fejét.

Hehe.

Persze azt nem sokára amúgyis elveszti. De ne merüljünk bele ennyire a jövőbe. A lényeg az, hogy a droidnak kezdett nagyon elege lenni abból, hogy már igen komoly ideje itt tartózkodnak, és nem érhet, nem szólhat be egy gömbnek sem. Pedig milyen szép kocsmai verekedéseket provokált már ki. Ennél már az is jobb lenne, ha jönne egy csapat az ellenségtől és harcolnának egy kicsit.  A parancsnok már nagyon rég óta nem jutott csata helyszínére. Ennek az oka az lehet, hogy nem volt sehol háborús helyzet, és ő, a parancsnok mindössze néhány hónapja készült el egy titkos droid gyárban, valahol kinn a francba, távol a Köztársaságtól. Szóval a droidban kezdtek érlelődni ezek a vérszomjas, harci gondolatok. Amellett már kezdett lemerülni az aksija is.  Átmenetileg a duracel nevű nyuszi által tolt elemeket használta, hiszen spórolni akart a megmaradt energiájával. Csakúgy, mint a riasztó.

Ami megszólalt.

Volna, ha nem akart volna spórolni.

Ám a droid parancsnok a riasztó nélkül is észrevette, hogy a fő bejárati ajtó kinyílt.

*

- Mester, én egyáltalán nem értek egyet ezzel a tervvel. – akadékoskodott Ubi van. Eléggé bevolt tojva, hiszen a terv szerint neki most tök egyedül, ismételten romaárusnak öltözve kell bemenni a több tucat droid közé, míg a többiek, a hátsó ajtón  bejutva, hátulról támadják meg őket, de a legfontosabb, hogy kiszabadítják a pilótákat. Szép kerek terv volt, ám Ubi vannak nem volt szimpatikus.

- Nos, tanítványom, az engem nem érdekel. – érzett együtt King Kong – Sajnos valakinek segíteni kell a kubaiaknak, hiszen egyedül nem bírnak el a gömbdroidokkal, még akkor is, ha azok nem számítanak rá, és valakinek pedig el kell vonni a droidok figyelmét, mert különben észrevennének a hátsó ajtóban, és akkor nem érné őket meglepetésként a támadásunk és akkor mind meghalnánk borzalmas kínok között.

- De mester, miért nem te mész? Te tapasztaltabb és bölcsebb vagy mint én. Neked könnyebb lenne. – kérdezte Kenőmájassal.

- Nos mivel valóban én vagyok a bölcsebb és tapasztaltabb, ezért kár lenne értem. – szerénykedett a dzsedáj mester, majd finomabb hangon folytatta – Meg amúgy is, Ubi van, te ifjú vagy és Koszorú városában valamint a dzsedájok között senki sem tudja, hogy ki a franc vagy. A halálod senkit sem rázna meg. Az enyém viszont mindenkit- vígasztalta tanítványát Kong.

- Hát… kösz mester. – mondta Ubi van egy kicsit dühösen, de valahol mélyen ő is tudta, hogy mestere nagy igazságot mondott. Viszont a gondolkozásra nem volt túl sok ideje. Pannon ugyanis visszajött, és nem mással, mint álruhával. Ubi vannak. Miután megnézte, hogy a méret jó-e – ugyanis nem ő, hanem mestere adta meg az ő, Ubi van méreteit és mestere hajlamos lehet a tévedésre, ha róla van szó. Most sem volt másképp. – lelkileg felkészült a megmérettetésre. Akkor izgult ennyire utoljára, mikor a nemibetegséget kizáró teszt eredményére várt. Ami persze negatív lett. Ennek akkor Ubi van nagyon örült, hiszen így nem csapták ki a Dzsedájképző Szakiskolából. Már az is elég volt az ifjú dzsedájnak, hogy Joghurt mester mindennap törött cserepeken térdepeltette két teljes hétig, két óráig és két percig. Mindezt azért, mert felmerült a gyanú, hogy nemibeteg. Nem, még ha a teszt is pozitív lett volna. Most viszont Ubi van örülne neki, ha a teszt pozitív eredményt hozott volna, mert akkor most nem lenne itt és készülne szembenézni több tucat, halálos droiddal, hanem otthon ülne, kicsapva ugyan, de teljesen nyugodtan és nézné a televíziót. Ubi van ezen is gondolkozva állt be az ajtóhoz, és várta a jelet mesterétől hogy indulhat. Ez a jel azonban korábban jött, mint várta. King Kong ugyanis, ahogy Ubi beállt az ajtó el, a csí segítségével kinyitotta az ajtót. Miközben az ajtó nehezen kezdett szétcsúszni, még a mester oda súgott valamit tanítványának:

- Ja, amúgy indulhatsz! A csí legyen veled, és nyugodjál bé…ööö…sok szerencsét.- ezzel King Kong eltűnt az épület mögött és csatlakozott a kubaiakhoz. Nyugodtan, ráérősen és – ami miatt Ubi egy kicsit dühös volt – biztonságban.

Ám ezt a dühöt rögtön felváltotta az őrült félelem. Az ajtó immár teljesen kinyílt, és a bent lévő droidok, gömbdroidok, sőt még a pilóták is egyemberként fordultak a dzsedáj felé. Ubi van vett még egy nagy lélegzetet, majd elindult az egyik droid felé. Afelé a droid felé, akinek piros csíkjai voltak, aki nem messze a pilótáktól állt.

És nézte őt.

Sőt nem csak nézte. Rátartotta a fegyverét. Mintahogy mindenki más. 

Ubi érezte, hogy már most leizzadt. Azt elárulta mestere, hogy a színes csíkos droidot keresse, mert a csíkok a magasabb beosztást jelölik, de azt elfelejtette mondani, hogy mégis mit mondjon. Ubi van beizzította az improvizációs képességeit. Mire ez sikerült neki, már a droid előtt néhány milliméterre állt. Ez azért volt kellemetlen, mert a droid nem engedte le a fegyverét, ami így egy rövid ideig elidőzött a dzsedáj hasában. Ubi van tudta,- mert okos fiú volt, néha – hogy a droid pillanatokon belül igazoltatni fogja. Ezért hát őt megelőzve, Ubi van törte meg a csendet:

- Jajj, hát csókollak, hogy a rák egyen meg – mondta Ubi a karakterhez illő hangon. Ez a szerep azóta maradt rajta, mióta a Győzike sót nézte. Sőt nem csak nézte.

Hanem utánozta is.

- Hagyja abba, mondja ki maga? – kérdezte a droid, akinek a hangján érződött, hogy nagyon méregeti a dzsedájt.

- Hát a devla egyen meg! Hogy ki vagyok? Hogy én ki vagyok? Inkább te ki vagy drága testvírem, hogy egyem a zúzádat. – kérdezett vissza Ubi, roppant furfangos módon, ám nem kevésbé idegesen. Már annak is örült, hogy eddig nem lőtték le, de azért szerette volna, ha ez így is maradna.

- A droid egység parancsnoka. Az itt lévő összes droid felettese. Kivéve azoknak. – itt a gömbdroidok felé mutatott.

Ubi van szinte biztos volt, hogy a parancsnok gyűlöli- nem alaptalanul – a gömbdroidokat.

- És most kérem igazolja magát- kérte egészen nyugodt hangon a droid.

Ubi van tudta, hogy most nagy gázban van. Igaz ugyan, hogy most minden droid ráfigyel, de mestere és a kubaiak nem voltak sehol. Ez azért volt meglepő, mert annyira nem volt nagy a hangár. Ráadásul mestere azt ígérte, hogy alig kell két mondatot váltania a droiddal és ők már ott lesznek. Most viszont nem voltak sehol.

- Csajéé, nálam nincs igazolvány. Tudod az asszonye ellopott tőlem egy rakás pénzt. Aztán meg a kölykök. Te tudod, hogy azok mindent elrejtenek? A múltkor még a WC deszkát is elrejtették. Nem hiszed el, nem tudtam elvégezni a …

A droid, még mielőtt a dzsedáj befejezhette volna mondanivalóját, félbeszakította őt.

- A lényeget! Nincs igazolványa?- tért lényegében a lényegre a droid parancsnok.

- ÁÁ a lényeg. A lényeg lényege lényegében lényegtelen. Fogod?- válaszolta Ubi van rejtélyesen, mint valami jós.

- Mi van? – értetlenkedett a droid – Én azt kérdeztem, hogy tudja- e… - ám a mondatot nem tudta befejezni, mert lövések zaja törte meg a csendet.

Ubi van ekkor már látta, hiszen nem volt vak, hogy a kubaiak és mestere a királynővel, olyan észrevétlenül hatoltak be, hogy senki nem látta őket. Még Ubi sem. Mire az ifjú dzsedáj észbe kapott, az immáron kiszabadított pilóták a hajó felé rohantak, míg a mentőcsapat, a droidokkal harcolt. Ekkor Ubi van is előhúzta kék fakardját és bekapcsolódott a harcba. A harcba, ami igen háromoldalú volt. A mentőcsapat ugyanis harcolt a gömbdroidokkal valamint a droidokkal. Akik viszont, az Ubi vant rég faképnél hagyó, parancsnok vezetésével összeverekedtek a gömbdroidokkal is. Miközben a mentőcsapat ellen is. A szerencsétlen gömbdroidok pedig szintén a mentőcsapattal harcoltak, valamint az új ellenséggel is.

A droidokkal.

Ubi van csakúgy csapkodta szanaszét a droidokat, a gömbdroidokhoz hasonlóan. Akiket pedig a kubaiak lőttek.

De hiába.

A gömbdroidok ugyanis nem csak a félelmetes lövéseikről voltak híresek, hanem a nevüket adó gömbökről is. Ez ugyanis felfogta az összes lövést. Legalábbis egy darabig. De annyi ideig biztos, míg meghal az, aki rálő a gömbdroidokra. Egyszóval szinte verhetetlenek voltak.

De csak szinte.

Ugyanis a dzsedájok, szintén híres színezett fakardja, szempillantás alatt szétkapta ezt a bizonyos gömböt. Nyilván azét fordulhatott az elő, hogy King Kong, üvöltözve – úgy, hogy még egy majom is megirigyelte volna – nekik rohant és lekaszabolta őket. Ubi van pedig a kubaiaknak segített, akiknek tűzereje átkoncentrálódott a sima droidokra. Ubi ekkor pillantotta meg a királynőt, aki egy rakás láda mögött kuporgott. Az ifjú dzsedáj teljesen megfeledkezett az utazásuk eredeti céljáról. Vy Agráról. Rögtön odaszaladt és udvariasan és figyelmesen megszólította, miközben különböző lövedékek repültek el a feje mellett:

- Felség, kérem, jöjjön velem fel a hajóra, itt nincs biztonságban. Könnyen észrevehetik.

- Túl kockázatos lenne. El is találhatnak. Inkább megvárom a csata végét, és egyébként is honnan veszi, hogy itt észrevesznek.- ellenkezett Vy Agra.

Ubi van felmérte a rögtönzött búvóhelyet, majd miután eltöprengett lehetőségeiken, majd hirtelen felkarolta a királynőt, a vállára kapta és elindult a hajó felé. Ubi van sorra hárította ki a felé tartó lövéseket, miközben a királynő csúnya káromkodásokat ordibált a fülébe. A dzsedáj felszaladt a hajóra, majd a hídra futva ledobta a királynőt, majd újra kirohant.

Volna.

Ha a királynő nem fogja meg a köpenyét, és ha nem lenne eltörve mindkét lába.

- Maga őrült, és ha meghalok? – fakadt ki a királynő.

- Akkor most itt hagynánk a hulláját és futnánk a francba. – mondta Ubi, majd miután látta, hogy Vy Agra egója visszaszállt a földre, folytatta – Nem csak vicceltem. De túlélte és az a fontos. Ha ott marad, észreveszik. De ezt az előbb is mondtam.

- És én az előbb is megkérdeztem, hogy ezt honnan a jó égből veszi? – folytatta a királynő, ismét ordibálva.

- Vy Agra királynő, a droidok ostoba teremtmények, akárcsak Jár Jár, de annyira nem hülyék, hogy nem veszik észre magát, két kis doboz között. – érvelt Ubi van.

A királynő visszagondolt rejtekére, majd belátta, hogy a dzsedáj tanoncnak igaza van.

- Hát..izé..köszönöm hogy megmentett- pironkodott – de akkor is, akár meg is halhattam volna.

- Akárcsak én – mondta Ubi van, aki az elmúlt néhány percben normálisabban viselkedett, mint eddig bármelyik oldalon, amin szerepelt.

Azzal kirohant a hajóból. A csata továbbra is folyt, de – legalábbis Ubi úgy saccolta – már nem sokáig. A gömbdroidok, hála a még mindig üvöltő és mellét ütögető mesterének, már szinte nem is voltak. Csak egy maradt, azon pedig – Kenőmájassal legnagyobb meglepetésére- a droid parancsnok lógott és csapkodta. Ami azt illeti a sima droidok közül is már csak négy volt talpon, a többi pedig a földön hevert darabokban. Ami viszont a dzsedájt megnyugtatta, az az volt, hogy egy kubai sem halt meg.

Még.

Sőt, olyannyira talpon voltak, hogy szép rendezett helyett, rendezetlen sorokban néhányan el is indultak a hajó felé. Nem telt bele néhány percbe és már mindenki a fedélzeten volt. Az utolsó kubaiak is felszálltak a gépre. A sort King Kong zárta. Karjában ott volt az ájult Jár Jár, akit közvetlenül a csata elején leütött egy droid. Ubi van odaszaladt mesteréhez.

- Jól vagy mester?- aggodalmaskodott az ifjú tanonc.

- Igen persze. Még jól is esett ez a kis testmozgás. Tudod fiam, mióta rászoktam a kábítószerre, reggelente lusta vagyok felébredni és megcsinálni a reggeli tornámat. – válaszolta jókedvűen Kong.

Ubi van Jár Járra pillantott, majd megkérdezte:

- Vele meg mi történt?

- Ha jól tippelem, akkor még a csata elején elájult. Igazából nem nagyon tudom, hogy mi történt vele. Csak azt, hogy eszméletlen. – válaszolta a dzsedáj mester.

- Nem is baj. – gyűlölködött Ubi és belerúgott az ájult Jár Járba, amikor az már lekerült mesteréről a földre.

A hajó ekkor, beindította a hajtóműveket, és egy kis hatásszünet után, már elrugaszkodott a talajtól, és nemsokkal később már a hangárból is kint volt és elindult a világűr fele, otthagyva a droid parancsnokot, aki még mindig a megmaradt gömbdroiddal verekedet.

Ubi van mesterével, belépett a pilótafülkébe, ami igazából elég tágas volt.

- Hogy állunk? – kérdezte Kong határozottan, míg Ubi van leült egy radarhoz, és internettel ellátott számítógéphez.

- Most hagyjuk el a bolygót és másodpercek múlva kiérünk az űrbe. – jött a katonás hangnemű válasz a pilótától, akinek nem sok szerep jut a könyvben, de legalább benne van.

A pilótának igaza volt. A zöld táj helyett, mostmár csak a távolodó szellemek látszódtak és megjelentek a csillagok. Gyönyörű látvány volt. Ezt azonban megzavarta a radar, sipító hangú figyelmeztetése. Ubi van aki előtte állt, gyorsan bezárta az összes 18 éven felülieknek szánt oldalt és rögtön észrevette, hogy komoly gond felé száguldanak.

- Mester, ne haragudj, hogy zavarlak a csillagok nézésében, de szeretném megemlíteni, azt a lényegtelen apróságot, hogy épp egy 10 hadihajós blokád felé tartunk, aminek a tűzereje elég komoly gondot okoz nekünk.

- Na, akkor elég nagy kakiban vagyunk – állapította meg King Kong.

Ekkor megjelent a pilótafülkében Pannon is, aki egy hosszú szivarral a szájában, teljes lelki nyugalmat sugárzott.

- A királynő és a kubaiak jól vannak. Most éppen rumot vedelnek, és sztrippókereznek. És van egy jó hírem. Beszéltem a kubaiakkal, és nem csak a gépet tarthatják meg és használhatják bármikor, hanem sikerült meggyőznöm őket, hogy maradjanak velünk az út végéig és segítsenek megvédeni a királynőt. – jelentette egy kicsit önelégülten a kapitány.

- És ez nekem mennyibe fog fájni? – tért a piszkos anyagiakra King Kong.

- Semmibe! – jelentette be nagy boldogan Pannon, és ha lehetséges még jobban önelégült fejet vágott. – Azt mondták, hogy amíg van rum, addig ők is maradnak.

- Nos, ez tényleg remek hír – nyugtázta Kong.

Ubi van tudta, hogy mestere tényleg örül, hiszen a kubaiak hatalmas segítséget jelentenek. Nem csak létszámuk miatt, hanem tehetségük miatt. Bár az ifjú dzsedáj csodálkozott, hogy a kubaiak részegen jobban lőnek, mint józanon.

Ez a csodálkozás azonban csak rövid ideig foglalkoztatta Ubit, hiszen a kereskedelmi blokád tüzet nyitott a hajóra.

A pilóta, felkészült a manőverezésre, majd a pajzzsal kezdett foglalkozni.

- Minden energiát az elhárító pajzsokra. – parancsolta, a másodpilótának. A parancs azonban megkésett. Az egyik lövedék ugyanis eltalálta a hajtóművet, és az rögtön lángra robbant.

- Azt hiszem, most mind meghalunk- biztatta a teljesen lefehéredett Ubi vant a pilóta.

A hajón nem volt olyan hely, ahol nem hallatszódott a riasztó hangja. Ez csak azért volt kellemetlen, mert az utasok nem a találatba, hanem a hangzavarba haltak bele. A riadó viszont igazából nem az utasoknak sort. Legalábbis elsősorban nem. Ez a riasztó ugyanis azoknak a kis droidoknak szólt, akik a hajó állapotáért feleltek. Jár Járt – aki most tért magához-az egyik ilyen droid el is csapta.

- Anyád – átkozódott a genny.

- Tütütü tü tü tü- válaszolta sokat mondóan a kis droid, majd egy liftben eltűnt.

King Kong és tanítványa, kicsit izgatottan állt a hídon, miközben a pilóta szitkozódva tért ki a lövések elől. Eközben egy kisebb monitoron követték a szerelő droidokat. A hajtóművet ugyanis csak az űrben lehetett megjavítani, ami megmagyarázta, azt hogy miért a droidoknak kellett ezt a piszkos munkát végezniük. A javítás viszont nem haladt a legjobb ütemben. A droidok ugyanis kezdtek nagymértékben elfogyni. De az űrben, védelem nélkül, kereszttűzben nem lehetett a legjobb javítani, ezért aztán senki sem csodálkozott azon, hogy kilövik a javítást végző droidokat. A droidok egyre fogytak, és Ubi van egyre jobban kezdett besza…megijdeni. A hajtóműnél mindössze három droid állt.

- Kilövik a droidjainkat. – vonta le késve a következtetést Ubi van.

- Nagyszerű megfigyelő lesz belőled, ifjú. – dicsérte meg King Kong, miközben kilőttek még egy droidot.

Ekkor viszont egy újabb csapás következett be. A hajó még egy találatot kapott. King Kongék egy darabig némán álltak. Csak a riasztó szólt. De úgy tűnt nem történt semmi. Nem robbantak fel, és nem halt meg senki. Mire újra ránéztek a monitorra, addigra már csak egy droid állt a hajtómű mellett.

Ez az egy droid viszont, áthidalta a hibás részeket. 

A pilóta örömkönnyekbe tört ki, a két dzsedáj gratulált egymásnak, azért hogy túlélték, a másodpilóták pedig táncoltak. A kis droid közben, eltűnt a képernyőről, és már a lifttel visszafele tartott.

- Mindenki készüljön, nemsokára fénysebességre kapcsolunk- mondta a pilóta, miután kisírta magát. 

Mindenki leült a saját székébe, majd becsatolta magát, és lelkileg testileg felkészült az utazásra. A pilóta várt egy kicsit, majd rálépett a gázra, és benyomta a feje felett lévő”fénysebesség” gombot. A csillagok hirtelen összemosódtak, és nem sokkal később már elhagyták a blokádot és úton voltak Koszorú felé. Ubi van és King Kong is a székébe nyomódva tette ki magát az erőhatásoknak. Nagyon fájdalmas része volt ez, az utazásnak. De becsatolva, még mindig elviselhetőbb volt. Kár, hogy ezt Jár Jár nem tudhatta, mert akkor biztosan nem dönt úgy, hogy megtámadja a visszatérő kis droidot, -aki elcsapta őt. A droid azonban nem oda ment, ahol Jár Jár várt rá, és a hajó is fénysebességre kapcsolt. Ezért volt az, hogy az utazás alatt másodjára is elájult, hiszen a feje nem bírta azt az ütést, amit a hajó falától kapott.